Eddig három lehetőséget vettünk át. Gondolom, eközben többekben felmerült, mi van akkor, ha éppen nem egy akciófilmben szerepelnek, nem profi bunyósok, nem akarják telinyomni magukat szteroiddal, és arra se vágynak, hogy a pasik kivasalják őket.

Önismeret

A hatékony önvédelemben az egyik legalapvetőbb dolog az önismeret. Tudni kell, milyen helyzetben hogyan reagálunk, mi az, amit tudunk kezelni, amit elviselünk, és mi az, amikor összeomlunk. A másik, ami ugyanilyen fontos, a megfelelő helyzetfelismerés. Az erőszakba torkolló konfliktusok nem a pofozkodással kezdődnek. Mire az első ütés elcsattan, a konfliktus nagyobb hányada (90-95%-a) már lezajlott. Célszerű valamelyik korábbi szakaszban más útra terelni az eseményeket.

Helyzetfelismerés

Az se mindegy persze, hogy milyen helyzetbe megyek bele. Ha egy nő úgy gondolja, jó ötlet éjfélkor beülni öt ismeretlen férfi mellé egy kocsiba, az téved. Aki erőszakra készül, az ugyanúgy vadászik, mint a ragadozók. Ennek jelei könnyen felismerhetők, ezért tartom lényegesnek a testnyelv ismeretét – és ez alatt nem az ismeretterjesztő könyvek színvonalát értem.

A nőnek abból kell kiindulnia, hogy fizikailag és mentálisan is gyengébb, mint a támadója. Ez rendkívül lényeges, mert a hamis önbizalomnál nincs veszélyesebb. Az egyik legostobább edzői hiba, amikor valakivel elhitetik, hogy többre képes, mint amire valójában. A nő hátránnyal indul, és ezt a hátrányt ki kell egyenlítenie. Ennek több módja van, és hogy melyiket választjuk, azt mindig az adott helyzet dönti el.

Taktika

Az előbb említettem, hogy a testnyelvi jelek alapján felismerhető, mikor készül valaki erőszakra. Alapvetően kétféle taktikát választhatunk. Vagy megpróbáljuk a fellépésünkkel elriasztani a támadót – ne feledjük, a ragadozók rendszerint a leggyengébb áldozatot választják –, vagy igyekszünk minél feltűnés mentesebben beleolvadni a környezetünkbe.

Amennyiben nem tudjuk kikerülni a konfliktust, célszerű hamis önbizalomba ringatni a támadót – egy nőnek erre számos eszköze van –, és amikor már nyeregben érzi magát, az első adandó alkalommal harcképtelenné tenni, és elmenekülni. Ilyenkor nem szabad finomkodni. Érdemes a lehető legbrutálisabb megoldást választani, ami valóban harcképtelenné teszi a másikat addig, amíg el tudunk menekülni.

Eszközök

Súly és erőkülönbséget eszközökkel lehet a legegyszerűbben kiegyenlíteni. Fontos azonban, hogy csakis olyan fegyvert válasszunk, amit mindig magunkkal hordunk, éles helyzetben nyugodt lélekkel használunk. A legtöbb ember viszonylag ritkán tart magánál kardot, láncos sarlót, nunchakut, stb. Lehet, hogy a hagyományos távol-keleti kultúrákban nem volt feltűnő, de manapság nagyon megnézik az embert, ha ilyesmivel mászkál.

A másik: a fegyvert azért veszem elő, hogy harcoljak vele. Ha én magam nem merem használni, el fogják venni tőlem, és a saját fegyveremmel végeznek velem. Ami engem illet a hétköznapi tárgyakat kedvelem a legjobban. Bármi lehet fegyver: egy toll, kulcs, mobil, fésű, elemlámpa – csak tudni kell használni őket. Az egyik kedvencem az alufólia tekercs, ami gyakorlatilag egy rövid fémcső.

A környezetünk is rengeteg lehetőséget kínál: hamutálcát, kanalat, söröskorsót, forró kávét, egy széket, amin keresztül lehet lökni a másikat, esetleg egy kirakatüveget, amit betörünk, hogy megszólaljon a riasztó. A parkoló autó ugyanilyen jó – legalább a gazdája ki fog nézni a zajra. Majd megtéríted a kárt. A testi épséged többet ér.

Milyen harcművészetet válasszunk?

Az önvédelemnek nem látványosnak, hanem hatékonynak kell lennie. Olyannak, ahol te maximálisan ki tudod használni fizikai és mentális adottságaidat. Nem számít, hogy az adott stílus „legyőzhetetlen harcosokat nevel”, ha te képtelen vagy megvédeni magad vele.

Az mindenképpen elmondható, hogy megfelelő erőnlét nélkül nincs hatékony önvédelem. Az is biztos, hogy egy nő számára nem a legszerencsésebbek a katonai önvédelemből származó rendszerek – ezeket kétméteres deszantosokra tervezték. Nagyon gondosan válassz mestert, mert a legjobb irányzatot is lehet rosszul csinálni. Fontos, hogy jól érezd magad a csoportban, mert a harcművészet titka a gyakorlás, és ha nem jársz szívesen, sose fogod rendesen megtanulni a technikákat.

A kiegészítő anyagokat a Maflás Facebook oldalán találjátok – ha pedig kipróbálnátok az edzéseinket, kattintsatok ide.

A mai bejegyzés nem lesz a feleségverők kedvence – de így jártak.

Ismét profi mérkőzést láthatunk, azonban a szabályok még a muay thainál is keményebbek. A felek nem használnak kesztyűt, és a földön is tovább folytatódik a küzdelem.

A pasi egyértelműen ellazázza az elejét (00:04), pedig gyanút kellett volna fognia, amikor a csajt egyáltalán nem hatotta meg a feltartó rúgása (00:01). Ordít a mozgásából, mennyire nem becsüli az ellenfelét, hiszen az csak egy nő. Gondolom, úgy képzelte a meccset, hogy lekever két maflást, azután hazazavarja anyut a konyhába.

Ehhez képest egy erős, de lassú combossal indít (00:08), ami ebben a szabályrendszerben felér az öngyilkossággal. A nő jól reagál, rögtön megragadja a lehetőséget – és a fickó lábait (00:09). Az ilyenkor óhatatlanul kialakuló dulakodást a férfi azzal akarja megoldani, hogy széles állást vesz fel, és süllyeszt (00:12). Egyértelműen a fizikai fölényére hagyatkozik, ami megint csak azt mutatja, hogy semmibe veszi a másikat. A nő viszont lábra megy, és szöget vált (00:13) – ebben a helyzetben a fickó védekezése már semmit se ér –, azután könnyedén a földre viszi ellenfelét.  

Azt hiszem a pasit az lepte meg a legjobban, hogy a talajon se tudott fordítani. Igaz a nő remekül kontrázza a szabadulási próbálkozásokat, és folyamatosan üti a férfit: ököllel (00:24), fejjel (00:30), könyökkel (00:39), majd megint ököllel (00:40), azután ismét könyökkel (00:44) – ahogyan kell. Egy pillanatra se hagyja kibontakozni a másikat. A fickó kettős fedezékben próbál valahogy életben maradni (00:43). Egy idő után állásból folytatják, de hamarosan újból a földre kerülnek, ahogy az az MMA jellegű küzdelmeknél megszokott. A pasinak akkorra már eltört az orra, úgyhogy talán nem nagyon bánta, amikor a nő egy gyilkos könyökfeszítéssel befejezte a mérkőzést (00:51). A férfi saját nagyképűségének köszöntette a verést, amit leakasztott.

Néhány tanulság a végére: a nő remekül kihasználta, hogy a fickó lenézi. Sikerült meglepnie, és amikor fölénybe került, maximálisan kihasználta a lehetőséget. Észt, hajlékonyságot és technikát használt a nagyképű erőfölénnyel szemben. Megérdemelten nyert. A holnapi posztban arra keressük a választ, mit lehet és érdemes csinálni egy utcai helyzetben, amikor nincs bíró és nincsenek szabályok.

Erről a mérkőzésről a Napi Maflás Facebook oldalán találtok egy hosszabb videót – ha pedig kipróbálnátok az edzéseinket, kattintsatok ide.

Ahogy ígértem, a mai bejegyzésben megnézzük, mennyi esélye van egy nőnek egy férfival szemben, sportszerű körülmények közt. Ha a férfi készül a harcra, komolyan veszi a másikat, és rendesen oda teszi magát, nem sok. Tudom, ez nem könnyű elfogadni, ugyanakkor jobb tisztán látni, mint rózsaszín illúziókban ringatni magunkat. Az önvédelem nem épülhet hamis önbizalomra.

A felvételen két profi harcos száll ringbe. Mindketten erősek, felkészültek – e nélkül nincs hatékony önvédelem. Hiába vannak egy súlycsoportban, hiszen ugyanannál a súlynál a férfi sokkal jelentősebb izomtömeget képes felépíteni, hormonálisan motiváltabb, és pszichésen is jobban ki vagy hegyezve a bunyóra. A sportszerűség mindig az erősebbnek kedvez, hiszen mindkét fél felkészül a harcra, pontosan tudják, mire számíthatnak, milyen keretek közt folyik a küzdelem. Ezáltal elvész a meglepetés, ami pedig a gyengébb egyetlen esélye a győzelemre.

Luciában igazán nincs túl sok nőies vonás (00:37), de ha megfigyeljük, sokkal kisebb a háta, combja, vádlija, mint kiszemelt ellenfelének. Fogalmam sincs, hogy hozták össze a bunyót, de az már az elején látszik (02:21, 02:25), hogy a fickó nem nyuszinak ment be a kötelek közé. A nő hiába süti el ugyanazt a lábsöprést, amit a férfi, csupán annyit ér el, hogy mindketten földre kerülnek (01:49). A megtorlás pedig nem várat sokáig magára (02:38, 02:50, 02:58). Amikor összeakaszkodnak, egyértelművé válik a férfi fizikai fölénye (03:05). Az egyetlen pillanat, amikor a nő egy meggyőző kontrát tud indítani, akkor jön el, amikor Somchai Jaidee már nyeregben érzi magát, és kiszámítható lesz a mozgása. Igaz, ezután a pasi rendesen nekilát (03:45), és gyakorlatilag csak a bíró közbelépése menti meg a nőt szorult helyzetéből.

A második menet elején aztán Lucia ráveti magát a férfira (04:50). Körülbelül addig marad lendületben, amíg az ellenfele felfogja, hogy őt most bizony verik (04:55). Ekkor ő is odateszi magát, és az a négy ütés a mérkőzés végét jelenti (04:56).

Számomra az egész mérkőzésből az a legelképesztőbb, hogy a pasi milyen boldogan ünnepli magát (05:42). Fel se merül benne, hogy egy nőt vert meg az imént, ami szerintem döntő lélektani pillanat. Nyílt küzdelemben, ha a férfi harcolni akar, és kemény ellenállásra számít, a nőnek csak minimális esélyei maradnak vele szemben. A holnapi posztban azt vizsgáljuk, melyek azok a momentumok, amelyek lehetőséget adnak a nő számára, hogy mégis felülkerekedjen.

A kiegészítéseket szokás szerint a Facebook Maflás oldalán találjátok – ha pedig kipróbálnátok az edzéseinket, kattintsatok ide.

Amikor harcművészetről beszélünk, a legtöbben olyan átlagemberre gondolnak, aki képességei és technikai tudása révén könnyedén és elegánsan győzi le a nála nagyobbakat. A harcművészeti filmek többsége erre a sémára épül. Innen csak egy lépés, hogy nő legyen a főhős, hiszen ők alapból kisebbek és gyengébbek. Valljuk be őszintén, a nők még ma, a 21. században is pusztán azért szorulnak az élet számos területén háttérbe a férfiakkal szemben, mert 20 centivel alacsonyabbak, és 20 kilóval könnyebbek hímnemű embertársaiknál. Sok nő ábrándozik arról, hogy kiegyenlítse ezt a különbséget, és akadnak, akik úgy vélik, valamelyik harcművészet elsajátítása jelenti a megoldást.

A harcművészetek valóban segítenek az embernek abban, hogy edzettebb legyen, jobban tudjon összpontosítani, megvalósítsa elképzeléseit, ne adja fel, tűrje a fájdalmat, a vereséget és a konfliktusokat. Ezeknek a képességeknek az élet más területein is hasznát vesszük. Amikor azonban egy nő fizikai konfliktusba keveredik, eleve hátránnyal indul. Az igazán jó filmek viszont – ha eltúlozva is – nemegyszer megjelenítik azokat a lehetőségeket, amelyek esélyt jelentenek egy nő számára az egyenlőtlen küzdelem során.

A megfelelő helyzetfelmérés (00:36) alapvető fontosságú egy ilyen helyzetben. Ugyanilyen lényeges, hogy megfelelően helyezkedjünk el a térben (00:48). A fizikai különbségeket eszközhasználattal lehet a legkönnyebben kiegyenlíteni (00:50). A másik lehetőség, ha az ember előnyére fordítja a hátrányait (01:19, 0:55). Mindig alkalmazkodni kell az adott helyzethez (01:31), és ha úgy adódik, áthágni a konvenciókat (01:32). Használd fegyverként a környezetedet (01:40, 01:46, 02:23, 02:56, 04:15), és sose ragadj bele egyetlen technikába se (01:41). Ne szegezz szembe erőt erővel (01:48, 03:27), inkább billentsd ki egyensúlyából a másikat (02:27). Használd ki a hajlékonyságodat (02:39, 04:00), és a saját erejét és lendületét fordítsd a támadó ellen (02:44). Támadd a gyenge pontjait (03:46). Ha úgy döntesz harcolsz, légy kemény és brutális (04:36). Lehet, hogy nem lesz több esélyed.

Itt egy csokorra való alapelv. A mai filmrészlet nem működő technikák gyűjteménye, csak illusztráció. Holnap azzal folytatjuk, hogy egy sportszerű küzdelemben mennyi esélye van egy nőnek a férfiakkal szemben. A kiegészítéseket szokás szerint a Facebook Maflás oldalán találjátok – ha pedig kipróbálnátok az edzéseinket, kattintsatok ide.

Most, hogy a dolog aktuálpolitikai tartalma lecsengett, érdemes szakmai szempontból elemezni, mi történt a Parlamentben Schiffer András december 12-i beszéde alatt. Azoknak, akik pártszimpátiájuk alapján hajlamosak megítélni a dolgokat, javaslom, vegyék le a hangot. A mai bejegyzés nem politikai elemzés, a vita tartalmával nem foglalkozom. A Maflás témája az önvédelem, és mindannyian kerülhetünk olyan helyzetbe, amikor nyomást próbálnak gyakorolni ránk – a felvétel számomra emiatt tanulságos.

A jó, a rossz, és a csúf

Schiffer András 08:40-nél kezd el beszélni, az előtte lévő részt nyugodtan át lehet tekerni. 08:41-nél még teljesen nyugodt a kép, a kormánypárt két háttérembere, zárt állásban, földre szegezett tekintettel várja  a felszólalást. Csupán a felvétel jobb oldalán ülő képviselő felhúzott válla, legörbülő szája jelez némi feszültséget. Egyébként ő se néz a szónokra.

Alig húsz másodperccel később, 09:41-nél gyökeresen megváltozik a jelenet. Mostanra mindkét háttérember keresztbe font karokkal áll, ami a teljes elutasítás jele (kulcsszó: alkotmányossági probléma). A bal oldali képviselő szája legörbül, a jobb oldali eddigi fölényes mosolya eltűnt, idegesen rágja a száját. Mindketten erősen éreztetik rosszallásukat. Mintegy falanxba tömörülve tornyosulnak a szónok fölé. (Zárójelben: nem nagy kunszt.)

Az ördög jobb és bal keze

Schiffer érzi a nyomást, és 09:07-nél hátrafordul, mintegy vállalva a konfliktust (kulcsszó: 1986-os állami jogalkotás). A bal oldali háttérember megdöbbenését jelezve, értetlenkedve széttárja a kezét (09:10-nél), hogy egy másodperccel később ismét összefonja karját. Nem néz a szónokra, láthatóan szövetségeseket keres a teremben.

Schiffer azonban nem hátrál meg. Ugyan folyamatosan gyűrögeti a papírját, igazgatja a poharát, időről-időre engesztelő kézmozdulatokat tesz a hallgatóság felé, ami mutatja, hogy ő is bizonytalan. De azután a mondandójára koncentrál, és kizár minden zavaró körülményt (09:25).

Kis Nagy Ember

A bal oldali háttérember nem bírja sokáig. Hamarosan magába roskad, leül (09:27), láthatóan elvesztette a fonalat. Már nem néz a szónokra (kulcsszó: a vélemény szabadsága), hanem vagy mellé, vagy övmagasságba szegezi a tekintetét. Ekkorra már a jobb oldali háttérember is megtörik, és előre hajol (09:43), azután a földre süti a szemét (kulcsszó: az alkotmány a vélemény szabadságát annak érték és igazságtartalmának tekintet nélkül védi). Mindez arra utal, hogy a szónok érvei az ő értékrendjükben is komoly szerepet játszanak.

A bal oldali háttérember folyamatosan a padot markolássza (09:47, 09:57), láthatóan kapaszkodót keres. A szónok egy pillanatra felveszi vele a szemkontaktust (09:50, kulcsszó: szólásszabadság). A képviselő ettől fogva következetesen Schiffer mellé néz, és kevéssel később a társa is feladja: behúzott nyakkal, alulról néz fel a szónokra (09:53 – behódolási póz), majd ő is elfordítja tekintetét (10:02). Ekkor már nem alkotnak csoportot.

Nevem: Senki

Fél perccel később mindketten lesütik a szemüket, a válluk megadóan előre görbül (10:18), ami a szónok dominanciájának elfogadását jelzi. Schiffer mostanra kihúzza magát, testnyelvileg is uralva a teret (10:14).

Ezt a csatát ő nyerte azzal, hogy minden zavaró körülményt kizárva, egyedül a feladatára koncentrált. Ha belemegy a játékba, hagyja megfélemlíteni magát, és szem elől veszti a célját, ő kerül hátrányba. Azzal, hogy szigorúan szakmai szempontból vizsgálta a témát, és kizárólag a saját terepén mozgott, sikerült fölénybe kerülnie. Azonban ezt – ahogy a Káma szútra mondja –, „nem taníthatja meg más, csak a tapasztalat”.

Természetesen számos finomság van még a felvételen, de így is túl hosszúra sikeredett a poszt. Akit érdekel, a szokásos módon, a Napi Maflás Facebook oldalán találja a kiegészítéseket.

Előre szólok, hogy az érdemi rész elég későn, 00:43-nál kezdődik, és Angier elég sokat magyaráz. Szép lassan pörög fel a bemutató, igaz, egy idő után döbbeneteseket villan (01:01, 01:36) – kivéve azt a kis megingást 01:40-nél. Persze vannak inkább elegáns, mint használható megoldásai is (00:28, 01:46, 01:56, 05:00), de a japán harcművészeteknek ez már sajátja.

Viszont kifejezetten egészséges felfogása van a késharcról – mármint a saját egészségét illetően. Úgy tartja, ha küzdelemre kerül a sor, a kés a legjobb helyen az ő kezében van (02:28), és elég hihetően filézi az ellenfeleket (02:37, 04:22). Persze azért ő is bemutat néhány kötelező kés elleni technikát (02:49, 04:34), sőt, azután kard ellenit is (03:08), de az az igazság, hogy karddal a kézben sokkal meggyőzőbb (05:11). Ilyenkor időnként már a legjobb Kurosawa filmek hangulatát idézi (03:37). Az már tényleg csak hab a tortán, hogy puszta kézzel is elég erőteljesen és lendületesen dolgozik (02:16).

Hagyományos szamuráj harcművészetben még a japánok közt is elég nehéz hozzá foghatót találni. A tudása rendkívül szerteágazó, átfogó és alapos. Amikor jobban belemegyünk a szamurájok harcművészetének különböző ágazataiba, egész biztos előkerül még a neve. 

A harcművészeteket évszázadokon át a formagyakorlatok sulykolásával tanították. Ezek rögzítették az egyes stílusok mozgásanyagát. Hogy ki miért formázik, abban elég eltérőek a vélemények: van, aki mozgáskoordinációs gyakorlatként kezeli, mások a harci értelmezéseket próbálják felfejteni – a kyusho jutsu (életpont támadások) hívei szerint a kata a különböző halálos pontkombinációk térképe –, vannak, akik csikung gyakorlatnak tartják, azaz a kozmikus energiákat próbálják a testükben mozgatni, és van, aki egész egyszerűen élvezi.

A magam részéről sokkal jobban kedvelem a páros-, illetve bázis gyakorlatokat, de persze nem vagyunk egyformák. A lényeg, hogy nemigen szoktam katákat nézni, erre viszont rendszeresen rákattintok. Ebben keményen benne van, hogy Morio Higaonna azok közé tartozik, akik megtestesítik a harcművészetet. Az első, puskalövésszerű ütéseket (00:13) végtelenül lágy, hullámzó mozgás követi (00:21), amiben az a poén, hogy ezek a több centi vastag, halálos fegyverré edzett tenyerek hullámoznak ilyen puhán. Elképesztő, ahogy a talajhoz tapad: mindvégig recseg a padló (00:29), mikor belegyökerezik. Azok a süllyesztések pedig (00:51, 01:08) egészen lenyűgözők.

Akárhogy is van, ezekben az ütésekben, rúgásokban, blokkokban nem szeretnék benne lenni.

A kapcsolódó anyagok szokás szerint a Facebookon.