A judo ma már olimpiai sportág, és sok tekintetben elszakadt harcművészeti gyökereitől, de az 1960-as évekig leginkább egyfajta jujutsu stílusként tekintettek rá. Ez akkor is igaz, ha a judo a japán modernizáció jellegzetes termékeként a nyugati és távol-keleti szemlélet és módszerek ötvözete, amit alapítója azért hozott létre, hogy 19. századi iskolarendszerbe japán alapokkal rendelkező, korszerű testnevelési tantárgyként lehessen beilleszteni.
Nyugaton a judót elsődlegesen hatékony önvédelmi rendszerként tartották számon. Erre minden okuk megvolt, hiszen a judo harcértékét éles helyzetben is bizonyították, és ez napjainkban se változott. A judósok az MMA-s küzdelmekben is megállják a helyüket. Ezzel együtt a judót sokáig körüllengte egyfajta titokzatosság, aminek semmi köze az ezoterikához: inkább a nyugatiak számára szokatlan megoldások egzotikumából fakadt. Talán ennek is köszönhető, hogy a judo bekerült a képregényhősök eszköztárába – ráadásul rögtön a női önvédelem hatékony eszközeként.
Ne feledjük, a képregények aranykorában nem volt se tévé se internet. Jóval kevesebb mozgóképes információ érte az embereket. Számos, ma már avittnak tűnő megoldást lehetett elsütni sikeresen éles helyzetben.
Az 1940-es, ’50-es években valószínűleg úgy nézték ezeket a pár oldalas képregényeket, mint a mai nemzedék a számítógépes játékok felvezetéseit, de mai szemmel is ötletesek, hatékonyak, elegánsak, némi humorral és erotikával fűszerezve. Aki szereti a retrót, annak kötelező.
A Maflás Facebook oldalán múlt héten már lehoztam egy karate tanfolyamot reklámozó képregényt. A mostani sorozat mutatja, hogy ezek az alkotások önálló kulturális árucikként is megállták a helyüket.
A kiegészítő anyagot a Maflás Facebook oldalán találjátok.