A mai ninjutsuban sok minden megtalálható: a különböző szamuráj iskolák anyagai, a hegyi szerzetesek misztikus tanításai, a lopakodás, rejtőzködés művészete, és egy sor más, különös technika, amelyek egyedivé teszik ezt a művészetet. A ninja figurája mégsem a japán történelem vérzivataros évszázadaiban született, hanem egy jóval későbbi korban és közegben: a 17-19. századi színház és ponyvairodalom gyermeke.
A 17. századra véget ért a polgárháborúk kora. A szamurájok többé nem csatákban, hanem a dojókban – esetleg párviadalokban – bizonyították rátermettségüket. A régi harcosok legendává értek. Ebben a közegben, ahol a véres drámák egyre inkább a szórakoztatóiparba szorultak, egy idő után megjelent a már-már természetfeletti képességekkel rendelkező gonosz, akit csupán a legügyesebb hős győzhet le.
A ninja tökéletesen megfelelt ezeknek a kívánalmaknak. Ő az ideális, sötétben bujkáló ellenség. Először is, mert nem tagozódik a társadalomba. A legkülönbözőbb aljas praktikák tudója: a láthatatlanná válástól, a méregkeverésen át, a titkos intrikákig minden galádság a kisujjában van. Titokzatos célok mozgatják, és sosem lehet tudni, kire, mikor és miért csap le.
A ninjutsut számos dolog köti a színházhoz: az ügyelők fekete álcaruhája, amiben feltűnés nélkül rendezhették az a színpadot. A szinte táncszerű, széles mozdulatokra épülő ninja technikák. A ninjutsura annyira jellemző akrobatikus elemek, és természetesen a hírneves füstbomba, aminek segítségével a ninja a legreménytelenebb helyzetből is kivágta magát. Ez istenien működik a színpadon, de képzeljük el ugyanezt egy mező közepén…vélhetően senkinek se fog feltűnni az oszladozó füstfelhő takarásában odébb osonó álcaruhás ember.
Ha innen nézzük, rögtön érthetővé válik, hogy a ninják legendái miért nincsenek összhangban a japán történelemmel. Egész egyszerűen azért, mert nem a krónikákhoz, hanem a színdarabokhoz, és ponyvairodalom alkotásaihoz kötődnek. A színpad világában természetes, hogy a ninja álarcot öltve ijessze halálra áldozatát, hogy a macska pupillájából állapítsa meg, mennyi az idő, vagy hogy hosszú éveken át gyakorolja, hogy terítheti le egy zamatosra sikerült böfögéssel ellenfelét.
Az első posztot azzal kezdtem, hogy bár senki se látott eleven ninját, mégis mindenki tudja, milyen az igazi. Ugyanúgy vagyunk vele, mint Robin Hooddal, a vámpírokkal vagy a jedi lovagokkal.
A ninjutsura nem véletlenül mondják, hogy nem technikák, hanem alapelvek gyűjteménye. A ninja a harcos eszenciája, és ezekkel az alapelvekkel idővel egybeépültek bizonyos mozgássorok – ebből fakad a ninjafilmek, és az élő ninjutsu közti éles különbség. De a színpadon, könyvben, filmen, képregényben a ninja verhetetlen, és mindig az marad.
A kiegészítő anyagot a Maflás Facebook oldalán találjátok.