A harcművészetnek számos előnye van. Fejleszti a koncentráló képességet, és kitartóvá teszi az embert. Az önnevelés eszköze. Segít, hogy harmóniába kerüljünk önmagunkkal és a világgal. Céltudatossá, türelmessé, fegyelmezetté tesz. Lecsendesíti az elmét, megtanít figyelni, kifejleszti az ember stratégai gondolkozását. A harcművészet gyakorlása révén egészségesek leszünk - ez utóbbi különösen vonzó a kívülállók számára.
Több irányzat eredetmondájában szerepel, hogy az alapító vagy a nagymester gyermekkorában sokat betegeskedett, ám orvosai tanácsára harcművészetekkel kezdett foglalkozni, amitől legyőzhetetlen harcossá vált, és legalább nyolcvan-kilencven évig élt. Mindez nem tűnik annyira hihetetlennek, hiszen valamennyien láttunk már elképesztően hajlékony öreg mestereket.
Az ember hajlamos mindezt a harcművészet jótékony hatásának betudni, és csak évtizedekkel később jön rá, hogy azok a gyakorlatok, amelyek tönkreteszik a sportolók izületeit, akkor se lesznek egészségesebbek, ha harcművészet címszó alatt végezzük őket.
Minden egész eltörött
Persze először mindenki arra gyanakszik, hogy ő csinál rosszul valamit, esetleg nem adták át neki azt a misztikus, távol-keleti tudást, ami segítene örökifjúvá tenni a testét. Azután lassan rádöbbenünk, hogy a távol-keleti harcművészek többsége ugyanazokkal az egészségügyi problémákkal küzd, mint nyugati társai, és a nyolcvan év fölött még mindig hajlékony és virgonc mesterek délkelet-Ázsiában is ritkák, mint a fehér holló.
Ha jobban belegondolunk, ez nem olyan meglepő. A harcművészet – akárcsak az élsport – folyamatos, extrém terhelést jelent. Minden harcművész folyamatosan kisebb-nagyobb sérülésekkel küszködik. Nem csupán arról van szó, hogy kopnak az izületek, és gyakorlás közben óhatatlanul roppan az izület, reccsen a csont, és az ütéseket-rúgásokat se lehet megúszni kék foltok, zúzódások nélkül. A makiwarázásnál tudatosan zúzzuk szét az ütőfelületeket. Egy tisztességesen feledzett kézzel téglát lehet törni, de finomműszerész vagy sebész nemigen lesz már az ember.
A legenda oda
Tetszik, nem tetszik, tudomásul kell venni, hogy a harcos fogyóeszköz, és nem az egészséges életmód eleven reklámja. Aki egészséges akar lenni, az végezzen egészségmegőrző gyakorlatokat, és kerülje nagy ívben a harcművészeteket.
Hogy miért terjedt el mégis, hogy a harcművészetek jót tesznek az egészségnek? Ennek több oka van. Az első, hogy – pont az állandó sérülések és az extrém terhelés miatt – a harcművészek jelentős része foglalkozik valamilyen gyógyító rendszerrel. A másik, hogy a harcművészet kitartóbbá, ellenállóbbá tesz: az ember nehezebben adja fel, nő a fájdalomküszöbe, akkor is kitart, amikor a legtöbben már feladnák. És persze, sokkal gyorsabban regenerálódik, mint az átlagemberek. A harmadik, a nagy kínai legenda: másfél milliárd emberből mindig akad száz, aki milliomos lesz, zseniális művész, vagy éppen öregkorában is egészséges és hajlékony marad. Csak arról nincs szó sose, hogy mi van a többiekkel…
A kiegészítő anyagot a Maflás Facebook oldalán találjátok.