Már több kommentben szóba került a sportszerűség. Mindenkinél másutt húzódik a határ. Az ökölvívásban sportszerűtlennek számít a rúgás, a Muay Thaiban a földharc, a judóban, birkózásban az ütések…a szabályok mindig keretek közé szorítják az embert, és ezek a versenyzők testi épségét védik. Természetesen egyetlen sportág se veszélytelen, de hogy ki mit hajlandó bevállalni, az egyéni döntés kérdése.

Ezzel együtt vannak dolgok, amik még a ketrecben is tiltottak. A mai videóban ilyen technikát láthatunk. Az áldozat magabiztosan készül az összecsapásra (00:13, 01:13) legvadabb rémálmaiban se gondol arra, ami rá vár. Az ellenfelét nem igazán értem, bár a bevonulásnál beint a közönségnek (00:28), a mérkőzés előtt pillanatokban teljesen nyugodtnak, normálisnak látszik (01:04, 01:17).

Maga az összecsapás csupán egyetlen mozdulat (01:31). A továbbiakban viszont láthatjuk, mivel jár egy pontosan kivitelezett hererúgás (01:33, 01:38, 02:09). A áldozaton gyakorlatilag nem lehet segíteni. Teljesen védtelen. A fogvédőjét még kiveszik (02:02), de ezen túl nemigen tudnak mit kezdeni vele. Ellenfelét láthatóan nem rázza meg a dolog – amikor meggyőződik róla, hogy vége az összecsapásnak, csaknem közönyösen sétál odébb (01:37).

Persze a hererúgás csak a filmekben működik Jolly Jokerként. A legtöbbször pontatlan, elcsúszik. Még a becsapódókat is sokszor ki lehet bírni állva. De éles helyzetben, amikor nincs bíró, aki megállítsa a küzdelmet, viszont a haverok is beszállnak, egy pontosan eltalált rúgás akár végzetes is lehet.