A harcművészeteket körüllengi egyfajta misztikum. Ez nem csupán a fizikai teljesítménynek szóló elismerés – a kívülállók úgy gondolják, a harcművészetekben van valamiféle többlet, ami a távol-keleti rendszereket megkülönbözteti a nyugati küzdősportoktól, és önvédelmi iskoláktól. Sokan hiszik, hogy a harcművészetek morális és filozófiai mélységgel rendelkeznek, és a fekete öves mesterek e tudás letéteményesei.

A nyugati embert a harcművészetekben az esetleges hatékonyság mellett leginkább az egzotikum fogja meg. Ez jelentheti a bizonyos iskolákra jellemző harmonikus formagyakorlatokat (00:48), vagy akár a különleges edzésmódszereket (03:44, 04:58, 06:08, 07:47). A felvétel jól mutatja, hogy keleten legalább akkora érdeklődés mutatkozik a titokzatos nyugati kultúra iránt (00:28), mint fordítva – amit akár a jin és jang megtestesülésének is tekinthetünk. És ezzel máris benne vagyunk a közepében.

Harcművészet és filozófia

A harcművészetek rangját többek közt az adja, hogy ezek a rendszerek úgymond komoly filozófiai háttérrel rendelkeznek. Ez igaz is, meg nem is. A távol-keleti filozófia csak távolról és felületesen nézve tűnik egységesnek. Térben és időben szerteágazó tanításokról beszélünk. A különböző harcművészeti iskolák más-más alapelvekre helyezik a hangsúlyt – mármint, ha a filozófia, és nem a hatékonyság volt a rendezőelv, amikor összerakták a rendszert. Nem mindegy, hogy egy stílus pl. a jin és jang, vagy az öt elem elvére épül, és vannak olyan szegmensei is a harcművészetnek, amelyek pl. a kínai órakört követik.

Persze ez sem ilyen egyértelmű. Bár bizonyos típusú gyakorlatsorokat egy adott elvre fűznek fel, egyes mesterek hajlamosak komplexen kezelni több évszázados kulturális örökségüket. Kicsit olyanok, mint Woody Allen a Mi újság, cicamica? című filmben, amikor a felesége rákérdez, hova megy a hétvégén. „Konferenciára” – feleli Allen. „A múlt héten is konferencián voltál” – mondja az asszony gyanakodva. „Az a freudistáké volt, most a jungistákéra megyek” – zárja le a vitát Allen.

Ha az egyik elv alapján nem lehet megmagyarázni, mitől működik a dolog, vesznek egy másikat. Valamilyen elméletet ugyanis mindenre rá lehet húzni – sőt kis szerencsével mindjárt többet is. Persze mindnyájan hajlunk rá, hogy az élet különböző területeit más és más – adott esetben egymásnak homlokegyenest ellentmondó gondolati rendszerek alapján kezeljük –, de szerencsésebb, ha „az élet a harcművészet, és a harcművészet az élet” elvét nem így valósítjuk meg.

Némelyik iskolában bizonyos technikákat egy-egy filozófiai tanítás megtestesüléseként mutatnak be. Ilyenkor az a benyomás támadhat a hallgatóban – és sokszor a mesterben is –, hogy elmerülnek a harcművészetek végtelen mélységeiben. Csak az a baj, hogy ezek a töredékek a legritkább esetben állnak össze kikezdhetetlen egésszé – és most pusztán az elméleti háttérről beszélünk, és nem nézzük, hogyan működik mindez éles küzdelemben. Ezeket a tanításokat persze elő lehet adni komoly pofával bólogatva, de mit sem ér az egész, ha bennünk nem épül egységes rendszerré. És akkor még fel se vetettük, mi köze mindennek a valósághoz…

A kiegészítő anyagot a Maflás Facebook oldalán találjátok.

(Folyt. köv.)