Bármilyen meglepő is első hallásra, mind Indonézia, mind Malajzia muzulmán ország. Ez a muzulmán hit azonban egyáltalán nem fanatikus, inkább csak ráépült a szigetlakók ősi hitvilágára. A silat első pillantásra a kalival rokon, de bizonyos iskolák különböző állatok mozgását utánozzák, ami más délkelet-ázsiai rendszerekre jellemző.

A silat alapvetően fegyveres küzdelemben gondolkodik, azonban most nem erre, vagy a mozgásanyagára helyezném a hangsúlyt, hanem arra az oldalára, ami leginkább megkülönbözteti a legtöbb harcművészettől. A silatban ugyanis gyakran jelennek meg olyan aszketikus gyakorlatok, amelyek sokkal inkább jellemzők a különféle misztikus iskolákra, mint a küzdelem centrikus irányzatokra.

A testfelület keményítésben (00:09, 00:53, 00:54, 01:43, 02:17, 03:06, 04:11, 04:24, 05:02, 05:41, 08:04) persze nincs semmi különös, hasonló jellegű gyakorlatokat kung fusoktól, karatésoktól, thai bokszolóktól is láthattunk eleget. Mindez még akkor se meglepő, ha a silat mester egyáltalán nem finomkodik (02:51). Persze senki se rajong azért, amikor telibe verik a fejét (05:47, 06:01), de a harcművészetekhez ez is vastagon hozzátartozik. Mondjuk az alátámasztott, és elfordított nyak módszeres ütögetése (06:04, 06:10), már jóval keményebb játék, de gondolom ők se ezzel kezdik az edzéseket. Az más kérdés, hogy ezt a gyakorlatot éppen egy nőn mutatják be, de valljuk be, ennek azért megvan a maga üzenete.

Az éles penge (06:22) viszont egészen más lapra tartozik. Persze értem én, hogy az a dolog magyarázata, hogy nem vágnak, hanem csak ütnek a fegyverrel (06:26), de már láttam olyan bemutatót is, ahol a penge élének hasonló jellegű demonstrálása után, vígan húzogatták a fegyvert a delikvensek nyakán. Ezzel együtt én ezeket a csapásokat (06:37, 06:48) se szívesen vállalnám be. Trükk ide, trükk oda, azért nem mondható el a srácról, hogy egyetlen karcolás nélkül megúszta volna (07:11). Tegyük hozzá, hogy a speciális gyógymód (07:15, 07:20, 07:28) legalább annyira húzós, mint maga a gyakorlat.

A karon viszonylag nagy sebességgel átgördülő kocsi (07:47, 07:50, 07:53) új fejezetet nyitott a harcművészetek történetében. A mozgó kocsin való átugrás a Kyósoktól jobban tetszett, de ez legalább annyira kockázatos. Az pedig kétségtelen tény, hogy a silatot gyakorlók esetenként egészen nagy verést képesek elviselni (08:04). Hozzáteszem, ez nem igazán különleges bemutató. A silat kiképzési anyagában szerepel az üvegtáblán való átugrás (esetenként egy emelet magasból), vagy az, hogy több emelet magasból levetik magukat – és nincs alattuk tatami vagy szőnyeg. Rendes lyukakat vágnak a talajba. Máskor forró olajjal öntözgetik magukat – de ezek kipróbálását senkinek se javaslom kipróbálni.

A kiegészítő anyagot a Maflás Facebook oldalán találjátok.