A távol-keleti harcművészeteket mindig körüllengte valami misztikus hangulat, és ettől úgy éreztük, a harcművészet több, mint az európai küzdőrendszerek. Először a judo elve nyűgözött le, azután a fejrúgások és a töréstechnika, majd mindig jött valami újabb és újabb momentum, amitől azt gondolta az ember, hogy végre ott áll a lényeg küszöbén. Közben végig azt ismételgettük, hogy a harcművészet más, emögött van filozófia, de valahol bennünk maradt az a gyermeki csodavárás, hogy egy idő után szert teszünk a titkos tudásra, valaki átadja nekünk a legyőzhetetlenné tevő technikákat, amiket csupán a kiválasztottak ismerhetnek.

Vannak, akik ezt a kyusho jutsuban találják meg. A kyusho az életpontok támadása. A rendszer a hagyományos kínai orvoslás elméletén alapul, csak itt nem gyógyításra használják az akupunktúrás pontokat. A tradicionális kyushóban úgy vélik, hogy a különféle elvek alapján végrehajtott támadások megakasztják a test meridiánjaiban (energiacsatornák) áramló csi (éltető energia) mozgását, és emiatt összeomlik a szervezet energetikai rendszere, ami eszméletvesztést, szervleállást vagy akár halált is okozhat.

Bár a meridiánokat követve viszonylag könnyen elsajátítható az egyes akupunktúrás pontok helye, és a kínai orvoslás elméletével valóban tetszetős magyarázatot kapunk arra, hogy miért lehet bizonyos pontokat támadva hatékonyabbá tenni az egyes technikákat, némileg zavaró, hogy ezek az elvek nem minden kyusho pont esetében működnek. Bár a hatékony pontkombinációk megmagyarázhatók valamelyik elmélet alapján (jin és jang, kínai órakör, öt elem elmélete, stb.), a dolog fordítva nem működik, azaz a kínai orvoslás elméletéből kiindulva nem feltétlenül fogunk működő technikát kapni.

Ez abból fakad, hogy a kyusho jutsunak anatómiai, élettani magyarázata van. A bunyóban is használható életpontok – és ezek száma jóval kevesebb, mint a kínai gyógyászatban használatos 361 akupunktúrás pont – valójában az idegrendszerre hatnak. Hozzáteszem, hogy mindennek csupán elméleti jelentősége van: a lényeg úgyis az, hogy mi adható el éles küzdelemben.

A kyusho nem csodafegyver. Megfelelő harcművészeti háttér nélkül csak arra jó, hogy a mester istenkedhessen kicsit a dojóban. A mai videóban pont az a szép, hogy a tanításból hiányzik minden show elem. A mester nem sokat figurázik: akkorákat csap oda, hogy az egy lónak is elég lenne (00:53, 01:29, 02:42, 02:45). Tegyük hozzá, szükség is van rá, hiszen a Shorinji Kempóban a testfelület keményítés alapkövetelmény. De meg se fordul a fejében, hogy ne használjon erőt. Az eredmény pedig önmagáért beszél (00:12, 00:56, 01:31, 02:44). Mindenesetre a kyusho mellett szól, hogy ezek a kemény bunyókban edződött mesterek úgy érzik, valami olyan pluszt kaptak, amivel hatékonyabbá tehetik a harcművészetüket.

A kiegészítő anyagot a Maflás Facebook oldalán találjátok.