Rejtőről tudjuk, hogy aktívan bokszolt, Karinthy viszont a moziért rajongott. Az ökölvívás és a film azonban szerencsésen találkozott 1910-ben, amikor sikerült tető alá hozni az első fekete bőrű nehézsúlyú bajnok, Jack Johnson, és a súlycsoport korábbi királya, Jim Jeffries közötti VB-döntőt.
Ami egyáltalán nem volt egyszerű. Leginkább azért, mert a korábbi világbajnok nem volt hajlandó feketékkel öklözni – ő persze nem így fogalmazott. Amikor végül felvette a kesztyűt, saját bevallása szerint csak azért tette, hogy bebizonyítsa a fehér ember fölényét.
A fehér ember felsőbbrendűségét a ringben demostrálni kíván kihívó, egy korabeli moziplakáton
Nem véletlen, hogy az összecsapást sokan olyan mérkőzésnek tekintették, ahol Jeffries látványosan demonstrálni fogja a fehér faj felsőbbrendűségét. Érthető, hogy a mérkőzést filmre vették, és telt házas mozikban vetítették szerte a világon – bár Johnson fölényes győzelmét követően több amerikai államban betiltották.
Az első fekete nehézsúlyú ökölvívó bajnok, egy korabeli moziplakáton. A "fajok harca" lázba hozta a világot
A mérkőzés szerencsére Karinthy Frigyest is megihlette, aki jóval azelőtt, hogy az internetes fórumok, chatszobák, kommentfalak megjelentek volna az irodalomban, a filmszínház közönségének elmés benyögéseit gyűjtötte csokorba – kultúrtörténeti adalék egy olyan korszakból, mikor a mozik közönsége aranyköpésekkel szórakoztatta egymást.
KARINTHY FRIGYES: JOHNSON – JEFFRIES BOKSZ-MÉRKŐZÉS
Hangok a moziban
– Oda nézz, barátom. Ez muszkli.
– Barátomm! Ez a Dzsonzon, ugye? Őrülmény. Szszsz...
– Elemér, was bedeutet das „elschő forduló?”
– Ject kezdet man, tante.
– Most felállnak. Látod, a Jonszon mindig vigyorog. Nagyszerű, barátom.
– Mi van abban nagyszerű? Vigyorogni én is tudok.
– Puff. Ez volt egy flemm!
– Ez orrba megy. Nagygyon jóóó. Most kapott megint egy brusztflekket a tanár úr.
– Milyen vallású ez a Jeffries?
– Du, Elemér, warum schlagen sie sich?
– Das ist ein mérkőzés, tante. Sie versenyzen um ein díj.
– Bumm! Ez hasfájást fog képezni. Nagyon hirtelen csinálta a kisöreg.
– Pofába. Csak pofába. Pofába! Mért nem üt pofába? Hú, láttad ezt? De ezt láttad? Ezt a poficseket? Oda nézz!
– Nézek, mit ordítsz?
– Most figyeld ezt, fiacskám, látod, mindig hasat védenek, és orrot védenek, tempó az egész ügy. Tempóra megy ki az egész.
– Hát igazán, Adolf, te is tudsz így? A Glasernek mondtad.
– Semmi az egész. Tempó. Kitempózni.
– És nem félsz olyankor? Borzasztó lehet.
– Hidegvér az egész, fiacskám. És persze egy kis bátorságra megy ki az egész. Nem nagy dolog.
– És mernél ezzel is? Johnsonnal?
– Naaaa... Fogás az egész... Egy kis bátorság... Az ember roppant gyorsan mozgatja az öklöt, így csavarva, látod, egyik ujjal hirtelen be... aztán ki... látod? Aztán hirtelen előre... látod?... Nézd a kezemet... most fölülről megint, csak bátorság az egész... látod?
– Kérem, tessék vigyázni a tisztelt praclijával.
– Appardon... nem láttam...
– Hát nyissa ki a pofáját.
– Kérem, mondtam, pardon...
– Nix pardon. Kuss: az a pardon.
– Adolf, te ezt hagyod?
– Csak nem csinálok skandalumot itt a moziba. Különben direkt sértés nem történt, azt mondta: couche, ez egy francia szó, olyan, mint: touche vagy mouche.
– Du, Elemér, was bedeutet das: "támad"?
– Draufugrani.
– Mennyit kap a győztes?
– Hetvenötezer dollárt. Akit legyőztek, az kap huszonötezret.
– Nevetség. Ezt akarod nekem beadni? Hiszen akkor én is kiállok ezzel a Johnsonnal. Annyira én is tudok bokszolni, hogy legyőzzenek.
– És a pofonok, amiket kapsz?
– Szépen kapok. Felhúzom a kesztyűt, bemegyek a pályára, rámosolygok a Johnsonra, erre fültövön vág, mondom neki: "Engem vág maga fültövön, maga utolsó? Tudja mit, ilyen emberrel, mint maga, szóba se állok, adja ide azt a huszonötezret, vigye el a többit, fusson ki a szép szeme!" Erre leülök a földre, és mit mondjak neked, le vagyok győzve. Hadd legyen a hetvenötezer a Johnsoné, én nem irigylem tőle.
– Most, most! Plemm!
– Van ennek a Jeffriesnek felesége?
– Miért?
– Mert ez után a flekk után ítélve, nem ajánlanám magamnak az ábrándozást.
– Oda nézz, ez a Jeffries folyton mozgatja a száját. Beszél ez?
– Hát persze hogy beszél, hagyj békémbe!
– Mit beszél?
– Mit beszél, mit beszél? Vicceket mond. Előadást tart a bokszolás káros behatásáról a zsigerekre. Füst Milán szimbolikus verseit szavalja a "Nyugat"–ból. Mit beszél? Elhunyt nagybátyjáról emlékezik meg néhány kegyeletes szóban. Az idealizmusról beszél. Arról beszél, hogy a középkor piedesztálra állította a felmagasztalt női ideált.
– Bimm! Ez klappolt a hasüregbe!
– Mit csinál ez a Jeffries? Mér hagyja magát ez a bimf?
– Hja, a fekete lök most. Karambol.
– De mért nem üti kupán, most lehetne. Hisz ez csak ábrándozik, ez a sóhivatalnok. Itt ne ábrándozzék, hallja, menjen a sárga holdvilágba! Nyavalyás.
– Ne szidja az unokafivéremet.
– Das sollst du lemen, Elemér.
– Úgy éljen az a vén fejed.
– Wie meinst du?
– Ich záge, igen, tante.
– Ó, ó, ó, szegény Jeffries! Nem bírja. Már alig áll a lábán. Végleg letört. Nézd, most milyen szomorúan néz azzal a szelíd, kiütött szemével. Mintha azt mondaná: én csak egy szegény, szomorú világbajnok vagyok, miért bántanak engem itten? Már csak úgy legyint a kezével.
– Légy nyugodt, veled azért még elbánna.
– De iffiúr...
– Semmi, ez bokszolás.
– De iffiúr, hasba nem szabad.
– Ez már nem has.
Aki szeretné a teljes mérkőzést megnézni, kattintson a Maflás FB-oldalára.