A szúmó eredete a legendák ködébe vész. Az első japán nyelvemlékben, az 712-ben íródott Kodzsikiben (Régi dolgok krónikája) feljegyzett történet szerint két isten, Takemikazucsi és Takeminakata birkózással döntötte el, hogy kié legyen Japán.
A szúmó a kezdetek kezdetén a termékenységi rítusokhoz kapcsolódó rituális küzdelem volt. Nem voltak szabályok. A nyolcadik században feljegyeztek olyan, halálos kimenetelű legendás mérkőzést, amit állítólag több száz évvel korábban vívtak. Az összecsapást a győztes testre mért, pusztító erejű rúgásaival (más források szerint ütéseivel) nyerte meg.
A 8. században már a császári udvarban is rendeztek szertartásos szúmó viadalokat. A versenyzők eredetileg nem körülhatárolt térben küzdöttek, de már megjelentek a mai szúmó mérkőzések menetének egyes elemei.
Oda Nobunaga 1578 februárjában nagy szúmó versenyt hirdetett az Azucsi kastélyban. Több mint 1500 jelentkező gyűlt össze, és a helyszűke miatt állítólag ekkor került sor először kör alakú küzdőterek kialakítására. Ennek ellenére az első dokumentált bizonyíték, hogy a jelenlegi módon, félig földbe temetett rizsbálákkal jelölik ki az összecsapás helyét, mintegy száz évvel későbbről, a 17. századból származik.
A mai mérkőzés nem túl hosszú, gyakorlatilag az első pillanatban eldől. Mindenesetre jól látszik, milyen erős lehet egy nyitott kezes ütés, ha a másik lendületesen rálép a pofonra.
A szúmóval kapcsolatos korábbi posztot itt találod.