Morio Higaonna már többször szerepelt a blogban. A karatéról a legtöbb embernek az ütések-rúgások jutnak eszébe, pedig az okinawai eredetű rendszerek jóval sokoldalúbbak. A távolról indított támadásokat közelharccal folytatják, és nemegyszer valamilyen dobással oldják meg a földrevitelt, a földön lévő ellenfelet pedig gyakran valamilyen feszítéssel rögzítik.
Mindebből mostanra nagyon kevés maradt meg a versenykarate elemrepertoárjában. Természetesen a katák őrzik a hagyományos értelmezéseket, azonban ezeket viszonylag kevesen ismerik teljes mélységben. A másik, hogy minden technika annyit ér, amennyire éles helyzetben alkalmazni tudja az ember. Hiába szép egy megoldás, és gyakorolják időnként a dojóban, ha éppen az utcán derül ki, hogy valami miatt nem működik úgy, ahogy azt elképzelte az ember.
Hiaonna sensei ezúttal nem az egyes fogásokra helyezi a hangsúlyt, hanem azt járja körbe, mik azok a momentumok, amelyek esetleg segíthetik a technikát. A hatékony önvédelem alapja természetesen a megfelelő erőnlét. Lehet egymást markolászni (00:09), ha valakinek nincsenek kellően feledzett ujjai és tenyere (00:30), alapvetően hatástalan lesz a próbálkozás. Mindig más a gyakorlás, esetleg egy baráti huzakodás, és az, amikor az ellenfélben dolgozik az adrenalin (vagy esetleg más is), és rendesen helyben akarja hagyni az embert.
Az izmok (00:11) vagy a bőr (00:09) megragadása adott helyzetben elvonhatja a másik figyelmét egy tizedmásodpercre, amit ki lehet használni. A klasszikus fojtás (00:17) mára kiment a divatból, pedig ha sikerül megroppantani az ellenfél gégéjét, hamar vége a küzdelemnek.
A fejen (00:21, 00:27, 00:30, 01:36) és a nyakon (00:23) viszonylag sok jól támadható kyusho pont található. Amennyiben valaki ismeri ezeket – és a támadás megfelelő módját, szögét és irányát – az sokkal hatékonyabb lesz a küzdelemben. Természetesen a testen (00:34, 00:37, 00:38, 00:42, 00:48, 01:28), a karon (00:06, 01:25), a lábon (00:44, 00:52, 00:54, 00:58, 01:30) is rengeteg érzékeny terület van, és persze nem maradhat ki az örök klasszikus se (00:45).
Higaonna senseiben az ujjfeszítéseknél fel se merül, hogy ne alátámasztással (01:04, 01:08, 01:10, 01:12, 01:20) végezze a technikákat. A csuklófeszítésnél ugyanígy bázist ad az izületnek (01:23). Az izületi feszítés egyébként nála törést jelent (01:12, 01:17), ő egész biztos nem azért ragad meg egy ujjat, hogy utána percekig parádézzon.
Ez az anyag természetesen nem a karate teljes eszköztára, csupán kedvcsináló. Az érzékeny területek, pontok támadása önmagában nem hatékony, ha valaki pusztán erre akarja alapozni az önvédelmet, azt éles helyzetben kellemetlen meglepetések fogják érni. De mindez lényegesen hatékonyabbá teszi a technikákat, ami hozzásegíthet a győzelemhez.
A kiegészítő anyagot a Maflás Facebook oldalán találjátok.