A ninjutsu a harcművészetek fejlődésének sajátos terméke. Olyan rendszer, amit legendák, irodalmi minták alapján hoztak létre, és nem olyan irányzat, amit később legendákkal ruháztak fel. A ninjákat sokoldalúan képzett, végtelenül hatékony bérgyilkosoknak tartja a népi emlékezet, bár a ninja klánok létezésére semmiféle történelmi bizonyíték sincs.
A ninjutsu elve a bushido nyíltsisakos, lovagi eszményével szemben született meg. A ninja olyan népmesei figura, ami a gyengék, kiszolgáltatottak esélyét testesíti meg a középkor hatalmi rendszerével szemben. Eszközeiben nem válogat.
A hagyományos ninjutsu anyagát denshók, azaz tekercsek őrzik. A szilabusz nem feltétlenül a technikák küzdelemben használt módozatát tartalmazza, hanem egy olyan variációt, ami segít megérteni az adott fogás működési elvét. De ezt elfogadva és szem előtt tartva is számos olyan megoldást találhatunk a denshók anyagában, amelyek legfeljebb színpadi körülmények között működnek.
A hagyományos ninjutsu napjainkban egyfajta mozgásművészet, ami bizonyos filozófiai tanításokat jelenít meg az egyes technikák révén. A tudást nem annyira szavakban, mint a mozgás segítségével, tapasztalatként adják át. Az már a tanulón múlik, mennyire teszi magáévá az így kapott elveket, és építi be mindennapjaiba. Bár a hagyományos ninjutsunak több, a katonai kiképzést idéző eleme van – a lopakodás művészetétől, az álcázáson át, a természetben való túlélés számos fortélyáig – sokkal inkább tekinthető egyfajta személyiségépítő módszernek, mint éles küzdelemre alkalmas, hatékony stílusnak. A ninja legendák és az élő ninjutsu között fényévnyi a távolság.
A ninja ugyanúgy a tökéletes harcos eszményét testesíti meg, ahogy a szamuráj is, de annak szinte mindenben ellentéte. Mivel a szamuráj a fennálló rendet képviselte, a korabeli kultúrában a ninja szükségszerűen a gonosz figurájának szerepét kapta. A feudális harcmodor elveivel szemben megjelenő ninjutsu a kötetlenségre, a mindenkori helyzethez való folyamatos alkalmazkodásra épült. Az évszázadok során ugyanolyan gondosan kidolgozottá vált, ahogy a szamurájok szellemisége. Azonban – a budóval szemben – a ninjutsu filozófiája nem a gyakorlatból született, hanem a legendák eszményeit próbálták átültetni a gyakorlatba. A ninjutsu egyfajta szemléletmód, amelynek számos eleme megjelenik a harcászatban és a modern közelharc- és önvédelmi rendszerekben.
A modern ninjutsu – ahogyan a hagyományos iskolák is – ezt a szemléletmódot próbálja megjeleníteni a gyakorlatban. A hatékonyságot és a mindenkori helyzethez való folyamatos alkalmazkodást tartja legfontosabbnak, ezért nem követi szolgai módon a hagyományos ninjutsu mozgásanyagát és ezoterikus tanításait.
A harcművészetben az egyes technikák kivitelezésének elve sohasem változik, az a mód azonban, ahogy eljut az ember odáig, hogy végrehajtsa, minden korszakban más. A harcművészeti stílusok számára az jelenti a legnagyobb kihívást, hogy megőrizzék szellemiségüket, miközben eszközrendszerüket saját koruk kihívásaihoz igazítják. Ha ezt elmulasztják, egyfajta hagyományőrző rendszerré – vagy ha túl jól sikerül a modernizálás – küzdősporttá, közelharc iskolává alakulnak át.
A kiegészítő anyagot a Maflás Facebook oldalán találjátok.
(Folyt. köv.)
