Ezen a filmen rengeteget gondolkoztam. Nem hiszek a misztikus csodákban, és a mai anyag már-már ezt a határt súrolja. Természetesen van racionális magyarázat arra, amit látunk, de az első pillanatban ezzel együtt is elég nehezen emészthető a dolog. És persze az is benne van, hogy bármilyen meggyőzően is fejtegetik, mi a megoldás, nagy kérdés: ki vállalná be, hogy letesztelje, tényleg így van-e?

A távol-keleti harcművészetek elválaszthatatlanok a keleti vallási-filozófiai rendszerektől, amelyek egyik alaptétele, hogy a világon minden energiából épül fel. A Nyugat erősen lebutított változatban ismerhette meg ezt a szemléletet a Csillagok háborújában, ami bármilyen sikeres is, nem vált a világnézetünk alapkövévé. A keleti emberek egy része azonban ma is ebben a fogalomkörben gondolkozik. Ott mindez élő hagyomány.

A harcművészetekben már régóta gyökeret vert az az elképzelés, hogy valami módon jó lenne a legyőzhetetlenség érdekében megcsapolni a mindenség energiáját. Számos rendszernek vannak erre irányuló, titkos gyakorlatai, és bizonyos jelenségeket, eredményeket ennek tulajdonítanak. A média jóvoltából az egyik legismertebb iskola a Rod Sacharnoski által alapított Juko kai. Sacharnoski a kevés nyugati mester egyike, akit Japánban is jegyeznek. A tanítványai számos bemutatót tartottak, amelyek joggal nyűgözték le mindazokat, akik látták ezeket.

A mostani felvétel kizárólag a lényegre koncentrál: képes-e valaki elviselni, ha telibe rúgják a heréit? Mindenesetre nem aprózzák el, a tesztrúgások elvégzésére Justice Smith-t kérték fel.

Az elején még csak bábuval sokkolják a nyájas közönséget (00:19), de hamarosan eljön a  várva várt pillanat (00:45). Az akciót természetesen lassításban is megcsodálhatjuk (00:51). Mindenesetre egyértelmű, hogy a tesztalany sem élvezi igazán a dolgot (00:57), és van egy olyan érzésem, hogy nem csupán a reflektorok miatt izzad (01:11). Ezt nézni is fájdalmas, csupán a Juko kai alapítójának arcáról süt az elégedettség (01:00).

A tesztalany hosszan törölgeti kezét a törölközőjébe (01:07, 01:13, 02:03), amivel persze egy pillanatig sem akarom csökkenteni a teljesítmény értékét. Jól látszik, hogy a rúgás elemelte a talajról az áldozatot (01:22, 01:23, 01:39, 01:47, 02:00).

Ha kikapcsoljuk a „biztosan trükk, csak megjátsszák, szuszpenzort hord” típusú megoldásokat, a magyarázat vélhetőleg az, hogy nem a herékkel, hanem az évek hosszú során gondosan feledzett szeméremcsonttal fogják fel a rúgást. Elképzelhető, hogy felhúzzák az alhasba a heréket, ami további védelmet jelent. Több felvételen is megnéztem az ilyen tárgyú bemutatót, és a tesztalany minden esetben elemelkedik a talajtól, tehát a rúgás erejének benyelése is szerepet játszhat a dologban. De ha az a kérdés - miután ilyen okosan körbejártuk, mi lehet a jelenség mögött -, rászánnék-e hosszú éveket, hogy megtanuljam és bevállalnám-e ezt a mutatványt, határozott nem a válasz. Gondolom, ezzel mások is így vannak.

A kiegészítő anyagot a Maflás Facebook oldalán találjátok.