Sokan lelkesednek a táncos lábú fiúkért a ringben, és valljuk be, van valami lenyűgöző abban, ha valakit nem lehet eltalálni. A legismertebb név természetesen Muhammad Ali, de azért akadnak rajta kívül páran, akik emlékezeteset alkottak ebben a műfajban. Tegyük hozzá: a tánc, az elhajlások rendkívül látványossá teszik a bokszot, de csak abban az esetben teljes értékű a parádés védekezés, hogyha megfelelő ütőerővel párosul. Ha nem sikerül megtörni a folyamatosan rohamozó ellenfél nyomulását egy-egy méretes pofonnal, előbb-utóbb menekülés jellege lesz a dolognak.
A legtöbben szeretik, amikor valaki kibokszolja az ellenfelét. A kontrabunyós a másik támadásaiból él. A kontrabokszolók által végrehajtott kiütésekben a legtöbbször vastagon benne van a támadó lendülete is (00:59, 01:04, 01:21, 01:23). Persze ez is olyan szabály, ami nem száz százalékosan igaz (00:34, 01:13, 01:40, 01:43, 02:13, 02:17, 02:18, 02:50, 03:41).
Bár egyértelműen az ökölvívóké a jelenleg ismert leghatékonyabb zártöklös full contact kéztechnika, a ringben látott megoldások némelyike nem lenne célszerű az utcán, vagy akár egy szabadabb szabályrendszerben. Legalábbis engem mindig kiver a víz, amikor ilyen jellegű mélyre hajlásokat látok (00:48, 00:52, 01:26, 01:45, 02:01, 02:06, 02:08, 02:25, 02:29, 03:39), és gondolom, ezzel nem vagyok egyedül. A muay thai vagy az MMA ringben, ahol megengedett a rögzített térdrúgás, öngyilkosság lenne ilyesmivel kísérletezni. Persze mélyre hajlás ide vagy oda, nem lehet eltagadni, hogy időnként nagyon látványos a végeredmény (01:15, 03:18, 03:20). Egyébként Whitaker kontrázásaiból talán azok a legszebbek, amikor a lendület még tovább viszi az ellenfelet, és némi késéssel kezd dolgozni a bekapott ütés (00:59, 03:37).
A hatékony kontraboksz alapja, hogy az ember biztonsággal kikerülje a pofonokat. Ennek több módja is lehet: az egyik, hogy a bunyós igyekszik ütőtávon kívül kerülni (01:16, 01:18, 01:20, 01:32), és csak egy-egy ellentámadás erejéig robban be a másik hatósugarába (01:21, 01:23, 01:33, 01:53), de azért a nézők szívét az melengeti meg igazán, amikor valaki tartósan ütőtávon belül maradva mozogja ki a másikat (01:09, 01:58, 02:34, 02:39), bár ezt a mutatványt célszerű a már lelassult ellenfélen bemutatni (02:01).
A kontraboksz hátránya, hogy gyakran csap át öncélú show elemekbe (01:55), illetőleg, hogy a brilliáns lábmunka és a menekülés között nagyon vékony a határvonal (00:38, 00:51, 00:54, 00:56, 01:35, 02:30, 03:24). Mindenesetre Whitaker ha kellett odaállt verekedni is (00:40, 01:37, 02:11, 02:15, 02:31, 02:59, 03:27), a 02:54-nél látható kiütés előzményeit, illetve magát a pofont pedig a Maflás Facebook oldalán találjátok.
(Folyt. köv.)
