Aki követi a blogot tudja, hogy élesen megkülönböztetem a harcművészetet és a mozgásművészeteket. Az utóbbiakkal csupán néhány bejegyzés erejéig foglalkoztam. A legsúlyosabb edzői hibák egyikének tartom, amikor valaki mozgásművészetet tanít, és azzal kábítja tanítványait, hogy az általuk gyakorolt mozdulatsorok önvédelemre is alkalmasak. A hamis önbizalomnál nincs veszélyesebb. Idevonatkozó történeteket elég sok harcművész tud mesélni.

A wushu gyűjtőnéven elterjedt kínai irányzatok többsége inkább az egészségügyi torna és a mozgásművészet közti tartományban mozog. Nem hinném, hogy az MMA-s ketrecben sokáig húzná valaki ezekkel a technikákkal, de ennek ellenére kár lenne kihagyni a mai anyagot.

Pedig kevés dolog áll tőlem távolabb, mint az öncélú akrobatika. Az itt bemutatott elemek egy része inkább arra jelent veszélyt, aki végrehajtja. Van köztük néhány, ami szimplán csak fájdalmasnak tűnik (00:10, 00:19, 00:20), de akadnak olyanok is, ahol már felsejlik a komolyabb sérülés lehetősége (00:24, 00:25). Nem értek a kung fuhoz, de az az érzésem, hogy az efféle mozdulatoknak (00:11, 00:12, 00:15, 00:17, 00:27, 00:28, 00:29, 00:31) nem igazán nagy a harcértéke. Legalábbis ringben én még senkit se láttam ezekkel a technikákkal győzni.

Ilyen lendületesen ugrálni még akkor se tűnik jó ötletnek, ha karddal a kézben csinálják (00:32). Mindennek ellenére ettől az anyagtól valahogy valóságosabbá válik a tradicionális kung fu filmek világa. És tegyük hozzá, hogy tizenévesen mindenki szeretett volna legalább egyszer egy ilyet villanni (00:34) a strandon vagy a suli folyosóján.

Bár a hatékonyságot illetően a páros bemutatók se győznek meg igazán (00:38, 00:41, 00:43, 00:44, 00:48, 00:49, 00:50, 00:52, 00:55, 00:57, 01:00, 01:03, 01:05, 01:07) – legalábbis én nem értem, miért jó, ha pl. a támadó ügyesen belelép az ellenfél gondosan összekulcsolt kezébe, hogy azután messzire elrugaszkodjon tőle (00:58) –, azért be kell vallani, hogy ezek a pillanatok a legpörgősebb kung fu filmek csúcsjeleneteivel is felveszik a versenyt. Itt viszont nincsenek filmtrükkök. Hogy a  kung fu film formálta ilyenné a bemutatókat, vagy a kung fuban rejlő lehetőségek ihlették meg a filmipart, azt nehéz lenne kideríteni. Egy biztos: ezekhez a jelenetekhez (00:41, 00:42, 00:44, 00:46, 00:48, 00:49, 00:50, 00:55, 00:56, 00:57, 01:01, 01:11) valami elképesztő fizikumra, összhangra, és időzítésre (01:03) van szükség. Az én felfogásom szerint mindez messze áll a harcművészettől (az élesben eladható technikák jóval földhözragadtabbak ezeknél), de megdöbbentő a látvány.

A kiegészítő anyagot a Maflás Facebook oldalán találjátok.