Bruce Lee egy délután megkérdezte George Dillmant, a modern kyusho jutsu alapítóját: „Akarod, hogy jól földhöz vágjanak? Akkor gyere velem!” Dillman kíváncsi volt, és Bruce Lee-vel tartott. Jól földhöz is vágták. Így ismerkedtek meg Wally Jayjel.

Wally Jay a Small Circle Jujitsu megteremtője kitűnő judós – és született tanár. Egyszer, amikor az amerikai judo válogatottat kísérte, az egyik mérkőzés után hosszan magyarázta az amerikai versenyzőnek a hibáit. Amikor végzett, átment az ellenfélnek, és neki is elmondta, min kellene tökéletesítenie…

A Small Circle jujitsu lényege, hogy rendkívül szűken végzik a feszítéseket (02:01, 02:16, 02:27, 02:35, 02:55, 03:43, 03:45, 04:16, 04:33, 04:38, 04:41), így az ellenfélnek nincs módja rá, hogy megkontrázza a támadásokat. A másik, hogy a technikáknál több irányú mozgást használnak (01:56, 02:01, 02:11, 02:14, 02:16, 02:35, 02:55, 03:03, 03:36, 04:06, 04:41), bár ez kívülről nem mindig látszik. A harmadik, hogy igyekeznek minél gyorsabban bázist adni a feszítésnek (03:40, 03:43, 03:48, 04:08, 04:27, 04:34, 04:45) – ami éles helyzetben törött izületet jelent.

Wally Jay mindig kihangsúlyozza, hogy nem használ csit – viszont tökéletesen ismeri az emberi test anatómiáját.

A video elején nem túl meggyőzőek a támadások (00:02, 00:07, 00:13, 00:16, 00:22, azonban aki ott volt Leon Jay Budapesti szemináriumán, az pontosan tudja, miért nem rohamozzák a mestert teljes elánnal a résztvevők. A legtöbb emberben dolgozik az egészséges életösztön. Ezen a felvételen is látszik, hogy pokoli erős keze van az öregnek (00:55). Ahogy a fia fogalmazott: „Apám kilencven éves, és már nem olyan gyors, mint fiatal korában, de ha megfog, még most is komoly bajban vagyok.” Higgyük el neki.

A rendszer az ujjfeszítéseiről híres (01:18, 02:11, 02:31, 02:42, 02:56, 02:58, 03:03, 03:10, 03:17, 03:20, 03:25, 03:32, 03:36, 04:03, 04:35, 04:36, 05:08). Az ujjfeszítéseket a legtöbb harcművészeti iskola tanítja – jól vagy kevésbé jól. Wally Jay viszont tökélyre fejlesztette az ujjizületek ropogtatását. Ugyanez a helyzet az egymásba átfolyó feszítésekkel, amit sok stílus ismer, de a Small Circle azok közé tartozik, amelyek a legmeggyőzőbben mutatják be ezeket a gyakorlatokat (01:27, 02:17, 03:47, 04:23, 04:43, 05:16). 

A kiegészítő anyagot a Maflás Facebook oldalán találjátok.

 Az okinawai harcművészetek eredete a legendák homályába vész. Akik klasszikus okinawai karatét gyakorolnak, úgy vélik, hogy az okinawa te nem csupán ütésekből, rúgásokból, dobásokból és feszítésekből áll, hanem jóval több annál: gyökerei a kínai misztikus tanításokból táplálkoznak, és a karate technikai repertoárja valójában ezekre épül.

A video valójában egy makiwara bemutató (01:30). Nem csak azért különleges, mert ezúttal nem bütykösre edzett kezű férfiak, hanem egy kifejezetten vékonyka nő (03:33) mutatja be a gyakorlatot, hanem mert az ütések ereje, sebessége a legjobb mestereknek is becsületére válna. Tegyük hozzá gyorsan, Micsiko Onaga közéjük tartozik.

Maga a makiwara nem mai darab, a közepén lévő horpadást sok-sok ütés koptatta ki (01:32). Azt, hogy egy függőónt lógatnak a makiwara mögé, itt láttam először. Mindenesetre hatásosan demonstrálja az ütés erejét és gyorsaságát (01:34). Ezek a támadósok valósággal átütik a célpontot. A makiwara mögötti falfelület pedig elárulja, hogy ezt a megoldást nem a forgatócsoport kedvéért ötlötték ki.

Onaga Josimicu ennek ellenére sem elégedett a technikával. Az igazán erős ütés a talajból indul, ehhez pedig tapadni kell a földhöz (01:53). Mindenesetre úgy véli, Micsiko nem ragadja meg elég erősen a lábujjaival a padlót.

Ezt követően rátér a technika mélyebb magyarázatára. Az okinawai karatében valamennyi technika – így az állások is – megfelelnek az öt elem valamelyikének – ahogy az akupunktúrában a meridiánok is. Onaga sensei azt magyarázza, hogy ha a láb kinyílik egy pillanatra (02:07), akkor víz állás lesz belőle, és így az energia akadálytalanul áramolhat, megsokszorozva a támadás erejét. Amikor Micsiko elfordul, majd visszatér a kiinduló állásba, az olyan, mintha egy pillanatra megnyitnánk a csapot, és akadálytalanul áramolhatna a vezetékben lévő víz. Természetesen mindezt meg lehet anatómiával és testmechanikával is magyarázni, de azok számára, akik valami mélyebb filozófiát keresnek a harcművészetekben, vélhetőleg a hagyományos elmélet a vonzóbb.

Onaga sensei ugyanezt a hasonlatot fűzi tovább, amikor az oldalsó rúgás (02:34) hagyományos alkalmazását magyarázza. Ebben az értelmezésben a rúgás arra szolgál, hogy megnyissa a testet az utána következő támadás előtt (02:39). Érdemes megfigyelni a folytatást: a találatot követően Micsiko azonnal odébb perdül (02:57, 04:25, 04:29). Esze ágában sincs belemenni egy belharcba. Ezek a technikák gyökeresen eltérnek a modern karatétól: nem versenyre, hanem önvédelemre valók. Onaga sensei szerint a lánya halálos fegyver. Ezt készséggel elhiszem neki. Ugyanakkor letagadhatatlan, hogy az öreg egészen más alkat (01:14), mint Micsiko. Brutális alkarja és keze van, vélhetőleg egészen más stílusban harcol. Ettől persze még meggyőzőbb lesz a bemutató.

A végére még jut egy utolsó gyakorlat. Ezekben az ütésekben (03:58, 04:21) benne van minden, amit a karate a sebességről és a fókuszról fontosnak tart.

A kiegészítő anyagot a Maflás Facebook oldalán találjátok.

A mai mérkőzésben talán az a legmegdöbbentőbb, hogy a két versenyző egyáltalán nem gyűlöli egymást. Sőt, csaknem jó barátok. Érdemes megfigyelni, milyen lazák az összecsapás előtt. Rambong még egy rövid interjút is csinál Rambaaval. Egyikük se tűnik vérszomjasnak (01:05). A közönség is úgy ül, mintha az óvoda karácsonyi műsorára várna (04:13). Azután megszólal gong…

A szokásos Muay Thai jellegű tapogatózással kezdik. Egy masszív rúgás beköszöntőnek (04:16), egy gyors válasz (04:18), egy gyors ütésváltás (04:20). Jól ismerik egymást, legalább négyszer vagy ötször küzdöttek. Aztán Rambaa soroz, megereszti brutális combosainak egyikét (04:24), majd keményen megküldi testen is (04:26). Rambongot nem hatja meg a dolog, megindul előre, azután Rambaa nekiugrik és lezúz egy fordulásos könyököst (04:31). Blokkba szalad, most Rambong jön, és egy iszonyatos erejű felütéssel megkínálja a másikat (04:36). Sikerül megfognia, úgyhogy gyorsan rányom még egyet (04:37), majd rövid belharcot követően nyakon rúgja (04:39). Rambaa megtántorodik (04:40), és ezúttal nem hülyéskedik, tényleg bajban van. Ellenfele nekiront, továbbra is felütésekkel bombázza (04:42), végül egy sorozással nekiszorítja kötélnek. Rambaa fogni próbál (04:44), ám Rambong bontja, és tovább osztja (04:45). Rambaa viszont magához tér, kőkemény belharc következik, amiben ő könyékkel próbálkozik, cserébe viszont kap egy újabb felütés és horgot (04:47). Azután kiveszi a fejét az egyenes ütésből (04:48), és visszatámad egy sorozással, aminek a végére még egy térd-könyék kombó is belefér (04:50).

Fognak, keresik az ütőtávot, és Rambaa gyors rúgásokkal foglalkoztatja ellenfelét (05:00, 05:01, 05:02), azután keményen sorozza a folyamatosan előre nyomuló Rambongot (05:11, 05:15, 05:21), akiről viszont lecsorognak a támadások. Most megint Rambong talál (05:27, 05:28, 05:30), és ezek az ütések nagyon kemények. Ezt követően fognak, ütnek, fognak, eldurran néhány könyökös (05:47, 05:50) minden különösebb eredmény nélkül. Ekkor Rambong ismét elkapja egy sorozással Rambaat (05:53), aki még visszatámad, de ebben már láthatóan nincs erő (05:55). Kap egy combost (05:56), amitől földre kerül.

Nem adja fel (05:59), ám most már túl nagy a nyomás, gyors ütemben hátrál, míg a köteleknek szorul (06:11). Benyal egy újabb felütést, amitől másodszor fog padlót (06:12). Azonnal felpattan, keményen harcol, azonban hamarosan megint a földön találja magát (06:26). A bíró most már számol (06:28), azután folytatják. Innentől nem harc, kivégzés. Rambong végül egy gyilkos felütéssel fejezi be (06:41).

Elég soká tart, míg Rambaat életre masszírozzák, még hordágyat is hoznak, de Rambong addig ökörködik, amíg letesznek róla, hogy azon vigyék ki a másikat. Az ápoló ezen ugyanolyan hálásan nevet (07:13), mint ahogy a közönség is (07:18). Mindenki szeret mindenkit, a bunyó csak üzlet. Jó tudni…

A testfelület keményítés nélkül nincs harcművészet. A Maflás Facebook oldalán már született egy bejegyzés ezzel kapcsolatban – igaz, abban a dojóban nagyon gyakorlatiasan fogták fel a kérdést. Feltételezem, hogy a kínai rendőrségnél sem az egészségmegőrző hatása miatt foglalkoznak harcművészettel – épp ezért érdekes, hogy mi az, amit a saját hagyományaikból fontosnak tartanak.

A kínaiak hajlamosak összekötni a testfelület keményítést (is) a különböző, légzéssel egybekapcsolt meditációs gyakorlatokkal, amelyekről úgy tartják, hogy segítenek aktivizálni a mindenség energiáját, ami azután legyőzhetetlenné teszi a harcosokat. Erről természetesen mindenkinek meglehet a maga véleménye, de a végeredmény akkor is lenyűgöző, ha valaki nem igazán kedveli a cirkuszi mutatvány jellegű bemutatókat.

Az eleje még semmi különös, fejjel (00:06), tenyérrel (00:07) tört téglát már eleget láttunk. Az alátámasztott karon kalapáccsal tört téglakupac (00:09) már sokkal látványosabb, de amikor az ujjakra helyezett téglákat törik el ugyanígy, miközben az ujjak alatt lévő tégla is szilánkosra porlad (00:16), az már húzósabb gyakorlat. Természetesen törnek téglákat alkarral (00:19), ezt Nyugaton is sokan megcsinálják, de az alátámasztott alkarra hajított betontömböt már kevesebben vállalnák be.

A kínai bemutatók elmaradhatatlan eleme, amikor testtel hajlítanak lándzsát vagy fémrudakat. Az már csak hab a tortán, hogy most mindeközben egy betonlapot is eltörnek a fickó hátán (00:23). Azután az alátámasztott fejen kalapáccsal törik a téglákat (00:27). Érdemes megfigyelni, hogy a töréseket követően legtöbbször csinálnak valamilyen csikung gyakorlatot (00:11, 00:18, 00:30, 01:06).

Nem tudom, hogy vasat vagy betont tör-e a következő ember (00:37), de elképesztően gyors, hiszen nem rögzíti a tárgyat. Attól kevésbé hatódtam meg, amikor a kisbusz áthajt az emberen, azért azok a raklapok akkor is rendesen védenek, ha eszem ágában se lenne bevállalni ezt a mutatványt. A fejjel tört beton vagy kőlap (00:54), már keményebb dolog.

A karon átszúrt tűnek nem tudom mi köze van a csikunghoz (01:00), mindenesetre az, hogy a fickó a tűre erősített kötéllel elhúzza a kisbuszt, az legalább annyit elárul az erejéről és a fájdalomtűrő képességéről, mint az emberi bőr szakítószilárdságáról. A toroknak támasztott szuronyos fegyver nem tűnik különösebben izgalmasnak, egészen addig, míg ki nem derül, hogy az illető az előbbi kisbuszt tolja el ezen a módon (01:31). Ő egyébként nem csinál semmilyen varázsgyakorlatot, egész egyszerűen tiszteleg a végén. Úgy látszik, így is lehet.

A kapcsolódó anyagot a Maflás Facebook oldalának 2010. november 30-i bejegyzésében találjátok.

Az utcai harc Amerikában valóban utcai harcot jelent. A mérkőzéseket garázsban, parkolóban vagy – mint ahogy ezen a videón is látszik – akár a hátsó kertben vívják. A szabályok kőkemények: a versenyzők puszta ököllel bunyóznak. Legtöbbször nem is tartanak soká az összecsapások.

Kimbo Slicet a Youtube tette ismertté. Ő az egyik legjobb példa rá, hogyan lehet felépíteni egy profi karriert az internet segítségével. Népszerűségét nem csupán lenyűgöző győzelemsorozatának köszönheti, hanem hatalmas szívének is. Amíg bírja, megy előre, ahogy az a Byrddel vívott meccséből is lejön.

Az első pillanatokban látszik, hogy ez azért nagyon más világ, mint a kesztyűzés. Itt minden ütésben benne van a súlyos sérülés lehetősége. Kimbo viszont nem sokat hezitál, beméri a távot és megindul. Az első kéz rövidre sikerül, a hátsó kezes elcsúszik (00:07), de a két horog elkapja Byrdöt (00:08), aki rendesen megtántorodik (00:08, 00:09). Ugyan felszívja magát egy ellentámadásra, azonban ekkor már dolgozik benne a félsz (00:13). Kimbo ismét nekiugrik (00:15), összeakaszkodnak, és ezúttal a változatosság kedvéért végigröpíti ellenfelét a fél hátsó kerten (00:17). Mostanra nagyon egyértelmű, hogy mennyivel erősebb.

A következő ütést csúnyán elhibázza (00:23), de szerencséjére ki tud lépni a kontra hatósugarából. Byrd még kétszer melléüt, és Kimbo ekkor bedühödik: odatartja a fejét az ellenfelének, hogy üsse. Kap két embereset (00:28), de meg se kottyan neki. Az ő válasza, az viszont ül (00:29). 

Most már megy előre. Újból összeugranak. Pár pontatlan ütés, egy kis dulakodás, azután elcsattan a mindent eldöntő pofon (00:38), ami láthatóan beteszi a kaput a másiknak (00:50). Hogy innen miért folytatják (01:12), azt csak találgatni lehet. Értékelhető akció nincs, Byrd pedig csak menekül (01:22). Kimbo végül úgy dönt, hogy hagyja az egészet a fenébe (01:25). És ha megnézzük a végén, a kötelező ölelkezésről készült képkockákat, mi is megértjük, hogy miért (02:33).

A kiegészítő anyagokat a Maflás Facebook oldalán találjátok.

A judo rendkívül népszerű volt a maga idejében. Úgy tartották, ez olyan humánus önvédelmi rendszer, ami a lágyságot szegezi szembe az erővel, a saját energiája révén győzi le a támadót, és mivel mellőzi az úgynevezett „veszélyes technikákat”, még az ellenfél testi épségét sem veszélyezteti.

Ahogy mind szélesebb körben elterjed a világban, a judót övező misztikus köd egyre átláthatóbbá vált. A titokzatos fogásokról kiderült, hogy többségük az európai küzdősportokban is megtalálható, és hogy a hatékonyság kulcsa nem a csupán a kiválasztottak által ismert technikákban, hanem a folyamatos és kitartó gyakorlásban rejlik. Aztán a judo olimpiai sportág lett, és ezzel együtt lassanként elveszítette harcművészetként a varázsát.

Mindez azért furcsa, mert az állandó versenyzés egyike a legjobb szűrőknek. A folyamatos összecsapások során a rendszerből kikopnak a kevéssé használható technikák, és csak azok a fogások maradnak, amelyekre száz százalékig lehet támaszkodni. Persze, ezzel együtt elvész a filozófia és a tradíció, de cserébe rendkívül gyakorlatiasak lesznek az edzések.

Ennek ellenére a judót egyre kevésbé tekintették hatékonynak éles küzdelemben. Elterjedt az a nézet, hogy „a judo meghal, ha a másikon nincs ruha”, és nagyon sokan azt gondolták, hogy azokban a helyzetekben, amikor megengedettek az ütések-rúgások, a judósoknak nincs sok esélye.

A kevert harcművészeti versenyek megmutatták, hogy a földharc nélkülözhetetlen eleme a harcművészeteknek, és ezzel együtt előtérbe kerültek az elsődlegesen birkózásra épülő stílusok. Az MMA versenyeken természetesen a judo is megmérettetett. A mai videón Melvin Manhoef csap össze Josihiro Akijamával.

Manhoef ezen a mérkőzésen is a szokott lendülettel kezd. Akijama két, tapogatózó rúgását (01:19, 01:22) követően a holland magához ragadja a kezdeményezést. Egy emberes combossal indít (01:24), azután lezavar egyet (01:25), majd végigkergeti a japánt a szorítón (01:28). Egy pillanatra úgy tűnik, Akijamának sikerül összeszednie magát (01:29), de Manhoef pár másodperccel később komolyan rákapcsol (01:32). Aztán, amikor úgy látja, eljött a pillanat, felkapja, és a földhöz vágja ellenfelét (01:45).

Valószínűleg ő lepődik meg legjobban, hogy a japán szemvillanás alatt fordítani tud (01:47). Most Manhoef kerül szorult helyzetbe (01:58). A holland azonban talpra küzdi magát (02:07), és kisvártatva ismét a földre teríti ellenfelét (02:30). Akajama kontráz (02:31), de Manhoef ezúttal nem veszti el az előnyt, a japán mögé kerül (02:34), és sikerül ráfognia a lábára (02:38).

Újból kiemeli a másikat (02:39), csakhogy Akijama még a levegőben átveszi az irányítást, és mire földet ér, már ő van jobb helyzetben (02:40). A holland megpróbál kifordulni (02:43), ám a földharcban egyértelmű a japán fölénye (02:47). Módszeresen helyezkedik, fog rá Manhoef kezére, és csinálja meg a karfeszítést (02:54). Nem egészen két perc alatt vége (02:56).

Andrej Kocsergin az orosz harcművészeti élet kikerülhetetlen figurája. Egyszerre kemény, szadista, teátrális, atyaian jóindulatú és önmaga karikatúrája. A legviccesebb, hogy szinte 100%-ig hozza az oroszokról kialakult nyugati sztereotípiákat.

Amikor őt nézem, az az érzésem támad, hogy ez a fickó egy zs-kategóriás akciófilmből lépett ki. Bivalyerős, szétvarrt, nemegyszer odaáll, hogy megmutassa, a tanítványoktól se kér többet, mint amit ő maga megcsinál, ugyanakkor képes hosszú perceken át hinteni a sódert (02:21). A lelki egészség szobrát valószínűleg nem róla fogják megmintázni.

A szemináriumaival tele van a net, úgyhogy aki odamegy, azt nem érheti meglepetés. Mégis vannak elegen – a nagy piacnak megvannak a maga előnyei. Valószínűleg a sajátos orosz közbiztonság is közrejátszik abban, hogy ez a harcművészeti felfogás eladható az EU-tól keletre.

Pedig az első kockákat látva nem hiszem, hogy ezt túl sokan bevállalnák itthon (00:00). Kocsergin láthatóan nem jutalmaz, vagy büntet – egy-egy kiadós botütés mindenkinek kijár, aki befizetett a szemináriumára. Jelzem, az első emberek járnak jobban, mert ahogy halad a sorban, egyre jobban belelendül (00:04). Amikor mindenkit kiosztott, láthatóan elégedetten megy vissza a helyére (00:13), és teszi le az eszközt (00:16).

Nagy hangsúlyt fektet a mentális képzésre (00:29). Talán az egyik legelhíresültebb jelenet, amikor az egyik szemináriumán kihívott valakit, és ráparancsolt, hogy harapja meg (00:32). De nem találta elég erősnek a harapást, ezért úgy döntött, egy tockossal motiválja a fickót (00:38). A dolog túl jól sikerült (00:44), és eléggé megszenvedett vele, amíg sikerült levakarnia magáról a másikat (00:59). Az a legszebb az egészben, hogy mindezt annak illusztrálására szánta, hogy nem kell törődni a fájdalommal.

Az is az alapgyakorlatai közé tartozik, amikor fejjel kell eltolni az ellenfelet (01:14, 01:25). Természetesen a pálca itt is fontos szerepet kap (01:27, 01:32, 01:34, 01:37, 01:39, 01:40, 01:43), de ha kevésnek ítéli, akkor lábbal is rásegít (01:47, 01:48, 01:49). A fekvőtámasznál pedig láthatóan úgy érzi, hogy a kiegészítő ütlegelés nélkül nem lenne teljes értékű a gyakorlat (01:54). Sajátos pillanat, amikor a végén elhajítja a pedagógiai segédeszközt (02:00).

Az előbbi feladat (01:14) következő lépése, amikor úgy kell előre menni, hogy közben a partner puszta kézzel veri az ember fejét (02:32). Ezen a videón ugyan nem látható, de itt elég rendesen reccsennek az orrok, lazulnak a fogak.

Hasonló túlélőgyakorlat, amikor úgy küzdi magát előre, hogy közben ketten fojtogatják egy övvel (02:39). Ugyanezt a földön fekve is megcsinálják (02:49). Csikorgós, ridegen esetlen, vadkeleti romantika. Gondolom, aki úgy véli, hogy egy Kocsergin szeminárium hiányzik az életéből, az sokkal keményebbnek érzi majd magát tőle.

A kiegészítő anyagot a Maflás Facebook oldalán találjátok.