A kotrabokszoló rendszerint nem áll oda verekedni. Hátrál, kitér, visszarobban, és alapvetően arra vár, hogy a másik végezze el a munkát.

A támadó lendületének felhasználása számos küzdőrendszerben megjelent a Judótól a tőrvívásig, természetes, hogy az ökölvívásban is sokan építenek erre a taktikára. Persze pokoli jó reflexek és kötélidegzet kell ahhoz, hogy az ember mindvégig ütőtávon belül maradva térjen ki, védekezzen és támadjon vissza. Minden idők egyik legnagyobb kontrabokszolója a szó legszorosabb értelmében szembe ment a kontraboksz szabályaival. Ő folyamatosan jött előre, tartotta nyomás alatt a másikat, hajolt el a hátráló ellenfelek támadásai elől (00:26, 02:33), és őrölte fel őket.

Pedig Mike Tysonról elsődlegesen nem a kontraboksz jut az emberek eszébe. Az ökölvívás történetének egyik legvitatottabb személyisége sosem a józan eszéről vagy az érzékenységéről volt híres. Vadállat volt a kötelek közt, és a ringen kívül is. Szakmai szempontból azonban a boksz egyik legnagyszerűbb alakja, aki uralkodásának három évében visszahozta az ökölvívásba azt a brutális küzdőszellemet, ami a XIX. században „csodafegyverré” tette a rendszert (00:32).

Tyson született kontrabokszoló (00:40). Ha kellett hátrált (00:44), bár általában ő haladt előre. Általában ütőtávon belül maradt, ami nem csekély teljesítmény ebben a súlycsoportban, ahol már rendes húzása van a pofonoknak (00:49). Végtelenül mozgékony volt, bár nem olyan látványosan ruganyos, mint Ali, mégse mondhatni, hogy kevésbé lenne elegáns (01:33, 02:59). Tyson kifejezetten élvezte a harcot, és sose csinált titkot abból, hogy nem kipontozni, hanem megsemmisíteni akarja az ellenfeleit (01:05).

Habár elképesztő megoldásokat láthattunk tőle (02:14), sose arra gyúrt, hogy ilyenkor eltalálja a másikat: arra törekedett, hogy kifektesse a másikat, és ez az esetek többségében sikerült is neki (00:36, 00:42, 01:11, 02:12, 03:39, 03:53). Kőkemény ütéseivel akkor is megfogta kihívóit, ha nem sikerült azonnal padlóra küldenie őket (02:45, 03:07, 03:10).

Az edzésein is arra készült, hogy ütőtávolságon belül mozogva, folyamatos nyomás alatt tartsa a másikat (03:29). Rengeteget támadt testre (03:32), és csontrepesztő ütőereje miatt bejött neki ez a taktika, holott rendszerint sokkal kisebb volt az ellenfeleinél. Tyson stílusában sok minden egyesült, ami az öklözést széppé teszi: a rámenősség, a kitűnő reflexek, a magas szintű technikai tudás és a hatalmas pofonok.

A kiegészítő anyagot a Maflás Facebook oldalán találjátok.