A harcművészetekről mindig elmondják, hogy növelik az önuralmat, javítják a kommunikációs készséget, az együttműködést, toleránsabbá, fogékonyabbá tesznek embertársainkkal szemben, ráadásul fejlesztik az ember problémamegoldó képességét is. Ehhez képest a harcművészetben legtöbbször kiélezett helyzetekkel találkozunk, és a megoldások is viszonylag célratörők: a masszív pofontól, a szilánkosra tört csontokon, izületeken át, a másik kettéhasításáig terjed a skála, és nemigen mozdul ki ebből a tartományból. Joggal merül fel a kérdés: érdemes-e azzal bajlódni, hogy megpróbáljuk a harcművészeteket a XXI. századi, európai oktatásba integrálni.
A legtöbb ember nemmel fog válaszolni, hiszen a hagyományos angolszász csapatsportok látszólag sokkal tisztábban jelenítik meg az európai értékeket. A pusztakezes küzdelem a jogállam korában anakronizmus, aki pedig hatékony önvédelemre vágyik, az egy kézifegyverrel sokkal többre megy, mint ha hosszú évtizedeken át ütlegelteti magát a dojóban. Bár az adott rendszer gyakorlati értékének igénye a legtöbb harcművészetben felmerül, erre valójában csak a profiknak van szükségük: a hivatásos bunyósoknak, illetve katonáknak, rendőröknek, kidobóknak, pénzbehajtóknak.
A harcművészetek népszerűsége ennek ellenére töretlen, olyannyira, hogy a piacon a legkeményebb küzdősportoktól az inkább filozófiai vagy ezoterikus rendszereknek tekinthető mozgásművészetekig minden megtalálható. Az utóbbiak jelzik, hogy a harcművészet messze túlmutat a test-test elleni küzdelmen, vagy legalábbis olyan tapasztalatokat szerez gyakorlás közben az ember, amelyek az élet más területein is alkalmazhatók. Ahhoz, hogy ez működjön persze szükség van némi absztrakciós képességre, de az ember elvont gondolkozásra való képességében bízva tanítanak az iskolában matematikát.
Az edzések során megismerjük saját határainkat. Megtanuljuk, hogy sokkal többre vagyunk képesek, mint gondoltuk, és kitapasztaljuk azokat a korlátokat, amiket már nem tudunk átlépni. Amikor egy problémát lehetetlen a megszokott eszközeinkkel megoldani, más utat kell keresnünk. És a harcművészet erre rengeteg megoldást kínál. Élesben muszáj megtalálni a módját, hogy fordítsunk a helyzeten.
Minden stílus komplexitásra törekszik. Akár úgy, hogy olyan tökélyre próbálja fejleszteni a saját eszközeit, hogy rá tudja kényszeríteni az ellenfélre a maga harcmodorát, akár úgy, hogy igyekszik felkészíteni a gyakorlót arra, hogy a harc minél több szegmensében jártas legyen. Számos irányzat van, amelyik ebből kiindulva beépítette anyagába a különböző fegyverek alkalmazását.
A ninjutsu olyannyira központba állította a folyamatos változás és a mindenkori helyzethez való tökéletes alkalmazkodás elvét, hogy a biztos győzelem érdekében igyekszik kizárni a hagyományos felállást. Legtöbbször olyan megoldásokat keres, amelyek a nullával teszik egyenlővé az ellenfél esélyeit.
A harcművészetek többsége abban gondolkozik, hogy az ember feláll egy, esetleg több ellenféllel szemben, és nyílt küzdelemben mérkőznek meg. A klasszikus ninja támadás hátulról, éjjel vagy álmában éri a célpontot, szívesen használnak csapdát, mérget, ami jól példázza, mennyire kiterjeszthető a küzdelem fogalma.
Ezzel az a gond, hogy messze visz a realitástól, pedig enélkül nincs hagyományos harcművészet. A modern ninjutsu ötvözni igyekszik a XXI. századi európai oktatásügy oktatási-nevelési céljait, a ninjutsu sokoldalúságát és a harcművészetek gyakorlatias felfogását.
Az ember nem azért küzd, hogy veszítsen. A harcművészetben minden pillanat új kihívást jelent, amit meg kell oldani. Ahhoz, hogy ne pusztán a szerencsén múljon a dolog, tökéletes önismeretre és helyzetfelismerésre van szükség. Ebben a műfajban elég egyértelműen kiderül, sikerült-e megbirkózni a feladattal, vagy sem. A visszajelzések nem sok teret engednek annak, hogy énvédő mechanizmusaink torzítsák a tapasztalatainkat.
A harcművészet gyakorlása hozzásegít, hogy nagy nyomás alatt, váratlan helyzeteket oldjon meg az ember, és ez a képessége egy idő után az élet más területein is működni fog.
A kiegészítő anyagot a Maflás Facebook oldalán találjátok.
(Folyt. köv.)
