A hagyományos karate valamikor ugyanolyan csodafegyvernek számított, mint a jujutsu a századfordulón. A fejrúgások, a sebesség és a töréstechnika lenyűgözte a nyugati világot. Tegyük hozzá: joggal. A Shotokan stabiltása és dinamikája mindmáig alapvető szempont a harcművészetek megítélésénél. Ráadásul mindehhez ott volt az ötvenes-hetvenes években még tisztán érzékelhető pedagógiai háttér, ami valóban naggyá tette a harcművészeteket.
Azután, ahogy teltek az évek, újabb és újabb harcművészetek lettek ismertek és terjedtek el. Megjelentek a full contact versenyek, és a Shotokan idővel szép lassan kikopott a divatból. Túlhaladottá vált az ellenfél testi épségét elsődlegesnek tartó no contact küzdelem, a pedagógiai célokon és módszereken is túllépett az idő, és egyre kiáltóbbá vált az ellentmondás a Funakoshi sensei által megfogalmazott alapelvek, és a mind üzlet- és versenyközpontúbb gyakorlat között. Ráadásul a stílus terjedésével arányosan mindinkább felhígultak a követelmények, amiben nincs semmi meglepő.
A Shotokan harcmodorra egyre inkább lesajnálóan tekintettek. Népszerű stílus lévén szívesen kezdték ki, a hetvenes évek közepétől elharapódzó kung fu őrület pedig elszipkázta a misztikumra vágyó vevőközönség nagy részét.
Az MMA megjelenése már nem is érintette a hagyományos karatét, ez olyan terep lett, ahol ökölvívók, kyosok, muay thai versenyzők, jujutsusok mérték össze a tudásukat. A klasszikus karate addigra átkerült a mozgásművészet kategóriába, a technikákra meg egyfajta muzeális maradványként tekintett mindenki.
Mígnem eljött az igazság pillanata.
Akárhonnan nézzük, ezek a technikák (00:51, 00:59, 01:29, 02:16, 02:19, 02:36, 02:50, 03:03, 03:08, 03:09, 03:30, 03:46, 03:48, 04:12, 04:40, 05:17) a Shotokanra leginkább jellemző megoldások, és szó sincs arról, hogy éles helyzetben, kesztyűben és ringben ne működnének. A folytatás (00:45, 00:53, 01:02, 04:14) természetesen más, mint amit a jelenlegi versenyeken megszokott az ember a tatamin, de a régi karatésok bizonyára emlékeznek rá, hogy milyenek voltak a hajdani no contact versenyek – ott bizony elégszer láthattunk ehhez hasonló jeleneteket, sőt még ilyenebbeket is. Bármekkora verést is kap a földre került ellenfél (01:03), azért be kell látni, hogy azt a bizonyos klasszikus első találatot nem tudja kiheverni, az vitte le a földre, és tette harcképtelenné (01:15). Ezek azok a pillanatok, amikor érdemes végiggondolni az ippon értékű technikákkal kapcsolatos előítéleteket.
A ippon amúgy se egy ütést vagy rúgást jelent, hanem a döntő támadást, ami addig tart, amíg az ellenfél harcképtelenné nem válik. Azoknak a shotokanosok-
nak, akik MMA versenyen indultak, egész biztos nem idegen az ottani szemlélet – igaz, mint a mai anyagból is látszik, azért megfelelő fizikum is kell a sikerhez.
A kiegészítő anyagot a Maflás Facebook oldalán találjátok.
