Az akciófilmek kedvelt momentuma, amikor a hős valami miatt elveszti látását, és kénytelen a megérzéseire hagyatkozva küzdeni. Bár ez erősen feltupírozott megjelenítése a valóságnak, kétségtelen tény, hogy bunyó közben az ember nem csupán a látására hagyatkozik. Leginkább a kínai stílusokra jellemző, hogy bizonyos gyakorlatokat előszeretettel végeznek bekötött szemmel, de más irányzatokban is előfordul, hogy vakon kell hárítani a támadásokat. Hogy azután ki milyen módon – bőrreflexszel, csi érzékeléssel, auralátással, stb. – magyarázza a jelenséget, az már egyéni gusztus kérdése.

A sokévi gyakorlás mindenkiben kifejleszti azt a tapasztalatot, hogy akkor is tudja, milyen helyzetben van az ellenfele, ha valami miatt nem látja tisztán. Nem kell odanéznie, tudja hol van a keze, mire kell vigyázni, hogyan billentheti ki az egyensúlyából. A váll helyzetéből tudni lehet, melyik láb van elől, nem kell lepislogni a lábsöpréshez. Sokszor egy elfutó kontaktusból lehet érezni, hogyan dobható meg a másik, vagy, hogy hol érdemes megütni. Ez persze nem boszorkányság, hanem olyan készség, amit a hosszú évek tapasztalata alakít ki az emberben.

Ha kicsit belegondolunk, megtaláljuk mágikus képességünk magyarázatát, hiszen érzékszerveink révén az agyunk akkor is pontosan érzékeli környezetünket, ha a reakcióink egyáltalán nem tudatosak. Kétféle módon lehet megközelíteni ezt a jelenséget: az egyik, hogy az ember gondosan felfejti, milyen helyzetben mik az árulkodó jelek, és ezt átadja a tanítványainak. Ezzel egyfelől arra neveli őket, hogy tudatosan gondolkozzanak, másfelől viszont olyan folyamatokat épít beléjük, ami meggátolja, hogy eredményesen reagáljanak éles helyzetben. A másik lehetőség, hogy – misztikus körítéssel vagy anélkül – orrvérzésig gyakoroltatja őket, és kihagyja a tudatosságot.

A mai anyag azért érdekes, mert kiderül belőle, hogy a küzdősportnak tekintett muay thaiban mennyire elevenen élnek az ősi edzésmódszerek. Márpedig ennek egyetlen oka lehet, hogy működik a dolog. A muay thai állóharc és a judo típusú földharc kombinációja mutatja, hogy milyen gondos edzésmunkával készítik fel a versenyzőiket. Ha állásból csinálnák ugyanezt, óhatatlanul az egyensúlyelvétel irányába tolódna a dolog. Csakhogy a thai boksz ringben nem a dobások a legveszélyesebbek az összeakaszkodásnál, hanem a sunyi módon becsúszó könyékütések. Ahhoz túl közel vannak egymáshoz a srácok, hogy lássák, mire készül a másik. A test helyzetéből kell megérezni, jön-e a könyök, és ha igen, milyen szögből, irányból - bár ezen a felvételen, érthető okokból, nem rendezik át egymás fogsorát. A gyurmázás pedig – egyáltalán nem mellékesen – erőnlétinek se rossz.

A kiegészítő anyagot a Maflás Facebook oldalán találjátok.