Greg Nelsont mindig szívesen nézem. Nem csak azért, mert mindig rendesen odateszi magát (00:10), hanem mert sikerült szintetizálnia a harcművészet különböző ágait, jó kombinációkat nyomnak a srácaival (00:12), és rendkívül okosan építi fel az edzéseit.

A mai anyagban inkább az első, mintegy két és félperces felvezetés az érdekes. Persze, ha valakit érdekel a Muay Thai fogásokra épülő belharca alapszinten, az nézze végig az egész videót. Ez olyan szelete a harcművészeteknek, amire éles helyzetben is bizton lehet építeni.

A laza dojofightban állóharcot, egész pontosan térdrúgásokkal (00:19, 00:32, 00:36) tarkított fogásokat (00:25, 00:30), földreviteleket (00:20, 00:26, 00:34, 00:39) gyakorolnak. Ez akkor is kemény, ha a térdeseket csak jelzésként viszik be (00:44, 00:45). Mint tudjuk, a sok kicsi sokra megy, és egy több órán át tartó birkózás anélkül is sokat kivesz az emberből, hogy folyamatosan kocogtatnák térddel a combját, a gyomrát és az oldalát. Ráadásul a srác rendesen ráfekszik a mesterre (00:46), ami hosszú távon nem olyan kellemes. Greg Nelson viszont remekül alkalmazkodik a mindenkori helyzethez. Ha a dobásából lecsorog a másik (00:47), máris folytatja egy térdessel (00:48). Nemegyszer komolyabban összeakaszkodnak (00:52, 00:57), és az utóbbinál Nelson valami elképesztő ütemérzékkel látja meg a lehetőséget (01:08, 01:10). 

A legszebbek persze a lábsöprései (01:17, 01:22, 01:31, 01:50, 02:01, 02:17, 02:24). Mindez persze nem menne ilyen fényesen, ha nem rendelkezne nagyon kemény klasszikus birkózó alapokkal (00:26, 00:53, 00:58, 01:13, 01:21, 01:47, 01:55, 01:56), és nem foglalkoztatná folyamatosan az ellenfeleket (01:39, 02:20.

Akit érdekel az anyaghoz kapcsolódó drill, a Maflás Facebook oldalán találja a folytatást.