A harcművészetek fogalmától elválaszthatatlan a misztikum, vagy legalább is az, amit a nyugati ember annak lát. A harcművészetek szellemi hátterének egyik legneuralgikusabb pontja a csi (vagy ki), azaz a világmindenséget átfogó erő. A hagyományos távol-keleti harcművészetek ugyanis komoly erőfeszítést fektetnek abba, hogy megcsapolják ezt az energiaforrást, ami a nyugati ember szemében fölösleges időpocsékolásnak tűnik.

Rengeteg példát lehet arra mutatni, amikor a távol-keleti mágia csütörtököt mond. A Youtube a misztikumra szomjazók Mekkája, de ugyanakkor a szkeptikusok számára legalább olyan aranybánya. Hogy ezeket az anyagokat miként ítéljük meg, az a hozzáállásunkon múlik. Ha sikeres a mutatvány, bármikor ráfogható, hogy trükk, míg, ha nem jön össze a dolog, még mindig lehet mondani, hogy ő csak szélhámos, de egy igazi mester megoldotta volna a dolgot.

Épp a tegnapi Facebook oldalra tettem ki egy kung fu mestert, aki a két ujján egyensúlyoz – azon is el lehet vitatkozni, hogy vajon az izületei bírják ilyen jól, vagy valóban a misztikus gyakorlatoknak köszönhetően képes megcsinálni a gyakorlatot. Bármi a magyarázat, maga a látvány lenyűgöző. De szerepelt már a Mafláson olyan kiai mester, aki ugyan kész volt bárkivel kiállni, csak azután élesben nem működött a belső erős technika.

A Rod Sacharnoski által alapított Juko kai nyugati stílus, de ami a misztikus tanításokat illeti bármely távol-keleti iskolával felveszi a versenyt. Az egyértelműen látszik, hogy komolyan gondolják, mert bármikor készségesen beleegyeznek, hogy külsősök is teszteljék a tudományukat.

Bár ezek a bemutatók tényleg döbbenetesek, gondosan kihangsúlyozzák, hogy a stílusnak ez nem a lényege, csupán hozadéka. Ráadásul ügyelnek rá, hogy komoly ütőerővel rendelkező bunyósokkal mutassák be, mire képesek. A mai felvételen Masaaki Satake teszteli a Juko kai mester tudományát. Az elmélet szerint ilyenkor a megfelelő pontba sűrített belső erő pajzsként védelmezi a testet a támadásoktól.

Nem tudom, mennyi köze van mindennek a belső erős gyakorlatokhoz – a combat ki mesterek elég tisztességes izomzattal rendelkeznek, és mint a felvételen is látható, azért rendesen megfeszítik a becsapódás pillanatában az izmokat (00:34).

Ezzel együtt is elképesztő a látvány, mivel egyszerre több irányból támadják őket, minden ütésnek rendesen van alátámasztása, ami megsokszorozza a becsapódó öklök erejét (00:46). Ráadásul ezek a pofonok egyáltalán nem kicsik – Masaaki Satake arca, és az, ahogy lepillant a kezére, mindent elmond (00:33). Azért biztos ami biztos alapon, még ellenőrzi, nincs-e valami trükk a dologban (00:39). De a következő embernél a tisztán beérkező könyökös legalább ennyire brutális (01:32) – a muay thaiban láttuk, mire képes egy ilyen ütés. A hererúgással csak azért nem foglalkozom, mert arról már volt egy külön poszt. A gondos ellenőrzés most se marad el (03:07).

Természetesen mindez nem kevésbé hihetetlen, mint a silat harcosok gyakorlatai, vagy a kínai csikungosok bemutatója. Az mindenesetre biztos, hogy a testfelület keményítés szervesen hozzátartozik a harcművészetekhez – hogy ezt speciális légzőgyakorlatok révén érik-e el, vagy folyamatos küzdelemben, mint a kyósok, az már megközelítés kérdése.

Azok, akik szeretik a japán tévéműsorokat a Maflás Facebook oldalán találják a kiegészítő anyagot.