A csupaszöklös bunyóval kapcsolatban gyakran elhangzik, hogy azok választják ezt a műfajt, akik nem elég jó bunyósok. Persze ezt a logikát követve az megy el hosszútávfutónak, aki nem elég jó sprinter (és viszont), vagy az megy el evezni, aki nem elég jó úszó, stb. Különösen fájdalmas szakcikkekben ilyet olvasni most, amikor a küzdősportok világában elég gyakran ruccannak át jó nevek másik sportágba ahhoz, hogy egyértelműen látszódjon, mindenki leginkább a saját szabályrendszerében tarol.

További gond a fenti állítással, hogy sikeresen lenullázza a korai MMA-t, amikor még kesztyű nélkül nyomták. Persze attól, hogy nem kesztyűben bunyóznak, még számtalan szabályrendszer létezik, a nagy világszövetségektől az illegális bajnokságokig, de egy valami biztos: megfordult a Queensberry-szabályokkal elkezdődött trend, ami egyre hatékonyabb védőfelszerelést írt elő a versenyzők biztonsága érdekében. Ma egyre kisebb a kesztyűk mérete, és sok esetben visszatérnek a csupaszöklös harchoz.

A csupaszöklös bunyó kevésbé látványos, mint a kesztyűs küzdelmek – leszámítva persze a legtöbbször borítékolható vérfürdőt és a kiütéseket – de tagadhatatlan, hogy a kocsmai feelingnek is megvan a maga közönsége. Ez persze nem jelenti azt, hogy a csupaszöklös bunyónak nincsenek meg a technikai finomságai, azonban eltart egy ideig, amíg ezekre rááll az ember szeme.

A csupaszöklös bunyó egyik legjobban reklámozott szervezete a philadelphiai (USA) székhelyű BKFC (Bare Knuckle Fighting Championship), ami a K1 mintájára, más küzdősportokban nevet szerzett versenyzőkkel igyekszik izgalmassá tenni a mérkőzéseket. Az alábbi mérkőzésben minden megvan, ami népszerűvé tette a műfajt: rendes adok-kapok, vér, gyors kiütés.

A K.O.T.S. (King Of The Streets) alapvetően más, mint az 1889 óta hivatalosan működő BKFC. A feltehetően orosz tulajdonú (vagy legalábbis jelentős orosz érdekeltségű) illegális szervezet alapvetően a fociultrák közötti összecsapásokra szakosodott, ami az ustawka szelídített formája, és ez már önmagában is garantálja a nézőközönséget. Bár azt állítják, hogy csupán kötöttségektől mentes, „tiszta” bunyót szeretnének, a K.O.T.S. nagyon jól felépített üzleti vállalkozás. Hogy az undergrund jelleg mennyire valós, és mennyire a hype része, nem tudom, de kétségtelen, hogy nincs menetidő, betonon, cipőben vívják a csupaszöklös MMA stílusú küzdelmeket, amelyekben még a szemtámadások is megengedettek.

A csupaszöklös sportágak jelenlegi királya vitathatatlanul a lethwei, vagy más néven burmai boksz. Egyrészt, mert a sportág közel 70 éves története során már módja volt kiválasztódni azoknak a versenyzőknek, akik kellően látványos és magas színvonalú technikával küzdenek a szorítóban, másrészt a szabályrendszerből fakadóan megmaradt az összecsapások nyers, brutális jellege is. A lehtweiben megengedettek a könyökütések, a térdelés, a rúgások, a zárt öklös technikák, a dobások, földrevitelek és még a fejelés is, ami alapvetően átírja a muay thaiból már ismert clinchelés mikéntjét.