Sokatmondó, ha valakit egyszerűen csak "állatnak" becéznek a küzdősportok világában. Mansur Isaev azok közé a kerekszemű judósok közé tartozik, akiket a laikusok is szívesen néznek. Bár olimpiai judót csinál, azaz erőből dolgozik (00:35, 01:20, 02:46, 02:57, 03:07, 03:23) és emiatt nincs meg benne a Kyuzo Mifune sensei mozgását jellemző játékos könnyedség, az a folyamatosság ahogyan végrehajtja a technikákat, elvileg minden harcművészeti rendszerben alapvető lenne.
Vannak, akik megtanulnak bizonyos mozgásformákat, és abban nagyon jók, bár a hétköznapi életben nem látszik meg rajtuk. Ilyenkor szokott elhangzani, hogy: Ki se néztem volna belőled… Isaev viszont szinte mindegy mit csinál, tökéletes összhangban mozdul a teste (00:21,02:05, 04:03, 04:09). Van ilyen.
Persze bármennyire az erő és a robbanékonyság (01:04,01:05, 01:06, 01:09, 01:11, 01:13, 0:14, 01:15, 01:17, 03:15) dominál a technikáiban, ha igazából nincs tét, időnként visszaköszön a klasszikus judo táncszerű koreográfiája (01:02,01:50).
Azt nem mondom, hogy fair play díjat érdemelne (00:46) hiszen egész pontosan látszik, mikor segít rá, hogy az ellenfele könnyebben szakadjon el a talajtól (00:48), de a judo kemény sport, és a bírák elnézik az ilyen megoldásokat. Tegyük hozzá, Isaev olimpiai bajnok, amiben nem csak a döntő küzdelem embert próbáló feladat, hanem az út, amíg eljut valaki odáig. Mindenesetre ezt a fogást látva senki se mondhatja, hogy a judo ne rendelkezne reális harcértékkel. Ha utcán süti el, ott is megtapsolják.
Isaevben minden adott, hogy ikonikus figura legyen: kellőképpen laza, sokoldalú, vannak emberi pillanatai, ugyanakkor kőkemény harcos. Magyarországon a legtöbben mégse erről ismerik, hanem az ellenzéki sajtó által előszeretettel megosztott képről, aminek ugyan semmi köze a hozzá mellékelt szöveghez, de kitűnően alkalmas arra, hogy mágnesként vonzza a dühödt kommenteket.
(Link: http://444.hu/tag/deli-nyitas/)
Valójában annyi történt, hogy egy politikus azt hitte, lendít a megítélésén, ha egy olimpiai bajnokkal fotózkodik. Gondolom, az adott a pillanatban jó ötletnek tűnt. A sportolók persze nem tehetnek róla, hogy pont úgy néznek ki, ahogy az izomzatukból élő emberek kinéznek. Ráadásul a sötét haj, a borosta és a melegítő remekül rásegített az előítéletekre. Tegyük hozzá, ha a nyájas olvasók ezeket a felvételeket is látják (00:58,03:38, 04:28), valószínűleg végképp elszabadul a pokol.
Mindenesetre pár dologra rávilágított az eset: kiderült (megjegyzem, nem először), hogy az előítéletek nem köthetők pártpolitikai preferenciákhoz, továbbá, hogy az olimpiai aranyérmeseket legfeljebb a saját hazájukban ismerik szélesebb körben, úgyhogy ideje lenne ennek megfelelően kezelni az olimpiai játékok propagandaértékét. És talán az is látszik, miért nem tesz jót egy sportolónak, ha politikusokhoz dörgölőzik.
A kiegészítő anyagot a Maflás Facebook oldalán találjátok.
(Folyt. köv.)
