Minden probléma ellenére, amit előző részben felvázoltam a távol-keleti harcművészeteket valóban áthatják azok az alapelvek, amelyek a XXI. században is befolyásolják az ott élők hétköznapjait. A helyzetet jól példázza az a vándoranekdota, amely szerint egy közvélemény kutatás során megkérdezték Japán lakosságát, hány százalékuk vallja magát sintóistának, és ekkor 80% körüli eredmény kaptak. Csakhogy amikor pár év múlva végeztek egy újabb felmérést, amelyben megkérdezték, ki vallja magát buddhistának, ismét közel 80% lett az eredmény. Ez Európában nem fordulhatna elő.
Harcművészet és filozófia (folytatás)
A filozófia mindig világmagyarázat. Mint látjuk, a távol-keleti emberben sokszor békésen megférnek egymás mellett az egymással vitázó szellemi áramlatok. Ezek a rendszerek olyan szimbólumokkal dolgoznak, amelyek nagyon könnyen kivetíthetők a mindennapi életben tapasztalható jelenségekre. Emiatt jelennek meg a különböző művészetekben – a fazekasmesterségtől, a kalligráfián, teaszertartáson át, a harci stílusokig. E művészetek képviselői igyekeznek önmagukat és tevékenységeiket valami nagyobb egész részeként megélni, és ez a szándék gyakran szerencsésen párosul a tökéletességre való törekvéssel is.
A távol-keleti harcművészetek valóban elválaszthatatlanok a kulturális közegüktől, de nem jobban, mint ahogy az angolszász versenysportok a nyugati értékrendtől. Akik mélyebben foglalkoznak az európai küzdőrendszerekkel tudják, hogy adott esetben a nyugati vívóiskolák szellemi háttere is ezer szállal kapcsolódhatott különböző mágikus, alkímiai, vallási tanításokhoz.
Az európai kultúra több ezer éves lenyomata ott van a vívásban, a birkózásban vagy akár a bokszban is – de ezért még nem tekintjük az ökölvívók többségét se gyógyítónak, se filozófusnak, se az egyetemes bölcsesség letéteményesének. Még akkor se, ha vannak olyan edzők, akik amellett, hogy az anatómiától, az élettanon át, a táplálkozástudományig mindent tudnak a szakmáról, folyamatosan tovább képzik magukat, sőt még életvezetési kérdésekben is képesek használható tanácsokat adni.
Egy bokszolótól vagy birkózótól senki se várja, hogy szellemtörténeti mélységekbe merülve szemlélje a világot. Amennyiben ilyen jellegű problémáink vannak, filozófusokhoz, szociológusokhoz vagy pszichológusokhoz fordulunk.
Joggal merül föl a kérdés: miért gondoljuk, hogy egy kínai vagy japán bunyós meg tudja világítani az élet rejtett összefüggéseit? Miben más a távol-keleti harcművészetek szellemi háttere?
A kiegészítő anyagot a Maflás Facebook oldalán találjátok.
(Folyt. köv.)