Allan Corstorphin Smith az első európaiak közé tartozott, akik jujutsut tanultak. A skót gyökereire mindvégig büszke kapitány tizenhét évesen találkozott először a távol-keleti harcművészetekkel, amikor Glasgowban bemutatózott néhány japán jujutsu mester. Bárkivel kiálltak, aki meg akarta tapasztalni, mennyire működik a gyakorlatban, amit csinálnak. Smith ökölvívó tudásában bízva tett egy próbát, és ettől kezdve a jujutsu feltétlen híve lett.
Smith lelkesedése nem maradt elméleti. Vélhetőleg jó adag kalandorvér szorulhatott belé, mert 1908-ban Japánba utazott, hogy elmélyedhessen a jujutsuban. Rendesen megdolgozott az első danjáért, mert 8 évvel később vehette át a fekete övét. Tanárai között felbukkant egy ismerős név, az akkor ötödik danos Mifune Kyuzo.
Frissen szerzett danja birtokában megkísérelt jelentkezni a brit hadseregbe, de egészségügyi okok miatt kiszuperálták. Egy évvel később azonban már az Egyesült Államok hadseregében tanított közelharcot, és megkapta a kapitányi rangot.
A kiképzés anyaga egyébként a jujutsu mellett elsődlegesen az ökölvívásra épül (00:29), ami meglehetősen gyakorlatias felfogásról tesz tanúbizonyságot. Láthatóan vezényszóra gyakorolják az egyes ütéseket, kombinációkat (00:40). A technikákat nem csak kesztyűben mutatják be, hanem csupasz ököllel is (00:43). A kiképzők láthatóan nem sportban, hanem éles bunyóban gondolkoznak. Az egyes elemeket először lassan csinálják (00:43, 00:52, 01:04, 01:15, 01:33, 01:42, 01:55, 02:08, 02:18, 02:34), de amikor megvan a távolság és a tempó, nem óvatoskodnak tovább, hanem teljes sebességre váltanak (00:48, 00:59, 01:10, 01:21, 01:35, 01:49, 02:00, 02:12, 02:26, 02:41). Igaz, ott vannak a blokkok is (00:49, 01:23, 02:03, 02:13). A katonák azért mindezt inkább kesztyűben gyakorolják (02:46), viszont a küzdelem benne van az anyagban, és nem csak simogatják egymást (03:12).
Maga a jujutsu csak ezután következik (03:35). Először a feszítések (03:38, 03:48), de később a rúgások (03:56), blokkok és ellentámadások (04:15), végül a földrevitelek (04:20, 04:39, 04:51, 04:59, 05:12, 05:21, 05:33, 05:46). A legviccesebb, ahogy csapatban gyakorolják ezeket (03:44, 03:51, 04:00, 04:23, 04:56, 05:04, 05:15, 05:26, 05:38, 05:50). Természetesen a földre került ellenfél semlegesítése se marad ki a tananyagból (05:48, 05:59, 06:29).
Smith láthatóan nem csak önvédelemben gondolkodott (06:07, 06:20), sőt egy idő után igyekezett harctéri helyzeteket szimulálni (06:31, 06:36, 06:38, 06:47, 06:52, 06:59, 07:06, 07:09, 07:14), bár a kés elleni pusztakezes védekezés nem a legsikerültebb része az anyagnak. A szuronyos támadás kivédése a harci gázzal borított csatatéren viszont célratörő (07:38), noha itt se a technika, hanem az utolsó mozzanat az érdekes (07:40).
A szuronyharc egyébként meglepően meggyőző (07:45 07:55, 08:02, 08:08, 08:12), és jók a harctéri mozgáskoordinációs gyakorlatok is (08:26). A csapatépítő játékok pedig úgy tűnik örökéletűek (08:34, 08:38, 08:44, 08:57, 09:07, 09:18, 09:30, 09:39), legyen szó cserkészetről, úttörőtáborról, küzdősportról vagy a hadseregről.
A kiegészítő anyagot a Maflás Facebook oldalán találjátok.