A ninjutsu az egyik legsokoldalúbbnak és legrejtélyesebbnek tartott harcművészet. Bár a legendák szerint a ninják támadása gyakorlatilag kivédhetetlen, mindaz, amit megismerhettünk a ninjutsuból, egyáltalán nem támasztja alá ezeket a feltételezéseket. Tovább bonyolítja a képet, hogy a ninjákat még a legkitartóbb ninjutsu-kutatók se képesek elhelyezni Japán történelmében. A rejtőzködés művészei a feudális belharcok évszázadai alatt mindvégig láthatatlanok maradtak.
A legnépszerűbb feltételezés szerint a ninja klánok a polgárháborúk során a földjükről elűzött parasztokból szerveződtek, akik a járhatatlan hegyekbe húzódva alakították ki a maguk sajátos harcművészetét.
Mások a yamabushiktól, a harcos hegyi szerzetesektől eredeztetik a ninjutsut. Ez mindenesetre magyarázatot adhat a ninjutusban megjelenő misztikus tanításokra és gyakorlatokra.
A harmadik elmélet képviselői úgy gondolják, hogy a ninjutsu valójában a szamurájok harcművészetével rokon, sőt, szerintük a leghatékonyabb ninja iskolákat a japán történelem neves hadvezérei fejlesztették ki. Ez abból a törekvésből fakad, hogy megpróbálják szalonképessé tenni a ninjutsut – a ninja ugyanis hosszú időn át a szuperképességekkel felruházott főgonosz szerepét játszotta a japán közgondolkodásban. A mai ninják persze igyekeznek változtatni ezen a képen. Napjainkra így vált ninjává Hattori Hanzo, Ieyasu Tokugawa híres tábornoka – noha semmilyen korabeli forrás sem támasztja alá ezt az állítást.
Kétségtelen, hogy Japánban a feudális belharcok során alkalmaztak kémeket, gyakran éltek meglepő megoldásokkal, és az összecsapások során a nyíltsisakos párharcok mellett alkalmazták az álcázás művészetét is. Rendszeresen előfordult az is, hogy a háborús zűrzavarban nemegyszer véletlenszerűen összeverődött szabadcsapatok tartottak ellenőrzésük alatt bizonyos területeket. Ennek ellenére mindez inkább a ninjutsu előzményeinek, és nem a ninja legendákban szereplő klánok tevékenységének tekinthető.
A klasszikus ninja figurája ugyanis jóval később, a polgárháborúk után, a XVII. századtól jelenik meg a tömegkultúrában. Képességeinek ekkor már semmi se szabhat gátat. Nesztelenül lopózik be a legszigorúbban őrzött helyekre, váratlanul csap le áldozataira, akikkel a legváltozatosabb módon végez, gyakorlatilag sebezhetetlen, és ha sarokba szorítják, eltűnik egy füstfelhőben.
A ninja legendája olyan erősnek bizonyult, hogy a későbbiekben életre keltette a figurát. Megszülettek azok a ninjaiskolák, amelyek – a rendelkezésükre álló eszközökkel – megkísérelték megteremteni a ninjutsu sokoldalúságát és hatékonyságát. Bár az általunk ismert ninjutsu rendszerek valóban sokrétűek, és nemegyszer váratlan megoldásokkal operálnak, ez a sokoldalúság felszínességgel párosul. A ninják legendás képességei pedig leginkább a filmművészetben jelennek meg.
A ninjutsu valójában olyan elv, ami a gyengék és kiszolgáltatottak számára jelent túlélési esélyt a harcosok rendjének hatalmával szemben. Ahogy a szamuráj életének minden pillanatában megjelenítette a maga sajátos értékrendjét, a ninjutsu sem merül ki a különböző technikák gyakorlásában. A ninja számára a ninjutsu alapelvei az élet minden területén megtapasztalhatók, ami – a rendszer sokoldalúságával ötvözve – alkalmassá teszi arra, hogy hatékony pedagógiai eszköz váljon belőle.
A kiegészítő anyagot a Maflás Facebook oldalán találjátok.
(Folyt. köv.)
