A kínaiaktól megszoktuk, hogy mindent másképpen csinálnak, ahogy azt az erőgépekkel telipakolt nyugati gyúrótermekben látjuk. Meg kell vallani, hogy már az is elképesztő, amit az okinawai karatésok mutatnak be a tannak nevezett kétkezes súlyzóval, de a mai anyagban szereplő shuai jiao mester ugyanúgy egészen más világot nyit ezzel a gyakorlattal, hogyan a kősúlyzóval gyakorló kínaiak is átrajzolták az erősítésről való fogalmaimat.

Megfelelő erőnlét nélkül nincs hatékony harcművészet, küzdősport vagy önvédelem. Ezalatt nem azt értem, hogy mindenki tolja magába az anyagot, amíg hatvanas bicepsze nem lesz – bár a kémiai segédlettel felpakolt izomtömeg bitang jól tud jönni egy melegebb helyzetben, azért a dolog egészségügyi kockázata nem elhanyagolható. Ezzel együtt a testtudatosság és testmechanika mellett – ami a fizikai erőnk optimális felhasználásának alapja – nem árt, ha van mit optimálisan felhasználni. A harcművészetekben kiemelt szerepet kap az erősítés, és minél inkább küzdelem centrikus egy irányzat, annál nagyobb hangsúlyt fektetnek az állóképességre és az erőfejlesztésre. De még a komolyabb egészségmegőrző irányzatokhoz is rendes fizikai alapozás kell, hiszen különben nem bírja az ember a napi több órás gyakorlást.

A kínai erősítő gyakorlatok többségét bizonyosan nem vállalnám be, ezek elég rendesen gyilkolják az izületeket. Egyesek úgy gondolják, hogy a megfelelő módon végzett csikung gyakorlatok épp azt a célt szolgálják, hogy ne kopjon szét idő előtt a test, mások ezzel szemben azt mondják, hogy a kínaiak többsége sincsen acélból, és több, mint egymilliárdból lehet találni húsz öregembert, aki idős korában is megőrizte kitűnő kondícióját. Akárhogy is van, a kínai akrobatikus kung fu bemutatók méltán világhírűek.

A mai anyag ismét egy shuai jiao gyakorlat. Az erőnlét mellett tökéletes egyensúlyérzék, illetve ütemérzék kell hozzá. Már az is elképesztő, amikor a nyaka körül pörgeti a súlyzót (00:05), de láthatóan nem ez a legnehezebb gyakorlat, hanem az, amikor a törzse körül vezeti az eszközt. Ennek többször is nekiveselkedik (00:15, 00:18, 00:21, 00:25). Bármennyire is pörög a súlyzó, ebben a helyzetben időről-időre kézzel is rá kell segítenie (00:28, 00:31). Amikor felkarral ad lendületet (00:34, 00:36, 00:42), sokkal folyékonyabbnak látszik a mozgás. Azután a végére összeáll a gyakorlatsor (00:42, 00:44, 00:49, 00:50, 00:53, 00:55). Persze nem olyan csiszoltan dolgozik, mint a cirkuszi akrobaták, de nem is az a cél. 

Ezzel együtt senkinek se javaslom, hogy üres óráiban ezzel próbálkozzon – ha valaki nem ismeri az idevágó csikung gyakorlatokat, vagy ha nincs benne abban a bizonyos 20 főben a másfél milliárdból, akkor nem igazán egészséges.  

A kiegészítő anyagot a Maflás Facebook oldalán találjátok.