A muay thai sokak szerint agyatlan ösztönbunyó, ami pusztán a keménységre és a reflexekre épít, de hiányzik belőle a taktika, és legfőképp a harcművészetekre jellemző pedagógiai-filozófiai háttér. Ha ennyi elég lenne ahhoz, hogy a thaiföldi harcművészet a leghatékonyabb rendszerek egyike legyen, akkor joggal tehetné fel bárki a kérdést, mi szükség a szellemi körítésre? Persze, akik közelebbről ismerik a thai bokszot tudják, hogy nem csupán folyamatosan csiszolódó taktikai-technikai elemrepertoár jellemzi, hanem ugyanolyan mély kulturális háttérrel rendelkezik, mint a kínai vagy a japán harcművészetek.

A muay thai hatékonyságát bizonyítja az is, hogy nem csak a thaiföldi darálóban edződött versenyzők szerepelnek a világ élvonalában. A holland thai boksz egyik legnevesebb figurája, Ramon Dekkers már több ízben szerepelt a Maflásban – ő volt az első európai, akit nemzetközi szinten is híressé tettek távol-keleti sikerei. Ennek ellenére a dobásokra, fogásokra, könyékütésekre és rögzített térdrúgásokra épülő klasszikus muay thai túlontúl durvának bizonyult a nyugati közönség számára.

Ezzel szemben a némileg felpuhított szabályrendszerű K1 szinte pillanatok alatt meghódította a világot. A thai boksz hatékonyságát mi sem bizonyítja jobban, hogy bár itt le kell mondaniuk a stílusra jellemző technikai elemrepertoár talán leghatékonyabb eszközeiről, a muay thai versenyzők a legkülönfélébb stílusok képviselőivel szemben is megállják a helyüket a K1 gálákon. Míg a thai boksz versenyzőknek nem kell új technikákat tanulniuk ahhoz, hogy eredményesek legyenek a K1 versenyeken, azoknak, akik komoly eredményt szeretnének elérni ebben a műfajban, a muay thai ugyanolyan kikerülhetetlen, mint az ökölvívás.

Ernesto Hoost nevét a K1 tette ismertté, de mégis muay thai versenyzőként tartják nyilván. Nem véletlenül, hiszen amit a K1-es ringben mutat, az hótiszta – bár kissé lecsupaszított – thai boksz. Azért azt nemigen lehet elvitatni, hogy ezek nagyon gondosan megtervezett és kivitelezett kombinációk (00:30, 00:37, 00:41, 00:56, 01:20, 01:48, 01:49).

Hoost elsősorban a kezéből élt (00:21, 00:24, 00:32, 00:37, 00:52, 01:04, 01:10, 02:04, 02:32, 02:46), de a combosai is nagyon ott vannak (00:31, 00:43, 00:47, 01:02, 01:03, 01:30, 01:32, 01:35, 01:53, 02:11, 02:40, 02:43, 02:58), és időről-időre a lába is elsült (00:29, 00:34, 00:50, 01:15, 01:46, 02:26, 02:37). Hogy mennyire erősek az ütései az abból is látszik, hogy nemegyszer testen fogta meg ellenfeleit (01:22, 02:18). Persze számomra azok a legkedvesebb pillanatok, amikor a térdeseket is beveti – ez azért mindig ad egy új dimenziót a küzdelemnek (00:45, 01:23, 01:25, 01:55).

A kiegészítő anyagot a Maflás Facebook oldalán találjátok.