Az európai harcművészetek a romantikus arcukat őrizték meg az utókor számára: lovagok, csillogó páncélok, esetleg karcsú pengékkel párbajozó nemes urak.  A lőfegyverek megjelenése háttérbe szorította a szálfegyvereket, és ezeket lassan elfelejtették. Pedig a hagyományos portugál botvívás, a jogo do pau, vagy a csupaszöklös ír boksz is mutatja, hogy az európai közelharc legalább olyan hatékony és változatos volt hajdanán, mint a távol-keleti stílusok.

Mindez leginkább a régi vívókönyvekből rekonstruálható. Ezeket nem csak ma forgatják szívesen, hiszen már Tasso is ezeket tanulmányozta, amikor a Megszabadított Jeruzsálem című eposzához gyűjtött anyagot.

A 19. század végétől új lendületet kapott a gyakorlati régészetnek ez az ága: a különböző európai országokban egymással versengve próbálták feltámasztani az elfeledett harci technikákat. A lelkes kutatók megszállták a könyvtárakat, és folyamatosan újabb és újabb anyagokat túrnak elő a feledés homályából.

Persze a technikák újjáélesztése eléggé kényes feladat, hiszen egy-egy kiragadott mozzanat alapján legalábbis kétséges, hogy sikerül-e pontosan megfejteni az adott mozdulatsort. A hagyományőrző klubok tagjai mindenesetre rengeteg munkát fektetnek a hajdani fogások rekonstruálásába.

A végtelennek tűnő, sokoldalú kínálatból is kiemelkedik egy szerző, Paulus Hector Mair könyve. Mair a 16. században élt, és nem kisebb feladatra vállalkozott, mint hogy elkészíti az európai vívókönyvek nagy összefoglalását. Ehhez rengeteg anyagot gyűjtött, külön festőművészt és két vívómestert alkalmazott, akik segítették a munkáját.

Sajnos a mű megalkotása több pénzt emésztett fel, mint amivel rendelkezett. Mivel Ausburg városának kincstárát felügyelte, kézenfekvőnek tűnt a megoldás, hogy a város pénzéből támogassa a projectet. Amikor felfedezték a sikkasztást, a város vezetése másként állt a kérdéshez mint Mair, és rövid úton felakasztották.

Mair könyve annyiban más, mint a hagyományos vívókönyvek, hogy a lovagi fegyverek (02:22) alkalmazása és pusztakezes küzdelem mellett bemutatja a parasztok hétköznapi szerszámainak fegyverként való használatát is. A jogo do pauból láttuk, hogy a botforgatást (01:56) Európában is magas szinten művelték, de Mair enciklopédiájából kiderül, hogy a sarlót (00:08) szintén legalább olyan ötletesen használták, mint Japánban.

A kasza (00:58) avatott kézben ugyanilyen veszedelmes lehet – és ez még nem is a kiegyenesített változat. A cséphadaró (01:30) a parasztháborúk kedvelt fegyvere, de ezt az eszközt is meglepően sokoldalúan alkalmazták, ha küzdelemre került a sor.

Természetesen ez a film, csak néhány lapot villant fel az 1000 oldalas műből. Ma már több olyan egyesület van, amelyik Mair könyve alapján próbálja rekonstruálni ezeket a technikákat.

A kiegészítő anyagot a Maflás Facebook oldalán találjátok.