A legtöbb harcművészetet, legyen szó akár a kaliról, a jujutsuról, a kung furól, muay thairól, vagy számos más stílusról – az ősi katonai rendszerekből eredeztetik. A csatatereken alkalmazott fogások szelídültek sporttá, iskolai tantárggyá, az önnevelés eszközévé, dinamikus meditációvá, esetleg egészségmegőrző tornává. Közös vonásuk azonban, hogy mindegyik hatékony önvédelemnek tekinti önmagát. Van egy iskola, amelyik úgyszólván a szemünk előtt alakult katonai közelharcból szabadidősporttá: a krav maga.
A krav magáról szívesen mondják, hogy magyar gyökerekkel rendelkezik, hiszen alapítója, Imi Lichtenfeld Budapesten született, és 1940-ig Pozsonyban élt. Apja a pozsonyi rendőrség közelharc oktatója volt. Imi a háború alatt vándorolt ki Palesztinába, ahol az izraeli hadsereg legendás kiképzője lett.
Bárki bármit mondjon, a katonai közelharc elsősorban fegyveres küzdelem (01:25). Ez lehet kés, gyalogsági ásó, szurony, puskatus – a lényeg, hogy a katona csak a legvégső esetben harcol puszta kézzel. A katonai közelharc másik lényeges eleme, hogy elsősorban katonáknak, vagyis erős, fiatal férfiaknak tanítják. Elitalakulatokba ritkán kerülnek háziasszonyok. Mindez azért fontos, mert Imi Lichtenfeld kiváló fizikummal rendelkezett: eredményes ökölvívó, birkózó, tornász volt, és az általa tanított katonai közelharc rendszeren egész biztosan nyomott hagyott a dolog. Nem véletlen, hogy a neves krav maga oktatók mind rendesen fel vannak gyúrva.
A polgári krav maga csak Imi nyugdíjba vonulását követően született meg. Tehát bármennyire is eredményes az izraeli hadsereg közelharc kiképzése – és ne feledjük: a katonák elsődlegesen fegyverrel harcolnak – az elitalakulatoknak tanított harcmodor nem azonos a krav maga néven elterjedt civil önvédelemmel.
Ennek a fent említetteken túl még egy lényeges oka van. A katonákat az ellenfél megsemmisítésére képzik ki, ami a hétköznapi helyzetekben nem túl szerencsés megoldás. A civil önvédelem ezért más technikákat használ, és természetesen a kiinduló helyzetek se ugyanazok, mint a hadseregben.
A krav maga mindezek ellenére viszonylag gyorsan elterjedt. Egyfelől, mert a régi izraeli hadsereg és titkosszolgálat rendkívül szellemes megoldásokkal operált, így egyenlítve ki a másik oldal erőfölényét, ami kisugárzott a katonainak mondott, izraeli önvédelemre is. A másik, hogy a krav maga anyaga módszertanilag nagyon jól felépített rendszer: a viszonylag szűk elemrepertoárt változatos helyzetekben alkalmazzák. Legalább ilyen lényeges, hogy meg se próbálják elérni a távol-keleti harcművészetek zömében távlati célként kitűzött, háboríthatatlan lelki nyugalmat. Arra törekszenek, hogy a stressz-helyzet feltételes reflexként váltsa ki a technikák alkalmazását.
A krav maga technikák egy része – álló helyzetből történő csukló és könyékfeszítések – ennek ellenére se nevezhetők túl gyakorlatiasnak. Szinte elképzelhetetlen, hogy ezeket a fogásokat egy kisebb és gyengébb ember eredményesen alkalmazza egy nagyobb és elszánt támadón. A késtámadások, fojtások se olyanok már, mint a ’60-as, ’70-es évek akciófilmjeiben. Amiben viszont jó a rendszer, az éppen a reális önvédelem: megtanítja, hogyan vegye észre az ember a potenciális veszélyhelyzeteket, és azt is, miként próbálja elkerülni azokat. Az nem valószínű, hogy az átlagember sikerrel vegye fel a küzdelmet egy 4-5 fős csoporttal. Viszont ha idejében kiszűri az esetleges veszélyforrásokat, ép bőrrel megúszhatja.
A kiegészítő anyagot a Maflás Facebook oldalán találjátok.