A harcművészet egyik lehetséges útja, ha valaki olyan tökéletesen ismeri és használja a testét, hogy az avatatlan szemlélő számára már-már mágikusnak tűnik az eredmény (02:08).

A mai felvételen látható mester testtudatosságához nem fér kétség. Az állása pontos és stabil – úgy tartja a testét, hogy a lehető leghatékonyabban tudja használni az izmait. A könyöke a törzse előtt van (00:14, 00:38), a gerince szálfaegyenes (00:19), a talpa valósággal belegyökerezik a talajba (00:59), megfelelő alátámasztási pontot nyújtva a technikákhoz. Bármit is csinál, mindvégig egyben marad (00:32). Remekül bújik a parner súlypontja alá (01:01, 01:23). Persze mindezt nem tudná megcsinálni, ha nem lenne végtelenül laza a csípője – ez elengedhetetlen a testsúlyáthelyezésre (00:13, 00:21, 00:37, 01:01, 01:24, 02:08) épülő gyakorlatoknál. Megjegyzem, a mester rendesen össze van rakva – azért a megfelelő izomtömeg sosem árt.

Kíváncsi voltam, mit mond, úgyhogy egy barátommal lefordíttattam a klipet. Megvallom, valamiféle ezoterikus kung fu elméletre számítottam, de mindvégig a testmechanikáról beszél, azt magyarázza, milyen testhelyzetet kell felvenni ahhoz, hogy ezekkel a hirtelen, rövid mozdulatokkal ilyen hatékonyan tudjon dolgozni. Nekem ettől lett igazán hiteles – még akkor is, ha a partnere számomra mulatságos bakugrásokkal repül odébb (01:25, 02:09), azonban ez a lökésekre épülő kínai harcművészeti bemutatók világában szinte kötelező elemnek tűnik.