Melvin Manhoef a profi bunyó egyik legkarakteresebb alakja. Tudjuk, hogy hatalmas szíve van, és a Karajevvel vívott meccse után láttuk együtt örülni a gyerekével. Ezúttal ismét szülőként lép színre, ráadásul az is kiderül, hogy edzőnek legalább annyira jó, mint versenyzőnek.
A felvezetés erősen show jellegű, de Manhoef kifejezetten otthon érzi magát ebben a közegben (00:13), és jókedve átragad a gyerekre is (00:22). Persze lehet arról vitatkozni, mennyire etikus gyereket szerepeltetni egy ilyen gálán, az azonban biztos, hogy a ringben már kőkemény munka folyik.
Pár laza ütéskombinációval kezdenek (00:59), azonban nem sokkal később már elcsattan az első rúgás (01:05), innen pedig rendesen felpörögnek az események. A gyerekből meglepően folyékonyan pattan ki a térdesek (01:07, 01:22), vagy az alsó lábszáras rúgások (01:08, 01:13, 01:18, 01:20, 01:43, 01:45). Jól hajol el az ütések elől (01:12, 01:15, 01:26, 01:28), és az ellentámadás is szépen ott van (01:16). Rendesen üti a bonyolultabb kombinációkat is (01:25). A rúgáskombinációt (01:33) talán kár volt belerakni, de a közönség szereti. Az ugró pörgősei (01:38, 01:40) viszont ütősek, és az alsó lábszáras rúgássorozata (01:47) pedig kifejezetten szép. A blokkokat követő ellentámadások (02:07, 02:11, 02:13, 02:15), pedig felteszik az egészre a koronát, hiszen ekkora tömeggel szemben megállni egy gyereknek pokoli nyomást jelent. De megoldja.
Az erősítés szintén túlmutat önmagán. A félkezes fekvőtámaszok (02:45), és a has-comb kombó elég gyilkosak.
A gyereket pihentetni kell, de az az igazság, hogy leendő „ellenfele” félig se nyújt olyan meggyőző teljesítményt, mint ő (03:15). Ezt a részt nyugodtan át lehet tekerni, és 04:03-tól folytatni tovább, ahol Million Manhoef immár egy másik emberrel pontkesztyűzik. Kicsit lassan kezd, de csakhamar felpörög (04:21), és akkor is meggyőző teljesítményt nyújt, ha egy idő után már inkább az apjára figyel (04:27).
Ezt követően beteszik a darálóba. Hiába van az ember ilyenkor közel egy magasságban a gyerekkel, a tömeg az tömeg, amivel azért nemigen tudnak mit kezdeni (04:49). Persze pont az a lényeg, hogy egy idő után visszahúzódjon az ember, és a gyerek meglássa a pillanatot (04:54). Ha rendesen kihozza magából a maximumot, érdemes a padlón való elterüléssel jutalmazni (05:05). Ezt egyébként a thaiföldiek is így csinálják, ahogy az a Maflás Facebook oldalának 2010. december 17-i bejegyzésében is látható. Érdemes megfigyelni, ezután mennyivel bátrabb (05:22), a támadások sem nyomasztják úgy, mint az elején (05:26, 05:42, 05:49), lendületesen támad vissza (05:29, 05:44, 05:52). Még azt is jól tűri, hogy amikor már fárad (06:01), nekiszorítják a köteleknek (06:03), és kipattan belőle egy-egy ellentámadás (06:06, 06:10). Tegyük hozzá, az edzőpartner pontosan érzi, hogy ez az a pillanat, amikor fel kell adnia (06:11), bár még egy kört rátesz, mielőtt végleg „kifeküdne” (06:22).
Ha showként nézzük, elég vegyes érzelmek ébredhetnek az emberben, de ha annak tekintjük, ami valójában – gyerekedzésnek –, akkor azt kell mondani, tökéletes. Más kérdés, hogy érdemes-e kivinni a gyereket ekkora közönség elé, bár meg kell vallanom, hogy minden iskolai ünnepségen ugyanez történik, legfeljebb a műsor jellege más.
