A mai bejegyzéshez mellékelt rövidfilm igazi csemege. Ma már a harcművészettel foglalkozók zöme keményen gyúr, de mi még azt tanultuk annakidején, hogy fölösleges súlyzózni, mert „a leggyengébb bika is erősebb, mint a legerősebb ember, és az éveken át tartó gyakorlás úgyis megerősíti a megfelelő izmokat”. Mondjuk ehhez képest olyan erőnléti edzéseink voltak, hogy alig tudtunk hazavánszorogni, de kölyökkoromban nemigen tűnt fel az ellentmondás.
Ezen a felvételen az elmaradhatatlan formagyakorlat (00:27) mellett azért látni lehet, hogy a hajdani karatésok is kiemelt hangsúlyt fektettek az erőnlétükre. Ehhez olyan egzotikus segédeszközöket használtak, mint a kínai eredetű isi-szasi (00:06) – amivel nem csak kezet, hanem lábat is erősítettek –, a speciális aszimmetrikus súlyzó, a csi-isi (00:12), vagy a nigiri game nevű edény (00:10 - háttérben), amit párosával használtak. A hagyományos kétkezes súlyzót tan (00:01) néven ismerték, és ha jól látom, valójában vonatkerék. Ami azt illeti, megvan a maga varázsa. Az Európában is népszerű gyakorlatokon túl speciális módon is alkalmazták (00:16). Ezek a kiegészítő gyakorlatok ugyanolyan szerves részét képezték a klasszikus karate oktatásnak, mint katázás vagy a töréstechnika, de erről majd egy későbbi posztban.
A kiegészítő anyagokat szokás szerint a Maflás Facebook oldalán találjátok.