Ha bunyót néz az ember, és nem kimondottan véres az összecsapás, gyakran felmerül a bunda gyanúja. Igaz, ez nem mindenkit zavar: az emberek többsége szereti az akciófilmeket, és a pankrációnak is lelkes rajongótábora van, noha mindenki tisztában van vele, hogy ez a két műfaj csupán a showról szól. Ezzel együtt kevesen szeretik, ha éles bunyóként adnak el neki egy előre megbeszélt meccset – főleg, ha a pénzük bánja a végeredményt.

Persze csalni sokféleképpen lehet. Van aki sérülésre hivatkozva adja fel, mások egy bekapott ütés után elterülnek, mint a liszteszsák. Persze mióta több szögből veszik folyamatosan a mérkőzéseket, sokkal könnyebb kiszúrni, ha a két ellenfél bunyó helyett kommunikál. A kiütést vagy a mindent eldöntő földre vitelt megelőző rövid biccentés már eleve megkérdőjelezhetővé teszi a végeredmény tisztaságát. Máskor csak az lesz gyanús, hogy az egyik versenyző nem küzd teljes erőbedobással – bár mindenkinek lehet rossz napja.

A mai anyagról nem lehet elmondani, hogy ne tennék oda magukat a fiúk. Gyors, fordulatos, technikailag csillogó bunyót láthatunk – sőt az a baj, hogy túlságosan olajozottan mennek a dolgok. Vannak apró jelek, amelyek arra utalnak, hogy nem igazán élesben csinálják – az ütések levegőt érnek, a srácokból hiányzik a gyilkos ösztön, és túlontúl könnyedén kontrázzák a támadásokat. Ezzel együtt fergeteges bemutatót látunk, Nakamura és Cristea izületeinek hajlékonysága pedig egészen elképesztő.

Egyébként bíztatóan indul a menet (00:03), és a folytatás is egészen reálisnak tűnik (00:04). Azután Nakamura csinál egy lábkulcsot (00:09), és az ellenfél térde valami hihetetlen szögben hajlik (00:13). Kicsivel később ki tudja miért, lazít a fogáson (00:15). Rövid gyömiszkölődés követően már mindketten bőszen feszegetik egymás bokáját (00:29). Kis ideig úgy tűnik, Nakamura van előnyben (00:40), ám csakhamar fordul a kocka (00:43). Ütésekkel próbál bontani (00:48, 00:56, 01:02), azonban ezekben nincs erő. Azután, amikor már másodpercek óta nem csattan ütés, Cristea a fejét próbálja védeni (01:06), mire ellenfele pozíciót vált (01:17).

De kétségkívül látványosan görgetik tovább az eseményeket (01:28), a karfeszítésnél (01:31) meg egészen jól látszik, milyen végtelenül hajlékony Cristea. Azután kipördül szorult helyzetéből (01:33), és most ő kerekedik fölül (01:35). Valamiért ő se ütésekkel próbálja kivégezni a másikat (01:38). Majd újabb karfeszítés (02:02) és újabb kontra következik (02:05). Cristeának most alkalma nyílik, hogy rövid úton befejezze a mérkőzést (02:10), de nem él a lehetőséggel. Manhoef egész biztos nem hagyná ki ezt a ziccert. Cristea ehelyett mögékerüléssel próbálkozik (02:22), amiből újabb földharc lesz (02:29), bár ebből hamarosan felállnak (02:53).

Az újabb földharcban nem igazán meggyőzők a térdrúgások (02:59, 03:00). Amikor állásból folytatják, az ütések, rúgások, nagy része levegőbe megy (03:25), és ami betalál se mondható megrendítőnek (03:21, 03:24, 03:25). A kínai mma azért gyilkosabbnak tűnik. Nakamura mindenesetre visszatér a menet kezdetén látott földrevitelhez (03:32). Ezúttal se jön ki belőle jobban. Újabb elképesztő karfeszítés következik (03:44), de Cristea jól bontja gurulással a technikát (03:45). Amikor fölülkerekedik, most se üti igazi meggyőződéssel a másikat (03:52, 03:54, 03:58, 03:59, 04:03, 04:06, 04:11), már ha éppen nem talál mellé (03:57, 04:13). Majd Nakamura kontráz (04:26), Cristea viszont újból kijön a karfeszítésből (04:38). Az ütések ismét hatástalanul csattannak (04:42, 04:43, 04:54), azután pár másodperccel később véget ér a menet.

Mindenesetre látványosnak látványos volt.

A kiegészítő anyagot a Maflás Facebook oldalán találjátok.