Az amerikai utcai harcosok királyáról, Kimbo Sliceról már született egy poszt a Maflásban. A mai küzdelmet nem ő jegyzi, illetőleg csak szervezőként van jelen -, mégis érdemes megnézni, mert nagyon jól kijön, mennyire más csupasz ököllel verekedni, mint bármilyen kesztyűben.
Maga a bunyó szakmailag nem túl csillogó, de ezekben az összecsapásokban nem ez a lényeg. Aki gyors kiütéseket akar látni, az biztosan szívesen kattint ezekre a mérkőzésekre. A szakmai finomságokat kedvelőknek viszont valószínűleg nem ez a kedvenc műfajuk. De akárhogy is viszonyulunk ezekhez a rendezvényekhez, letagadhatatlan, hogy ezek a srácok odateszik magukat – és ez akkor is igaz, ha a legtöbb meccs már az elején, fejben eldől.
Csupasz ököllel ugyanis nem nagyon lehet hibázni. Ezek az ütések szinte biztosan sérülést okoznak – a fog, orr, a vékonyabb arccsontok nagy valószínűséggel törnek, de könnyen repedhet a borda, vagy szakad a szemöldök. Nem feltétlenül az győz, aki folyamatosan megy előre és többet üt, de az első megrendítő találat rendszerint eldönti a mérkőzést.
A bevonulásnak itt is megvan a maga bejáratott procedúrája, mint a hagyományos ringben – bár ez is az utcai harc sajátos koreográfiája szerint zajlik. A versenyző sok esetben valami bazi nagy terepjáróból száll ki (00:03), az összecsapás színtere pedig lehet kiskert, fészer vagy mint ahogy most is, parkoló. Itt nem szurkolnak tömegek, azonban a kamera ugyanúgy nélkülözhetetlen eleme a bunyónak, mint a pénzükért aggódó, izgatott fogadók maroknyi csapata. A Kimbo Team biztosítóembere (00:07) és a hátérben sorakozó hajók (00:29) megadják az alaphangulatot. Marcus érkezése (00:03) pedig csipetnyi kételyt se hagy afelől, hogy milyen lelkiállapotban kezdi az összecsapást.
Amúgy egyik srác se az a vékony darab, egy kis fölösleg pedig mindenkin akad aki komolyan gyúr, és éppen nem testépítő versenyen mutogatja magát. Marcus lendületesen jön előre (00:20), zártan támad (00:22), kiprovokálja ellenfeléből az ütéseket (00:23, 00:25).
Azután ő is lekever egy taslit. Ellenfele innentől már nem meri odatenni magát igazán (00:29). Kinyújtott kézzel igyekszik távol tartani magától a másikat (00:30, 00:31), de persze ez a kapálódzás nem sokat ér. A következő másodpercben benyeli az újabb pofont (00:32), azután belemennek egy kis dulakodásba (00:33), a bíró viszont megakadályozza, hogy Marcus a zavarosban halásszon (00:35).
Most Carl indul előre (00:40), azonban nem sikerül eléggé felszívnia magát. Megint elhibázza Marcust (00:41), aztán elcsattan egy horog. Carl kétségbeesetten rohamoz, láthatóan mindent egy lapra tesz fel, ám képtelen áthatolni ellenfele védelmén (00:43). Összeakaszkodnak (00:44), ismét eldurran egy ütés (00:45), azután meg egy (00:46), és ez így már kezd sok lenni Carlnak (00:47).
Szegénynek láthatóan semmi kedve folytatni (01:14), de most ezért fizetik. A folytatás a szokásos menetrend szerint zajlik: Carl rohamoz, Marcus dukkol (01:22), majd üt (01:24). Ezúttal többet is (01:26). Összekapaszkodva csépelik egymást (01:28), és a bíró úgy dönt, nem szól bele, hagyja kibontakozni őket. Marcus ismét tisztán talál fejen (01:34), és ellenfelének nagyon elege lesz (01:36), villámgyorsan térdelésbe menekül a másik rohama elől (01:37). Pár másodperccel később megértjük, miért (01:46). Baromi nagy a nyomás, hogy folytassa, de több esze van annál (02:32).
A többi már csak levezetés, a show része a dolognak.
A kiegészítő anyagot a Maflás Facebook oldalán találjátok.