Sokan úgy vélik, hogy a harcművészeteket az különbözteti meg a nyugati sportoktól, hogy a harcművészetek spirituális többlettel rendelkeznek. Ilyenkor rendszerint azokra az ezoterikus elméleti háttérrel rendelkező misztikus gyakorlatokra gondolnak, amelyeknek hagyományosan szakrális jelentőséget tulajdonítanak.

Bár kétségtelen tény, hogy a hagyományos harcművészetek szorosan összefonódtak a különféle vallások misztikus tanításainak egyes elemeivel, és számos harcművészet alapítói, illetve gyakorlói között találunk született misztikusokat, a harcművészetek gyakorlása révén senki se tesz szert szakrális tudásra. Az ezzel kapcsolatos kijelentések – mármint, hogy a harcművészetek révén szakrális tudás birtokába juthat az ember – leginkább az önismeret hiányára vezethetők vissza.

Szálazzuk szét a dolgokat

A harcművészet gyakorlása során mozdulatokba zárva adjuk át a tudást. Az így megszerezhető ismeretek rendkívül széles skálán mozognak: az alapvető mechanikai, anatómiai alapvetésektől, a taktikai, stratégiai elveken át, saját határaink és mozgatórugóink elfogadásáig és beéléséig terjed. A probléma az, hogy egy mozgássort akár több tucat módon is el lehet rontani, és ha elkezdjük javítgatni a hibákat, sose érünk a végére – nem beszélve arról, hogy szinte lehetetlen egyszerre figyelni arra, hogy kiküszöböljük minden hibánkat.

Épp ezért a harcművészetekben a tökéletes mozdulat megragadására törekszünk. Egyszerűbb és gyorsabb a jót megtanulni, mint a rosszat javítgatni. Persze a tökéletes mozdulat megvalósítását leginkább az ember maga akadályozza: mindaz az ismeretanyag, amit addigi élete során felhalmozott. A tökéletes mozdulat először csak kipattan az emberből. A legtöbb ember nem tud válaszolni rá, amikor rákérdezünk, hogyan csinálta. Épp ezért mondjuk el számtalanszor a tanítás során: Ne akard, hagyd megtörténni. Ez pedig az ember lelkiállapotán múlik – és ezzel máris benne vagyunk a misztikus gyakorlatok sűrűjében.

Misztikus élmény, misztikus tapasztalat, misztikus gyakorlat

Mindenkinek volt már misztikus élménye. Nem kell hozzá sok, elég vízparton ejtőzni napnyugtakor, és egyszer csak megszűnik az idő, eltűnnek a határaink, eggyé válunk a mindenséggel. Bármilyen intenzív élmény, a legtöbb emberben lassan elhalványul, de időről-időre, különböző helyzetekben átéljük ugyanezt, vagy valami nagyon hasonlót: hogy minden mindennel összefügg, és valami nagy egész része vagyunk.

A misztikus tapasztalat más, de mégis ezzel rokon. Ha valaki elmélyed valamiben, és kellő ideje gyakorolja, akkor egy idő után lesznek olyan pillanatok, amikor nem kell gondolkoznia: szinte maguktól, a semmiből bukkannak fel a megoldások, mintha egy láthatatlan kéz igazgatná a dolgokat. Ezt az állapotot a művészetekben ihletnek nevezik, de a tudományos kutatók is ismerik: számos felfedezés született már így. Ugyanezt az érzést bármilyen más tevékenység során is megtapasztalhatjuk, a reggeli futástól az íjászatig. És bár az ember hajlamos az ilyenkor tapasztalt euforikus érzéshez kötni a sikert, valójában arról van szó, hogy ha elegendő ismerettel és tapasztalattal rendelkezünk, az agy a sok energiát felemésztő gondolkozásról átvált az első rendszerre, azaz robotpilótára kapcsol. Egyébként az életünk nagy részét így éljük le, csak a legtöbb embernél a hétköznapi tevékenységekhez nem társul az ihletett pillanatok eufóriája. A döntéseink zöme nem tudatos döntés, hanem automatikusan történik. Ezt megkönnyíti, hogy az agy nagyon könnyen felismeri a meglévő mintázatot, adott esetben a rendszert – gyakran ott is, ahol nincs. Viszont, ha elegendő ismerettel, tapasztalattal rendelkezünk valamilyen téren, erőfeszítés nélkül érzünk rá a jobbnál jobb megoldásokra, ami felemelő élmény. A munkaalkoholisták is ezt az érzést kergetik.

A misztikus gyakorlatok célja kettős: egyfelől a tökéletes pillanat megragadása valamilyen tevékenység közben, másrészt az ezt kísérő eufória kiváltása. Valójában olyan meditációk, amelyek felgyorsítják a tanulás folyamatát. Erre akkor van szükség, amikor egy gyakorlat túl bonyolult ahhoz, hogy tudatosan kontrolláljuk – márpedig, ha valóban a dolgok mélyére hatolunk, előbb-utóbb a legegyszerűbbnek tűnő dolgok is átláthatatlanul összetetté válnak.

A misztikus gyakorlatok ezért érzésekkel dolgoznak. A célzott meditációs gyakorlatokkal egy-egy részproblémát küszöbölünk ki, és ha jól van felépítve a rendszer, előbb-utóbb megtaláljuk az egyensúlyunkat és elérjük a belső harmóniát. Bizonyos szempontból királyi út, hiszen nem szükséges megérteni, mi történik valójában: akkor is működik, ha nem tudatosul bennünk, igazából mit is csinálunk. Nem véletlen, hogy több ezer éven át fennmaradtak ezek a gyakorlatsorok, ugyanis azzal, hogy kikapcsolják a folyamatból a dolgok megértését, felgyorsítják a tanulást. Az, hogy ma is virágoznak a különböző misztikus, ezoterikus, spirituális iskolák, mutatja, hogy bizonyos szempontból mennyire hatékony a módszer.

A cikk második részét itt tudod elolvasni