Az egyik legnagyobb hiba, amit az oktatás során el lehet követni, ha nem tudatosítjuk a diákokban a feladat fogalmát. Ehhez nem elég feladatokat adni, azokat értékelni, és közben várni, hogy a tanuló valami isteni csoda folytán ráébredjen, mit akarunk tőle, mert vagy rájön, vagy nem, de ha mégse, akkor sikeresen kondicionáltuk benne saját alkalmatlanságának tudatát. A tanárnak világosan kell tudnia, hogy mit és miért akar megtanítani, és úgy felépíteni az anyagot, hogy a diák számára egyértelmű legyen, mit kell teljesítenie.
Ez nem mindig jön össze. A leggyakrabban úgy oldják fel a dilemmát, hogy a feladat megoldásába beszámítják, ha a tanuló az egyik részterületen túlteljesít, és akkor is elfogadják a végeredményt, ha a diák nem oldotta meg a feladat minden elemét. Ez a gyakorlat két okból veszélyes. Az egyik, hogy sose tanulja meg száz százalékra megoldani a feladatot. A másik, hogy emiatt hiátusok lesznek a tudásában, ami később keményen visszaüt.
A feladat fogalmának megértéséhez egymásra épülő modulokra kell felbontani a tananyagot. Csak a minimumot kérjük, de azt száz százalékra. Ennek előfeltétele, hogy meggyőződjünk arról, hogy a diák pontosan érti-e, mit várunk tőle. Az értékelés során ne feledkezzünk meg arról, hogy az érdemjegy elődlegesen a tanárnak szóló visszajelzés. Azt mutatja, milyen hatékonyan sikerült átadni a tananyagot, és megértetni az elvárásokat.
A harcművészet gyakorlatiasságából fakad, hogy itt csupán 0%-os és 100%-os megoldások vannak. Vagy kivédi az ember az ütést, vagy bekapja. Egy pofon elől nem lehet félig elhajolni. Ebben a műfajban viszont egyértelmű a visszajelzés, és ha a tanár ügyel rá, még azelőtt rámutathat a személyiségtorzító énvédő mechanizmusokra, mielőtt mélyebben hatni kezdenének.
A modern ninjutsu kiemelt figyelmet fordít a feladat fogalmának tisztázására. Erre a testmechanikai alapelvek a legalkalmasabbak, mert itt érhető legkönnyebben tetten a feladat pontos végrehajtása és a hatékonyság közti összefüggés. Taníthatunk egy-egy alapelvet számos technikában, vagy megnézhetjük újra meg újra ugyanazt a technikát, de mindig más szempontból, vagy akár ötvözhetjük a két módszert, időnként visszatérve az alapokra, mintegy összegezve az addig tanultakat – ezek olyan módszertani kérdések, amit mindig a tanár és a tanítványok viszonya határoz meg. Ami lényeges, hogy könnyen elsajátítható modulokra bontsuk az anyagot, és szoktassuk rá a tanítványokat, hogy minden pillanatban a 100%-os teljesítményt nyújtsanak, mert enélkül lehet jól bunyózni, de az sose lesz harcművészet.
A kiegészítő anyagot a Maflás Facebook oldalán találjátok.
(Folyt. köv.)
