A rövid botot szinte minden délkelet ázsiai harcművészetben használják. Nevezik yawarának, kogának, dulo dulónak, stb. Egyesek a vajra nevű, buddhista rituális tárgyból eredeztetik, de az alkalmazás szempontjából teljesen mindegy, hogy ez igaz-e vagy sem.
A rövid bot azok közé az önvédelmi fegyverek közé tartozik, amit újra meg újra felfedeznek a harcművészek. Az előnyei könnyen láthatók: nem foglal sok helyet, könnyű elsajátítani az alkalmazását, és rendkívül hatékony eszköz. Bár számtalan formában gyártják, önvédelemre még mindig a hétköznapi tárgyak a legalkalmasabbak: egy elemlámpa, kanál, toll, dezodor, mobiltelefon, dugóhúzó vagy bármilyen más, 15-20 cm hosszú, kellően erős cucc.
Gyakorlott harcművészek viszonylag gyorsan felfedezik, hogy szinte az összes tanult technikát végre lehet hajtani a rövid bot segítségével. Nem csak ütni (00:08, 00:09, 00:11, 00:12, 00:13, 00:14, 00:15), döfni, blokkolni (00:20, 00:21, 00:23, 00:24), lehet vele, hanem feszíteni vagy akár fojtani is. Ettől függetlenül éles küzdelemben akkor se nagyon érdemes feszítéseket alkalmazni, ha tudjuk, hogy az eszközzel végrehajtott technikák rendszerint fájdalmasabbak, mint a puszta kezesek.
A rövid bot akkor is jelentősen növeli a hatékonyságot, ha izmokat (00:20, 00:21, 00:24), izületeket (00:23), lágy részeket (00:10, 00:12, 00:13, 00:20) vagy kyusho pontokat (00:08, 00:09, 00:14, 00:15, 00:25) támadunk vele. Természetesen mindez csak akkor igaz, ha akkorákat ütünk az eszközzel (00:11), ami a csövön kifér – ugyanis a legjobbnak kikiáltott fegyver se fog bennünket megvédeni, ha mi magunk nem küzdünk teljes erőbedobással.
A nyugati világ a ’20-as ’30-as évek fordulóján, Frank A. Matsuyama révén ismerkedett meg a yawara jutsuval. Ő rendőrségi oktató volt, és számos tanítványa erősítette meg az általa tanított módszer eredményességét. A jujutsu elterjedésével párhuzamosan a yawara is egyre ismertebbé vált, ám amikor a tradicionális harcművészetek visszaszorultak, illetve sporttá váltak, a hagyományos fegyverek és önvédelmi módszerek is egyre inkább kikoptak az oktatásból.
Az, hogy a rövid bot ma újra reneszánszát éli, elsősorban az eszközös küzdelemre (kés, bot, machete, kard, balta, sarong, stb.) épülő fülöp-szigeteki, maláj, indonéz harcművészetek elterjedésének köszönhető. Nemegyszer a kést használják rövid botként – vagy úgy, hogy tokkal együtt forgatják, vagy úgy, hogy nem pattintják ki a rugós kés pengéjét.
A rövid bot ideális női önvédelemre, hiszen remekül lehet vele fogást bontani – a kézcsontok rendkívül sérülékenyek. Ha valaki megtanul rendesen odacsapni vele, akár jelentős súlykülönbségnél is le tudja ütni testen a támadóját, még akkor is, ha pulóver van a másikon.
Természetesen minél képzettebb valaki, annál hatékonyabban tudja alkalmazni ezt az eszközt is. A mai videón látható mesterek az alapirányú támadások bemutatása után, már blokkokkal kötik össze a techikákat. Ezekben a rendszerekben alapvetően irányokban gondolkoznak, és emiatt nem érdekes, hogy a másik ütéssel (00:27, 00:29), rúgással (00:31, 00:33), esetleg bottal vagy késsel támad-e. És mivel az első találat nem feltétlenül teszi harcképtelenné a támadót – a rövid botot használva is folyamatos kombinációkkal (00:30, 00:33) igyekeznek lebontani az ellenfelet.
A kiegészítő anyagot a Maflás Facebook oldalán találjátok.
