Soke Kelemen István a magyarországi harcművészeti élet egyik legeredetibb figurája. Hosszú utat járt be. Judóval kezdte, majd a Haditorna Klub tagjaként folytatta, ahol elsődlegesen a középkori lovagi birkózással, harci technikákkal foglalkoztak. Itt találkozott először a jujutsuval, ami a továbbiakban meghatározta az életét. 

Természetesen nem Kelemen István rendszere az egyetlen magyar alapítású harcművészeti iskola. Viszont – amennyire én tudom – az ő ryuja az egyedüli, amit önálló stílusként jegyeztek be Japánban.

Ha jellemezni kéne a stílust, az első, ami beugrik róla, hogy rendkívül gyakorlatias. Az alapító azok közé tartozik, aki – természetesen sok egyéb, lényeges vonás mellett – a harcművészetben alapvetőnek tartja a hatékonyságot. A rendszer a full contact küzdelemre épül, és Kelemen István hosszú évek munkájával csiszolgatta a technikákat olyanná, hogy azokat éles helyzetben is el lehessen adni az ellenfélen. Egyszer azt mondta, azért szereti a jujutsut, mert ebben az irányzatban egy 8 danos mestert is belehet vinni egy olyan utcába, ahol már csak 2 danos. A mai anyagban látható kontra technikák is erre az elvre épülnek.

Ahhoz, hogy a jujutsu valóban működjön az utcán, nem csupán erőre, állóképességre, gyors reagálásra és tempóérzékre van szükség, hanem végtelen pontosságra is. A jujutsu hatékonysága a technikák a precíz kivitelezésében rejlik – enélkül csupán maszatolás lesz a dologból. Kelemen István rendszerében épp ezért csak lassan haladnak előre a ranglétrán az emberek. Úgy tartja, ha kiad egy dant, akkor amögött álljon megfelelő tudásszint. Amihez természetesen rengeteget kell gyakorolni.

Az első technikában közbeütésekkel (00:01, 00:04) zavarják meg a másik figyelmét, mielőtt átveszik az irányítást. Jól megfigyelhető, hogy egész testtel dolgoznak az izület ellen (00:01, 00:03). A befejezés gyors, pontos és meggyőző (00:06).

Ebből a sorozatból egyébként nekem a második a kedvencem. Az a pillanat, amikor a srác kifordul a földrevitelből nagyon ott van (00:11). A földre került ellenfél bemozgatása (00:13), illetve a könyéktörés a végén már csak hab a tortán (00:14). Itt kristálytisztán lehet érteni, mire gondol Kelemen István, amikor a hatékonyságról és pontosságról beszél.

A harmadik elem megint más világ (00:20), még akkor is, ha az alapelvek – a másik lendületének átvétele, a pontosság, az egyensúly elvétele – természetesen ugyanazok, mint az előbb. Ezek a technikák nagyon jól jelenítik meg Kelemen István szemléletét: a dolgokkal való kíméletlen szembenézést, azt a következetességet, amivel addig vizsgálta a tanult technikákat, amíg rá nem jött, hogy mitől működnek valójában. Sose érte be félmegoldással, ugyanakkor biztos volt abban, hogy amit csinál az hatékony, csak újra fel kell fedezni, hogyan.

Azok közé tartozik, akik helyesen értelmezik a hagyományt. Nem vette át szolgai módon a tanultakat, hanem a lelküket kereste. A rendszer, amit létrehozott, új, önálló iskola, viszont visszanyúl a jujutsu gyökereihez, az éles küzdelemhez. És ez már jóval több, mint egy önálló stílus: ez a harcművészet filozófiája.

A kiegészítő anyagot a Maflás Facebook oldalán találjátok.