A burmai boksz (myanmar lethwei), kialakulása ugyanúgy a legendák ködébe vész, mint a legtöbb távol-keleti harcművészeté. Az, hogy a térségben melyik törzs vagy állam harcmodora fejlődött ki előbb, és termékenyítette meg a környező küzdőrendszereket, leginkább Mi volt előbb: a tyúk vagy a tojás? jellegű probléma. De az biztos, hogy a távolt-keleti stílusok ugyanúgy hatottak egymásra, ahogy az európai vívóiskolák.

Ha közelebbről megnézzük, nemigen találunk különbséget a lethwei és a muay boran, a laoszi boksz vagy a kambodzsai pradal serey között. Nem tudom, hogy ez eleve így volt-e, vagy a 20. század hozta-e magával. Mindenesetre a globalizáció a harcművészeteket is elérte. Míg régen a különböző stílusok markánsan elkülönültek egymástól, ma a különböző küzdőrendszerek összeolvadását láthatjuk. Az egyes iskolák közti különbségek egyre inkább abból fakadnak, hogy ki milyen versenyrendszerben indul. Más lesz a küzdelem, ha giben vívják vagy rövid nadrágban, ha van fejre ütés, és ha nincs, ha zárt kesztyűt használnak, ha engedélyezett a földharc, ha tiltják a könyék- és a rögzített térd technikákat, és ott a súlycsoportok és a menetidő és menetszám kérdése is. Bár manapság nagy divat átruccanni a különböző sportágak szabályrendszerébe, általánosságban az az elv érvényesül, hogy mindenki a saját szabályrendszerében eredményes.

A burmai boksz nem harcművészeti stílus, hanem szabályrendszer. Leginkább a muay boranra hasonlít: a profi ringben már kesztyű nélkül küzdenek, az ütések és rúgások mellett engedélyezettek a könyék- és rögzített térd technikák, a dobások, és – ez az, ami a lethweit megkülönbözteti a legtöbb versenysporttól – a fejelések is.

A burmai boksz olyan küzdősport, ami felkészíti gyakorlóit, hogy csupaszöklös állóharcot vívjanak. Ez egészen más világ, mint a kesztyűs küzdelem. Nagyon sok múlik az állóképességen, jóval szaggatottabb a bunyó, és rendesen feledzett kéz kell hozzá, ami bírja, ha a csont a csonton csattan. A kéztechnikák és a blokkok leginkább a csupaszöklös ír bunyóra emlékeztetnek, a fogások, dobások, könyék- és térdtechnikák a muay thai világát idézik.

A mai anyagba vágtam pár kockát az edzésekből is. Ez is más, mint a csili-vili edzőtermek világa. A burmai boksz a muay thai aranykorát idézi. A lethwei legnagyobb csillagai – mint Tun Tun Min, Tway Ma Shaung vagy Too Too – ilyen környezetből jöttek, és ma is ilyen körülmények közt edzenek. Ők azok, akik ma bárkivel kiállnak, és akikkel a küzdősportok mai legkeményebb arcai szívesen mérik össze az erejüket, mert a legyőzésük legalább annyira kívánatos trófea, mint a legismertebb muay thai sztároké.

A kiegészítő anyagot a Maflás Facebook oldalán találjátok.