Lehet az MMA-t nem szeretni, mondván, hogy szteroiddal felgyúrt vadállatok csépelik egymást (ami igaz), viszont eltagadhatatlan, hogy ebben a műfajban nem lehet mellébeszélni. A lila legendák korának vége. Feketén-fehéren látszik, ami józan ésszel tudható volt: nincsenek legyőzhetetlen irányzatok, csak jó harcosok. Nem a stílus, hanem az ember számít. Aki sokat szájkaratézik, azt előbb-utóbb beterelik a ketrecbe, hogy bizonyítson, az eredmény pedig fent virít a neten, szóval nemigen érdemes másként mesélni a dolgokat, mint ahogy megtörténtek.

Persze néhány illúzióval szegényebbek lettünk: nincsenek mágikus technikák (legalábbis olyanok nem, amelyek legyőzhetetlenné teszik a titkos tudás birtokosát), a nagyobb emberek általában elkalapálják a kisebbeket (ha fordítva történik az úgyis felkerül a Maflásra). A kung fu filmek rajongóinak legnagyobb bánatára a legyőzhetetlen öreg mester legendájának is búcsút inthettünk.

Cserébe világossá vált, hogy melyik stílusnak mik az erősségei és a gyengéi, kirajzolódott az élesben is eladható technikák köre (00:15, 00:17, 00:34, 00:45, 01:23). Az MMA-s versenyzők izomtömegében, gyorsaságában és agresszivitásában persze vastagon benne van a kémia, ugyanakkor az is nyilvánvalóvá vált, ez sem teszi sebezhetetlenné az embert.

A mai anyagban jól látszik az a gyilkos szándék (00:06) és dinamika, amit a legutóbbi mma-s posztban hiányoltam. Mert ezek a fiúk nem finomkodnak (00:03, 01:16). Az MMA-ban senki se kíváncsi a pontozásos győzelemre. Aki bemegy ebbe a ringbe rendszerint kellő izomtömeggel rendelkezik ahhoz, hogy a padlóba döngölje a másikat (00:11, 00:15). És, ha a másik egyszer a földre került, megkezdődik a kivasalás (00:13, 00:56). Persze mindez mesze van a klasszikus értelemben vett sportszerűségtől, viszont életszagú.

Az MMA-ban a brutalitás (00:58) magas szintű technikai tudással párosul (00:15, 00:42, 01:28). Mindazok az alapelvek, amiket a harcművészet oktatók megállás nélkül ismételnek, itt a gyakorlatban láthatók (00:28). Ráadásul nem profik kerülnek szembe amatőrökkel, mégis egyértelművé vált, hogy a keménység, a megfelelő ütőerő, a szándék és a technikai tudás semlegesítheti a súlyfölényt (01:10, 01:12). Ugyanakkor a klasszikus hibák (00:38, 01:04) ebben a ringben nagyon keményen megbosszulják magukat (00:49, 00:55), hiszen a kis kesztyű, a végtelenül nyitott szabályrendszer, és a versenyzők súlya, izomtömege miatt minden pillanatban ott a kiütés lehetősége.

A kiegészítő anyagot a Maflás Facebook oldalán találjátok.