Leteszem a rudat, és a helyükre pakolom a tárcsákat.

– Végeztél? – kérdi Fedor bá’. Ez a szokásos játszmánk: pontosan tudom, hogy a szeme sarkából végig követi az edzésemet. Nem csak az enyémet, mindenkiét. Nála nincs ellógott széria. Ha valaki ilyesmivel próbálkozik, visszazavarja izzadni. Viszont ha bármi problémát lát, azonnal odamegy, és segít.

– Igen – felelem.

– Akkor irány húzódzkodni, nyújtsál, és mehetsz zuhanyozni – mondja.

Húzódzkodom huszonötöt, utána hosszan lógok nyújtott kézzel a rúdon. Mikor megunom, lehuppanok a földre, és bő negyedórán át lazítom az eddig dolgoztatott izmokat. Módszeresen haladok, egyik izomcsoportot a másik után mozgatom át. Végül átcsattogok a zuhanyzóba, beállok a forró víz alá. Lehunyt szemmel élvezem, ahogy a bőrömre záporozó, forró vízsugár kimossa belőlem a maradék feszültséget is.

Elzárom a csapot, és lekapom a fogasról a törölközőmet. Szárazra törlöm magam, azután a falon sorakozó hajszárítók egyikéhez lépek. Ujjaimmal folyamatosan borzolom a hajamat, hogy gyorsabban száradjon. Amikor készen vagyok, összeszedem a mosdókagylóból a hajat, és bedobom a szemetesbe. Megakad a szemem a kidobott fecskendőn. És ebben a pillanatban végre a helyükre ugranak a részletek.

Igor bá’ hatalmas háta, ahogy dolgozik az evezőpadon. A gyógyszerészeti kongresszus, amin Palotás Kristóf is részt vett. A belgrádi merénylet. A PASTRUJNO ausztriai és németországi terjeszkedése. Az inzulinosnak hitt fecskendők. Alex robbanékonysága. Mindvégig itt volt a szemünk előtt a megoldás. Most már értem, miért szedte darabokra Misi bá’ az Operában a telefont. Ez tényleg nem játék. Ahogy Kelemen Zsolt mondta: „Egy bizonyos összeg fölött már nem számít az emberélet. Ebben a buliban pedig nagyon nagy pénz van. Ráadásul jórészt adómentesen.”

Reszkető kézzel kapkodom magamra a ruhámat. Az edzés okozta jótékony fáradtság hirtelen elpárolog belőlem. Elönt az adrenalin. Kettesével veszem a lépcsőket, míg a szobámba nem érek. Felkapom az asztalról a mobilomat. Beütöm Natalia számát.

– Szia. Mi van? – kérdezi, amikor végre felveszi. Valószínűleg megzavartam valamiben, mert nem túl lelkes a hangja.

– A PASTRUJNO, Bécs, megvan a megoldás – hadarom egy szuszra.

– Mi van? – ismétli meg értetlenül Natalia.

– Belgrád… most már tudom, miért terjeszkedtek Németországban – vágom rá. – Végre összeállt a kép. Megfejtettem! Pofonegyszerű az egész.

– Szuper – feleli pikírten. – Én nagyon örülök, hogy örülsz, bármi legyen is az oka, de nem lehetne a kedvemért úgy elmondani, mi van, hogy én is megértsem?

– Megtaláltam a megoldást! – kiáltom boldogan.

Valószínűleg elvette a fülétől a készüléket, mert kissé mintha távolabbról jönne a hangja.

– Tudom, nem hiszed el, de erre már én is rájöttem. Lehet, hogy azért, mert már harmadszor mondod el. Viszont érdekelne, mi az, ugyanis ezt eddig még nem sikerült elmondanod. Vagy én nem figyeltem?

  – Oké – sóhajtok megadóan. – Szóval megvan, hogy mi a kapcsolat a PASTRUJNO gyógyszerkereskedelmi ága és a vállalati védelmi leányvállalatuk között. Teljesítményfokozókat terítenek.

– Szóval szerinted csak a doppingról szól ez az egész?

– Igen.

– Hát… ez nem nagy cucc.

Újabb érv, ami azt jelzi, jó úton járok. Szilvia óvott, ne higgyem, hogy valamiféle nemzetközi összeesküvést kell felgöngyölítenünk. Majdnem kicsúszik a számon a dolog, ám még idejében visszaszívom.

– Azt hittem, valami komolyabb – folytatja Natalia. Érzem hangjában a csalódást. – Ez viszont azt jelenti, hogy ugrott a budapesti gyilkossággal kapcsolatos elméleted. Nem hinném, hogy bárkit megölnének a doppingok miatt. Ha igazad van, a belgrádi merénylet is kilóg. A szteroid azért nem kábítószer.

– Erre azért nem vennék mérget – tiltakozom. – A narkónepperek is a piac miatt háborúznak. Nem a kábítószer az érdekes, hanem a pénz. A teljesítményfokozókban pedig iszonyatosan nagy pénz van. A sport legális üzlet, rengetegen élnek belőle. Egy csomó ember van, aki bármit megadna azért, hogy feljusson a csúcsra, mert nincs más esélye az életben. És ezek a többieket is húzzák magukkal. Egy bizonyos szint fölött már nem lehet kikerülni a doppingszereket. Ráadásul ez nemcsak az élsportra igaz. Egy csomó ember szeretne jobban kinézni, vagy a munkájához kell az izomtömeg, vagy csak így érzi jól magát. Egyébként elsődlegesen nem a szteroidokról van szó. Az számít doppingnak, ami fent van a tiltólistán, vagyis ismerik. Viszont amiről nem tudnak, azt nem is tiltják. Szerintem a még be nem azonosított szerek terítése a legnagyobb üzlet. Akár kereskedelmi forgalomba is kerülhet, hiszen semmilyen tiltott anyagot sem tartalmaz. A sok mikiegér pedig boldogan vásárolja, aztán döngeti a mellét, hogy doppingszerek nélkül is úgy dagad, mint a luftballon.

(Folyt. köv.)