A távol-keleti harcművészetek rangját sokak szemében azok szellemi háttere adja. Igaz, Európában a legtöbb ember számára nem igazán világos, mi a különbség a taoista, a buddhista vagy akár a sintoista világképp között, mégis elfogadják, hogy aki harcművészettel foglalkozik, az mélyebb síkon szemléli az életet. Bár a nyugati küzdőrendszerek mögött is több könyvtárnyi rendszerezett ismeretanyag áll, a távol-keleti iskolákat általában mélyebbnek gondolják, ami egyértelműen a harcművészetek spirituális tartalmának köszönhető.

A titkos tanítások

Noha a természettudományok robbanásszerű fejlődése alaposan átrajzolta világképünket, akármilyen szakrális kapcsolat puszta említése még napjainkban is alkalmas rá, hogy társadalmilag kedvezőbb pozícióba helyezzen valamit. Márpedig harcművészetek erősen kötődnek a különböző távol-keleti vallások gyökereihez. Ennek ellenére ismét visszautalnék a nyugati küzdősportokra: habár több, mélyen vallásos keresztény és muzulmán öklözőt ismerünk, senkinek se jut eszébe beleágyazni a bokszot a Földközi-tenger medencéjének vallási áramlataiba – holott ezek a küzdelmek annakidején ugyanolyan rituális jelleggel bírtak, mint a szumó. A különbség persze ott van, hogy a távol-keleti harcművészetek megőrizték az ősi filozófiát: a legtöbb iskola szellemi háttere még mindig a több évszázados fogalomrendszerre épül.

Itt elérkeztünk ahhoz a ponthoz, amikor szét kell választanunk két dolgot: a több évszázados tapasztalatok és megfigyelések során kikristályosodott alkalmazásokat, illetve az azokhoz kapcsolódó magyarázatokat.

A klasszikus harcművészet hajlik rá, hogy egy-egy technikát bizonyos szakrális alapelvek megtestesülésének tekintsen. Nem egy olyan irányzatot ismerünk, amelynek teljes anyagát valamilyen ősi tanítás rendszerére fűzték fel. Ahogy a tanuló egyre jobban elmélyed a gyakorlásban, felfedezi a rejtett összefüggéseket. Nem pusztán egy kész világképet kap, hanem nap mint nap megtapasztalja, hogy ezek a tanítások a való életben is működnek. A filozófia itt nem elvont logikai rendszer, hanem megélhető – adott esetben megfogható – magyarázat. Ráadásul ezek a világmodellek elég szimbolikusak és rugalmasak ahhoz, hogy az élet más területein is alkalmazhatók legyenek.

Valójában az a kérdés, mi rejlik az egyes tanítások mögött. Valóban az ősi tudás teszi hatékonnyá a harcművészeteket, vagy egészen más miatt működnek? A távol-keleti mesterek időnként hihetetlennek tűnő dolgokra képesek. A tanítvány a mester iránti ájult tisztelettől repül odébb és terül el a földön (00:03), vagy tényleg valamiféle titokzatos erő hat rá? Az egyértelmű, hogy pl. a kéz és a test helyzete alapvető (00:38, 00:42, 01:27, 02:14, 03:00, 03:23, 04:04, 05:03, 05:13, 05:16), de valójában mitől működik a dolog? A testmechanika-e a kulcs, vagy az, hogy a kyusho pontokon robbanásszerűen kiárad az energia?

A következő részben ezt a kérdést járjuk körül. 

A kiegészítő anyagot a Maflás Facebook oldalán találjátok.

(Folyt. köv.)