A harcművészeti bemutatók szinte kötelező eleme a kés elleni védekezés. A mai felvétel kicsit más nézőpontból mutatja be ezt a helyzetet. Ha az ellenfélnél kés van, nem fogod megúszni sérülés nélkül. Egész biztos megvágnak vagy megszúrnak. A kérdés az, hogy a saját lábadon mész-e a kórházba, vagy visznek, és ha visznek, akkor hova: az intenzívre vagy a hullaházba.

A silat indonéz, maláj harcművészet, a Fülöp-szigeteki kalira emlékeztet, amiről már olvashattatok egy bejegyzést a Maflás Facebook oldalán. Elég összetett stílus, szeretik a végtelenített drilleket, ebben a videóban azonban a gyakorlatias oldalát láthatjuk. Meg kell hagyni, elképesztően gyors a mester (00:06, 01:51, 01:54). A blokkot követően végig kontrollálja a támadó kezét (00:09, 00:49, 00:54, 01:02), ami igen egészséges hozzáállás. Meggyőzően szórja egymás után a technikákat, és mint minden igazi késharcos, rendszerint nem áll meg egyetlen ellentámadásnál (00:19, 00:27, 01:11, 01:57). Egész testtel kontrollál (00:29, 01:49, 02:12). Jégcsákány fogásnál szívesen használja a kés rögzítésre (00:13, 00:22), és ha mód van rá, azonnal támad térddel is. Szívesen támad artériát (00:34, 01:30), torkot (00:44, 01:11, 01:26, 01:59, 02:06), nyaki ütőeret (00:46, 01:34, 02:03, 02:15, 02:19, 02:23), vesét (00:23, 01:02, 00:27), herét (00:09, 01:10, 01:22, 01:38, 01:40, 01:43, 01:44, 01:47). Jók a berobbanásai (00:12, 01:25, 02:18), azonban előszeretettel tér ki a penge útjából, hogy az ellenfél kezét kizárva támadjon vissza (00:38, 00:41, 01:09, 01:18, 01:32, 01:37). Egy biztos: nem unalmas, amit csinál.

Amikor arról beszélünk, hogy a másiknál esetleg kés van, nem ilyen szintű ellenfélre gondolunk, pedig ez is vastagon benne van a pakliban. Bár ezek a technikák a kés elleni védekezésről szólnak, könnyen elképzelhető, mi van akkor, amikor a támadó valóban ért a késeléshez.

A harcművészetben alapelv, hogy senkit se becsüljünk le, mert adott esetben nagyon ráfaraghat az ember. Persze a mesternek mindig kijár a tisztelet a kora, tapasztalata és a rangja alapján, de vannak olyan öregek, akikkel valóban nem szerencsés tengelyt akasztani.

John Will alaposan megmártózott a harcművészetekben: amatőr birkózóként kezdte, tanult Goju Kait, taekwondót és vadzsramustit, edzett  Benny Urquidezzel, Gene LeBell-lel, Pete Cunninghammel, Rorion és Rickson Gracievel és a Machado testvérekkel is. Mind a mi napig ő az ausztrál hadsereg egyetlen civil katonai közelharc szakértője.

Elsősorban tanárként jegyzik. Arról híres, hogy képes könnyen, gyorsan személyre szabott, használható tudást átadni. Ha megnézzük a videót, megértjük, miért. Amellett, hogy végtelenül pontosan dolgozik, igen gondosan felépítve tanítja a technikát. Az ember csak a felvétel közepén érti meg (01:36), hogy miért fordított állásból kezd az elején (00:12). Remekül magyarázza a súlypontot (00:15, 00:37), a berobbanást (00:40) a szögeket (01:08), a testsúlyáthelyezést (01:24), és a végén értelmet nyer az egész (01:46).

Bár ez a technika nagyon szép, igazából semmi értelme a neten különböző fogásokat vadászni. John Willtől nem magát a földrevitelt érdemes megtanulni, hanem a hozzáállását: a gyakorlatiasságát, a tökéletes testmechanikát, illetve azt, hogyan képes lépésekre szedni egy mozdulatsort. Ezek azok a dolgok, amiket mindenki be tud építeni a saját harcművészetébe.

A kiegészítő anyagokat a Maflás Facebook oldalán találjátok.

A mai anyagban nem is az a legmeglepőbb, hogy egy gyerek edz ilyen szinten – hasonló anyagot már tettem fel a Maflás Facebook oldalára –, hanem az, hogy ez a gyerek kislány.

Némi játékos bevezetést követően (00:01), megkezdődik a tréninig. Az mindenesetre az első mozdulatnál látszik, hogy a kislány nem kezdő (00:06). Nem csak azért, mert rendesen fönt van a keze (00:08), hanem mert elég meggyőzően folynak ki belőle a különböző technikák, illetve kombinációk. A köríves rúgások (00:10), a sorozások (00:12), a könyökös (00:21) és a térdesek (00:16, 00:38, 00:41, 00:45). Remek ütemben húzódik el a rúgás elől (00:26), hogy azonnal válaszoljon rá (00:27). Nagyon szépen kombinálja a térdest körívessel (00:42), és az egyenes rúgása kifejezetten ott van (00:47). A háttérben elsétáló fiúból (00:01), a kép bal sarkában, a ringben gyakorló kislányból (00:28), az elköszönő iskolás srácból (00:49) is látszik, hogy az ilyen korú muay thai harcos nem számít kuriózumnak.

De ne legyünk naivak. Ezeket a gyerekeket nem (csak) a sport szeretete motiválja ennyire. A muay thai fontos kitörési lehetőség már ebben a korban is. Mint minden versenyre, erre is lehet fogadni, márpedig abban van a pénz. A képen (lent) látható közönség nem a fiatal reménységeknek szorító sportbarátok köre. A pénzükért szurkolnak.

A kiegészítő anyagokat szokás szerint a Maflás Facebook oldalán találjátok.

A mai bejegyzéshez mellékelt rövidfilm igazi csemege. Ma már a harcművészettel foglalkozók zöme keményen gyúr, de mi még azt tanultuk annakidején, hogy fölösleges súlyzózni, mert „a leggyengébb bika is erősebb, mint a legerősebb ember, és az éveken át tartó gyakorlás úgyis megerősíti a megfelelő izmokat”. Mondjuk ehhez képest olyan erőnléti edzéseink voltak, hogy alig tudtunk hazavánszorogni, de kölyökkoromban nemigen tűnt fel az ellentmondás.

Ezen a felvételen az elmaradhatatlan formagyakorlat (00:27) mellett azért látni lehet, hogy a hajdani karatésok is kiemelt hangsúlyt fektettek az erőnlétükre. Ehhez olyan egzotikus segédeszközöket használtak, mint a kínai eredetű isi-szasi (00:06) – amivel nem csak kezet, hanem lábat is erősítettek –, a speciális aszimmetrikus súlyzó, a csi-isi (00:12), vagy a nigiri game nevű edény (00:10 - háttérben), amit párosával használtak. A hagyományos kétkezes súlyzót tan (00:01) néven ismerték, és ha jól látom, valójában vonatkerék. Ami azt illeti, megvan a maga varázsa. Az Európában is népszerű gyakorlatokon túl speciális módon is alkalmazták (00:16). Ezek a kiegészítő gyakorlatok ugyanolyan szerves részét képezték a klasszikus karate oktatásnak, mint katázás vagy a töréstechnika, de erről majd egy későbbi posztban.

A kiegészítő anyagokat szokás szerint a Maflás Facebook oldalán találjátok.

A Shotokan karate sokak szerint lejárt lemez, hiszen a versenyeken nem ütik-rúgják egymást teljes erővel, sőt, nem is kesztyűznek. A valóság persze más. Van olyan dojo, ahol fejre félerővel, testre pedig kontroll nélkül viszik be a találatokat (00:07, 00:11). Az eredmény önmagáért beszél (00:12, 00:24). Nyilvánvaló, hogy egy thai bokszolónak, MMA-snak, ökölvívónak megvan a véleménye a videóról, de azért nem lehet eltagadni, hogy ezek a srácok rendesen odateszik magukat (00:32), időnként pedig utcai alkalmazások is kifolynak belőlük (00:26).

Magasabb szinten mindez persze sokkal meggyőzőbben fest (00:55, 01:08). Érdemes megfigyelni, hogy minden technikát a földön fejeznek be (00:43, 00:58, 01:00, 01:10, 01:26, 01:46, 02:14, 02:33). A testre mért ütés rendszerint herés vagy bélre (00:55, 01:09), esetleg torokra (02:33) megy. A Shotokan kedveli az elmozgásokat (00:59, 02:08, 02:19), és előszeretettel használja a lábsöpréseket, ha módja van rá (01:25, 01:43, 02:10, 02:13, 02:25).

A hagyományos karatéhoz a kyusho jutsu, azaz az életpontok támadása is hozzátartozik. Szép az a két leütés a Vastagbél 18-on (01:37), illetve Epehólyag 20-on (01:49). A Shotokan nem kesztyűs küzdelemben gondolkozik, ami rányomja a stílusra a bélyegét, de bizonyos technikák épp ezért maradhattak fenn. 

Szögezzük le: Remy Bonjasky nem tartozik az apró termetű emberek közé. 193 centis magasságához 110 kg színizom társul, egyszóval nem az a tipikus Dávid-alkat. Persze minden viszonyítás kérdése, hiszen a K1 többszörös világbajnoka valósággal eltörpül a 203 cm magas, 233 kg súlyú Akebono mellett (00:35). Több mint 120 kiló van a két versenyző közt, ami valljuk be, elég húzós.

Bonjasky próbálja tartani a távolságot, de hiába. Akebono nekilendül, és villámgyorsan betereli a sarokba (01:07). A feltartó rúgást elhessegeti (01:09), akár egy kellemetlenkedő szúnyogot, és kezdődik a darálás. És ezek az ütések egy gyorsvonat tömegével jönnek. Bonjasky elég megviseltnek tűnik, mire kiszabadul. Egy combossal próbálkozik, amit viszont Akebono tökéletesen véd (01:18). Az ezt követő támadások is lepattannak a szúmós testéről (01:21, 01:24, 01:27, 01:30, 01:37). Aztán Bonjasky megereszti elhíresült fejrúgásainak egyikét (01:39). Csak annyit és el vele, hogy Akebono földhöz vágja, mint a rongyot (01:40). Ekkora súlykülönbségnél élesben akár itt is véget érhetett volna a küzdelem, de persze a ring sosem az utca.

A földre kerülés sokat kivesz az emberből, míg Akebono kicsit pihenhetett. Ki is használja, mert újult erővel esik neki ellenfelének. Ismét betereli a hollandot a sarokba, és keményen aprítja. Elképesztő, de Bonjaskynak van ereje válaszolni, kétszer is fejberúgja gyors egymásutánban a másikat (01:50, 01:51). Nem megy vele sokra, Akebono valósággal belepréseli a ring sarkába. Bonjasky azonban kiszabadul, sőt lendületes ellentámadásokra is képes (01:58, 02:00, 02:01, 02:11). Azután megint nekiszorul a köteleknek (02:20), hogy a birkózást követően ütésekkel, rúgásokkal válaszoljon (02:24, 02:25, 02:31).

Ekkorra már világosan látszik a két küzdő fél stratégiája. Akebono mindenképpen sarokba akarja szorítani ellenfelét, ahol maradéktalanul érvényesülhet a súlyfölénye, míg Bonjasky távolságot tartva húzza magára (02:46, 02:51), és folyamatos mozgással igyekszik kifárasztani a másikat, hiszen ekkora súlynál már a kitartó séta is felemészti az ember erejét. A szúmózó viszont meglepően jól zár le (03:05, 03:15), a testre mért ütések (03:07), rúgások (02:59) pedig semmit se érnek. Remy ennyi erővel egy hegyoldalt is rugdoshatna, pedig az ő rúgásai többször törtek bordát, sőt kart is.

De a szüntelen mozgás, és a bevitt ütések azért megtették a hatásukat. Akebono fárad. Ezt jelzi, hogy már nem védi a combosokat (03:22, 03:30), és hogy a mérkőzés során először, ő igyekszik távol tartani magától a hollandot (03:09). Azután Bonjasky úgy dönt, rövidre zárja a bunyót. Nekiugrik Akebonónak gyilkos erejű térdesével (03:38). Megint csak lepattan róla, és hiába visz be pokoli nagy találatokat (03:43, 03:48, 03:52), ismét a sarokban végzi (03:57). Úgy tűnik, vége, de azután Akebonóból elfog a lendület, Bonjasky kiszabadul, és hatalmas pofonokkal aprítja ellenfelét (04:07, 04:08, 04:12, 04:13, 04:14, 04:15, 04:16, 04:17). Akebono láthatóan kimerült (04:32), ám azért jön előre, mint a gép. Aztán a holland elenged még két térdest (04:37, 04:42), azonban úgy tűnik, ez csak belőle veszi ki a lendületet.

A harmadik menet elején azért érződik Akebonón, hogy most szívesebben lenne máshol (04:49). Neki-neki indul, de már nem üldözi olyan lendületesen a hollandot, mint az elején. Bonjasky viszont ugyanolyan ruganyos, mint az első percben, pedig ő is 110 kilót mozgat. Remekül tartja a távolságot. Beugrik, elhelyez pár ütést (05:12), azután már ott sincs (05:14). Végül megérzi a pillanatot, és egy letaglózó rúgás-ütés-rúgás kombinációval befejezi a találkozót (05:19). Akebono úgy nyúlik ki, mint a zsák (05:23).

A legtöbb bunyót a súlykülönbség dönti el. Az esetek jó részében a nagyobb és erősebb nyer. Az igazi klasszis viszont képes kiegyenlíteni az esélyeket. És valójában ez a harcművészet.

 A ring királya

A mai poszt rövid lesz, hogy ha valaki mégis ide téved, ne késsen el emiatt a buliból.

Kétségkívül lény, hogy a bíró elég határozottan szedi szét a dulakodó versenyzőket (00:02), de azért az a könnyed tockos (00:06) túlzásnak tűnik a srác részéről. Bár azt hiszem, a bíró csak akkor kapja fel a vizet, mikor a fickó lelöki magáról a kezét (00:07). Igaz, akkor nagyon (00:09)…

Ami a legelképesztőbb a felvételben, az a másik versenyző, aki azonnal odaugrik, hogy kihasználja a kedvező alkalmat, és lecsap a földön fekvőre (00:11). Azt hiszem, ezért a mozzanatért se osztottak sportszerűségi díjat.

A srácot láthatóan megviselte a földet érés (00:12), ám ennek ellenére igen vitézül indul elégtételt venni, de szerencsére visszafogják. Mindenesetre a bíró se az a konfliktuskerülő fajta (00:16). Persze tegyük hozzá, legalább húsz-harminc kilóval nehezebb a földhöz vágott kiskölyöknél – szóval ez azért nem olyan nagy kaland.

Megjegyzem, bírónak lenni veszélyes üzem, és erre a témára még többször visszatérünk.

Női önvédelem

Az alábbi videót Turcsányi Zsolt küldte, hogy tegyem be a blogba. A tegnap véget ért női önvédelem sorozatunkhoz kapcsolódik, és azt hiszem, nem igényel különösebb kommentárt.

A medvék visszavágnak

Többen nehezményeztétek, amikor még a Facebook Maflás oldalán megosztottam veletek egy videót, amin Willie Williams „megküzd” egy medvével. Nem tudok mit mondani, ennyit változott a világ. A karate hőskorában jó ötletnek tűnt, hogy bika vagy medve ellen lépjenek ringbe a harcosok, ezzel is bizonyítva bátorságukat. Ma inkább a feldühödött állatvédők elől kéne menekülniük.

Mindenesetre, mint az általatok küldött videóból is látszik, a medvék szorgosan készülnek a visszavágóra.

A Napi Maflás pedig ezzel a képpel kíván mindenkinek sikerekben gazdag, boldog új évet: