MAGAMRÓL

Szabados Tamás vagyok, 4. danos ninjutsu oktató. 2008-ban alapítottam és azóta vezetem a MAFC Ninjutsu szakosztályát. Amikor testnevelést kezdtem tanítani a BME-n, szembesültem azzal, hogy a testnevelés órák semmilyen módon sem illeszkednek az egyetem tananyagába. Ezért úgy állítottam össze az óráim anyagát, hogy segítsék a mérnökképzést, és összhangban legyenek a modern európai iskolarendszer anyagával, oktatási-, nevelési céljaival és módszereivel. Szabadidő szakosztály vagyunk, nem versenyzünk. Ezen az oldalon a harcművészettel, harcművészet oktatással kapcsolatos tapasztalataimról, gondolataimról olvashattok. A honlapunk: http://modernninjutsu.eu/

Friss topikok

SPIRITUALITÁS ÉS HARCMŰVÉSZET 2.

2021.09.11. 06:18 Napi Maflás

A valóságos és a valóság

 

A született misztikusok másként érzékelnek, mint a nagy többség. Nem azért, mert nem látják, hallják, érzékelik azt, amit a többiek, hanem mert olyan dolgokat is látnak, hallanak, érzékelnek, amit a többi ember nem. A született misztikus rendszerint nem logikai úton oldja meg a problémákat, hanem ráérez a megoldásra – esetleg megálmodja, vagy látomások révén világosodik meg. A valósággal párhuzamos, érzésekre épülő, alternatív világot épít magának.

 

fantasy-samurai-forest-giant-wallpaper-preview.jpg

 

A misztikusok eszköztára a harcművészet elsajátítása során hatékony segítséget jelent. A meditációs gyakorlatok révén az ember gyorsabban találja meg az egyensúlyát, éli be a távolságot, növelheti a sebességét, harmonizálhatja a különböző izomcsoportok munkáját, ismerheti fel öntudatlanul a másik ember szándékát, stb. Ha jobban belegondolunk, ez egyáltalán nem meglepő: a harcművészet a magas ismétlésszámra épülő rendszer, és ebből fakadóan a mintázatok viszonylag gyorsan beégnek az ember agyába. Minden feltétel megvan ahhoz, hogy a misztikus megközelítés optimálisan működhessen.

A dinamikus meditációk során érzésekkel dolgozunk. Olyan dolgokat élünk át, amelyek valóságosak, de nem a valóság. Ezeket a tapasztalatokat hajlamosak vagyunk realitásként kezelni, de az érzéseinket – bármennyire intenzívek is tudnak lenni időnként – nem feltétlenül érdemes kikezdhetetlen igazságként, a dolgok origójaként kezelni. A legtöbben valószínűleg már érezték úgy, hogy nem képesek a szerelmük nélkül élni, de az élet elég gyakran rácáfol erre az érzésre. Viszont, ha harcművészetről van szó,  érdemes megfigyelni, hogy mi történik valójában egy dinamikus meditáció során a testünkben, és mi váltja ki a gyakorlat során átélt érzést,  illetve azt, hogy ez az érzés milyen fizikai változásokkal jár – bár a legtöbb misztikus nem jut el ide, ami számos probléma forrása.

 

0a2f885917c5b265960e35ab59974c94.jpg

 

A misztikus megoldások ugyanis remekül működnek, amíg ismerős terepen mozog az ember. Ha kellő mennyiségű adattal, skillel rendelkezünk, nincs szükségünk arra, hogy végiggondoljuk a problémákat. Agyunk első rendszere is megbízhatóan megoldja a helyzetet. Ha mindez misztikus élménnyel párosul – amire van esély, hiszen a misztikus gyakorlatok deklarált célja ennek megteremtése – könnyen azt hihetjük, hogy a tévedhetetlen megoldások a misztikus lelkiállapotból fakadnak. A misztikus tapasztalat persze nagyon is valóságos, hiszen átéljük. Ugyanakkor az érzéseink, bármennyire is valóságosak, nem azonosak a valósággal. 

Épp ezért az ismeretlen terepen mozgó misztikusok elképesztően nagyokat szoktak tévedni. Míg a szakmájukban vagy jól ismert közegben 100%-os biztonsággal választják a tökéletes megoldásokat, ha kilépnek a komfortzónájukból – misztikus állapot ide vagy oda – legfeljebb a matematikai valószínűség arányában hoznak helyes döntéseket.

Van, aki úgy reagál erre, hogy nem vesz tudomást a kudarcról, és csak azokra az élményekre összpontosít, amelyek alátámasztják az elképzeléseit. Más úgy véli, hogy az adott pillanatban elvesztette a kapcsolatot a természetfelettivel, és többet kell gyakorolnia, hogy folyamatosan egy legyen vele.

 

9c57f500dba0755a51676e5edc0c7fcc_1200x.jpg

 

 

A szakrális tudás

 

A miszticizmus és a szakrális tudás azonban két külön dolog, még akkor is, ha a szakrálisnak tekintett alapművek is egybemossák a kettőt. A szakrális tudás birtokosa kapcsolatban áll a természetfelettivel, és ezért nem vonatkoznak rá a hétköznapi lét törvényei: vízen jár, képes legyőzni a halált, kettéválasztja a tengert, stb. Ennek legtömörebb megfogalmazása így hangzik:

„Mert bizony mondom néktek: Ha akkora hitetek volna, mint a mustármag, azt mondanátok ennek a hegynek: Menj innen amoda, és elmenne; és semmi sem volna lehetetlen néktek.”

 

clipboard01.jpg 

 

Ezzel a mustármagnyi szakrális tudással vagy rendelkezik valaki, vagy nem. A miszticizmus viszont túl esetlegesen, illetve meghatározott körülményekhez kötötten működik ahhoz, hogy a szakrális tudás kapuja legyen. A misztikus gyakorlatokat érdemes a helyükön kezelni: olyan pedagógiai eszközök, amelyek felgyorsíthatják a tanulás folyamatát. A misztikusok eszköztárát felhasználva úgy is eredményesek lehetünk, hogy közben nem tudatosodik bennünk, mi történik valójában – de persze megkönnyíti megértés folyamatát, ha a későbbiekben azt elemezzük, mit csinálunk jól, és nem azon töprengünk, hogy mit csinálhatunk rosszul.

A misztikus tapasztalatok révén – bármilyen varázslatosak is legyenek – nem szerezhetjük meg a szakrális tudást. Saját korlátainkat átléphetjük, de az emberi korlátainkat nem. A misztikus gyakorlatok, a misztikus pillanatok révén elérhetjük, az emberi teljesítőképesség csúcsát, azonban bármennyire is emberfelettinek tűnik az eredmény, valójában nagyon is emberi – mechanikai, fiziológiai, pszichológiai magyarázata van. Épp ezért, mint ahogy azt az írás elején is mondtam, bár a harcművészetek ezer szállal kötődnek a miszticizmushoz, a harcművészetek gyakorlása révén senki se tesz szert szakrális tudásra. A harcművészet, mint minden más művészet, megadhatja a spiritualitás illúzióját, ez azonban bármennyire is valóságos tapasztalat, nem a valóság.

 

lany.jpg

 

A cikk első részét itt tudod elolvasni

 

Szólj hozzá!

SPIRITUALITÁS ÉS HARCMŰVÉSZET

2021.09.10. 09:25 Napi Maflás

Sokan úgy vélik, hogy a harcművészeteket az különbözteti meg a nyugati sportoktól, hogy a harcművészetek spirituális többlettel rendelkeznek. Ilyenkor rendszerint azokra az ezoterikus elméleti háttérrel rendelkező misztikus gyakorlatokra gondolnak, amelyeknek hagyományosan szakrális jelentőséget tulajdonítanak.

 qigong-1-1.jpg

 

Bár kétségtelen tény, hogy a hagyományos harcművészetek szorosan összefonódtak a különféle vallások misztikus tanításainak egyes elemeivel, és számos harcművészet alapítói, illetve gyakorlói között találunk született misztikusokat, a harcművészetek gyakorlása révén senki se tesz szert szakrális tudásra. Az ezzel kapcsolatos kijelentések – mármint, hogy a harcművészetek révén szakrális tudás birtokába juthat az ember – leginkább az önismeret hiányára vezethetők vissza.

 

Szálazzuk szét a dolgokat

 

A harcművészet gyakorlása során mozdulatokba zárva adjuk át a tudást. Az így megszerezhető ismeretek rendkívül széles skálán mozognak: az alapvető mechanikai, anatómiai alapvetésektől, a taktikai, stratégiai elveken át, saját határaink és mozgatórugóink elfogadásáig és beéléséig terjed. A probléma az, hogy egy mozgássort akár több tucat módon is el lehet rontani, és ha elkezdjük javítgatni a hibákat, sose érünk a végére – nem beszélve arról, hogy szinte lehetetlen egyszerre figyelni arra, hogy kiküszöböljük minden hibánkat.

Épp ezért a harcművészetekben a tökéletes mozdulat megragadására törekszünk. Egyszerűbb és gyorsabb a jót megtanulni, mint a rosszat javítgatni. Persze a tökéletes mozdulat megvalósítását leginkább az ember maga akadályozza: mindaz az ismeretanyag, amit addigi élete során felhalmozott. A tökéletes mozdulat először csak kipattan az emberből. A legtöbb ember nem tud válaszolni rá, amikor rákérdezünk, hogyan csinálta. Épp ezért mondjuk el számtalanszor a tanítás során: Ne akard, hagyd megtörténni. Ez pedig az ember lelkiállapotán múlik – és ezzel máris benne vagyunk a misztikus gyakorlatok sűrűjében.

 

kok.jpg

  

 

Misztikus élmény, misztikus tapasztalat, misztikus gyakorlat

 

Mindenkinek volt már misztikus élménye. Nem kell hozzá sok, elég vízparton ejtőzni napnyugtakor, és egyszer csak megszűnik az idő, eltűnnek a határaink, eggyé válunk a mindenséggel. Bármilyen intenzív élmény, a legtöbb emberben lassan elhalványul, de időről-időre, különböző helyzetekben átéljük ugyanezt, vagy valami nagyon hasonlót: hogy minden mindennel összefügg, és valami nagy egész része vagyunk.

A misztikus tapasztalat más, de mégis ezzel rokon. Ha valaki elmélyed valamiben, és kellő ideje gyakorolja, akkor egy idő után lesznek olyan pillanatok, amikor nem kell gondolkoznia: szinte maguktól, a semmiből bukkannak fel a megoldások, mintha egy láthatatlan kéz igazgatná a dolgokat. Ezt az állapotot a művészetekben ihletnek nevezik, de a tudományos kutatók is ismerik: számos felfedezés született már így. Ugyanezt az érzést bármilyen más tevékenység során is megtapasztalhatjuk, a reggeli futástól az íjászatig. És bár az ember hajlamos az ilyenkor tapasztalt euforikus érzéshez kötni a sikert, valójában arról van szó, hogy ha elegendő ismerettel és tapasztalattal rendelkezünk, az agy a sok energiát felemésztő gondolkozásról átvált az első rendszerre, azaz robotpilótára kapcsol. Egyébként az életünk nagy részét így éljük le, csak a legtöbb embernél a hétköznapi tevékenységekhez nem társul az ihletett pillanatok eufóriája. A döntéseink zöme nem tudatos döntés, hanem automatikusan történik. Ezt megkönnyíti, hogy az agy nagyon könnyen felismeri a meglévő mintázatot, adott esetben a rendszert – gyakran ott is, ahol nincs. Viszont, ha elegendő ismerettel, tapasztalattal rendelkezünk valamilyen téren, erőfeszítés nélkül érzünk rá a jobbnál jobb megoldásokra, ami felemelő élmény. A munkaalkoholisták is ezt az érzést kergetik.

 

49bfa7a7646bb6ee2514a2eb5fd3f811.jpg

 

A misztikus gyakorlatok célja kettős: egyfelől a tökéletes pillanat megragadása valamilyen tevékenység közben, másrészt az ezt kísérő eufória kiváltása. Valójában olyan meditációk, amelyek felgyorsítják a tanulás folyamatát. Erre akkor van szükség, amikor egy gyakorlat túl bonyolult ahhoz, hogy tudatosan kontrolláljuk – márpedig, ha valóban a dolgok mélyére hatolunk, előbb-utóbb a legegyszerűbbnek tűnő dolgok is átláthatatlanul összetetté válnak.

A misztikus gyakorlatok ezért érzésekkel dolgoznak. A célzott meditációs gyakorlatokkal egy-egy részproblémát küszöbölünk ki, és ha jól van felépítve a rendszer, előbb-utóbb megtaláljuk az egyensúlyunkat és elérjük a belső harmóniát. Bizonyos szempontból királyi út, hiszen nem szükséges megérteni, mi történik valójában: akkor is működik, ha nem tudatosul bennünk, igazából mit is csinálunk. Nem véletlen, hogy több ezer éven át fennmaradtak ezek a gyakorlatsorok, ugyanis azzal, hogy kikapcsolják a folyamatból a dolgok megértését, felgyorsítják a tanulást. Az, hogy ma is virágoznak a különböző misztikus, ezoterikus, spirituális iskolák, mutatja, hogy bizonyos szempontból mennyire hatékony a módszer.

 

d5b6f8f18cfc53e21025e52882a53761.jpg

 

A cikk második részét itt tudod elolvasni

2 komment

KARINTHY ÉS A BOKSZ

2020.11.25. 12:15 Napi Maflás

Rejtőről tudjuk, hogy aktívan bokszolt, Karinthy viszont a moziért rajongott. Az ökölvívás és a film azonban szerencsésen találkozott 1910-ben, amikor sikerült tető alá hozni az első fekete bőrű nehézsúlyú bajnok, Jack Johnson, és a súlycsoport korábbi királya, Jim Jeffries közötti VB-döntőt.

 

 

Ami egyáltalán nem volt egyszerű. Leginkább azért, mert a korábbi világbajnok nem volt hajlandó feketékkel öklözni – ő persze nem így fogalmazott. Amikor végül felvette a kesztyűt, saját bevallása szerint csak azért tette, hogy bebizonyítsa a fehér ember fölényét.

 

jeffries-johnson-worlds-championship-boxing-contest-held-at-reno-nevada-july-4-1910-german-movie-poster.jpg

 A fehér ember felsőbbrendűségét a ringben demostrálni kíván kihívó, egy korabeli moziplakáton

 

Nem véletlen, hogy az összecsapást sokan olyan mérkőzésnek tekintették, ahol Jeffries látványosan demonstrálni fogja a fehér faj felsőbbrendűségét. Érthető, hogy a mérkőzést filmre vették, és telt házas mozikban vetítették szerte a világon – bár Johnson fölényes győzelmét követően több amerikai államban betiltották.

 

invisible-man_01_61c03e72fe9f8c827459fa25c724438d.jpg

 Az első fekete nehézsúlyú ökölvívó bajnok, egy korabeli moziplakáton. A "fajok harca" lázba hozta a világot

 

A mérkőzés szerencsére Karinthy Frigyest is megihlette, aki jóval azelőtt, hogy az internetes fórumok, chatszobák, kommentfalak megjelentek volna az irodalomban, a filmszínház közönségének elmés benyögéseit gyűjtötte csokorba – kultúrtörténeti adalék egy olyan korszakból, mikor a mozik közönsége aranyköpésekkel szórakoztatta egymást.

 

5eff2c16d22cc_image.jpg

 

 

 

 

KARINTHY FRIGYES: JOHNSON – JEFFRIES BOKSZ-MÉRKŐZÉS

Hangok a moziban

 

– Oda nézz, barátom. Ez muszkli.

– Barátomm! Ez a Dzsonzon, ugye? Őrülmény. Szszsz...

– Elemér, was bedeutet das „elschő forduló?”

– Ject kezdet man, tante.

– Most felállnak. Látod, a Jonszon mindig vigyorog. Nagyszerű, barátom.

– Mi van abban nagyszerű? Vigyorogni én is tudok.

– Puff. Ez volt egy flemm!

– Ez orrba megy. Nagygyon jóóó. Most kapott megint egy brusztflekket a tanár úr.

– Milyen vallású ez a Jeffries?

– Du, Elemér, warum schlagen sie sich?

– Das ist ein mérkőzés, tante. Sie versenyzen um ein díj.

– Bumm! Ez hasfájást fog képezni. Nagyon hirtelen csinálta a kisöreg.

– Pofába. Csak pofába. Pofába! Mért nem üt pofába? Hú, láttad ezt? De ezt láttad? Ezt a poficseket? Oda nézz!

 

poficsek.jpg

 

– Nézek, mit ordítsz?

– Most figyeld ezt, fiacskám, látod, mindig hasat védenek, és orrot védenek, tempó az egész ügy. Tempóra megy ki az egész.

– Hát igazán, Adolf, te is tudsz így? A Glasernek mondtad.

– Semmi az egész. Tempó. Kitempózni.

– És nem félsz olyankor? Borzasztó lehet.

– Hidegvér az egész, fiacskám. És persze egy kis bátorságra megy ki az egész. Nem nagy dolog.

– És mernél ezzel is? Johnsonnal?

– Naaaa... Fogás az egész... Egy kis bátorság... Az ember roppant gyorsan mozgatja az öklöt, így csavarva, látod, egyik ujjal hirtelen be... aztán ki... látod? Aztán hirtelen előre... látod?... Nézd a kezemet... most fölülről megint, csak bátorság az egész... látod?

– Kérem, tessék vigyázni a tisztelt praclijával.

– Appardon... nem láttam...

– Hát nyissa ki a pofáját.

– Kérem, mondtam, pardon...

– Nix pardon. Kuss: az a pardon.

– Adolf, te ezt hagyod?

– Csak nem csinálok skandalumot itt a moziba. Különben direkt sértés nem történt, azt mondta: couche, ez egy francia szó, olyan, mint: touche vagy mouche.

– Du, Elemér, was bedeutet das: "támad"?

– Draufugrani.

– Mennyit kap a győztes?

– Hetvenötezer dollárt. Akit legyőztek, az kap huszonötezret.

– Nevetség. Ezt akarod nekem beadni? Hiszen akkor én is kiállok ezzel a Johnsonnal. Annyira én is tudok bokszolni, hogy legyőzzenek.

– És a pofonok, amiket kapsz?

– Szépen kapok. Felhúzom a kesztyűt, bemegyek a pályára, rámosolygok a Johnsonra, erre fültövön vág, mondom neki: "Engem vág maga fültövön, maga utolsó? Tudja mit, ilyen emberrel, mint maga, szóba se állok, adja ide azt a huszonötezret, vigye el a többit, fusson ki a szép szeme!" Erre leülök a földre, és mit mondjak neked, le vagyok győzve. Hadd legyen a hetvenötezer a Johnsoné, én nem irigylem tőle.

 

johnson-jeffries888.jpg

 

– Most, most! Plemm!

– Van ennek a Jeffriesnek felesége?

– Miért?

– Mert ez után a flekk után ítélve, nem ajánlanám magamnak az ábrándozást.

– Oda nézz, ez a Jeffries folyton mozgatja a száját. Beszél ez?

– Hát persze hogy beszél, hagyj békémbe!

– Mit beszél?

– Mit beszél, mit beszél? Vicceket mond. Előadást tart a bokszolás káros behatásáról a zsigerekre. Füst Milán szimbolikus verseit szavalja a "Nyugat"–ból. Mit beszél? Elhunyt nagybátyjáról emlékezik meg néhány kegyeletes szóban. Az idealizmusról beszél. Arról beszél, hogy a középkor piedesztálra állította a felmagasztalt női ideált.

– Bimm! Ez klappolt a hasüregbe!

– Mit csinál ez a Jeffries? Mér hagyja magát ez a bimf?

– Hja, a fekete lök most. Karambol.

– De mért nem üti kupán, most lehetne. Hisz ez csak ábrándozik, ez a sóhivatalnok. Itt ne ábrándozzék, hallja, menjen a sárga holdvilágba! Nyavalyás.

– Ne szidja az unokafivéremet.

– Das sollst du lemen, Elemér.

– Úgy éljen az a vén fejed.

– Wie meinst du?

– Ich záge, igen, tante.

 

johnson-vs-jeffries.jpg

 

– Ó, ó, ó, szegény Jeffries! Nem bírja. Már alig áll a lábán. Végleg letört. Nézd, most milyen szomorúan néz azzal a szelíd, kiütött szemével. Mintha azt mondaná: én csak egy szegény, szomorú világbajnok vagyok, miért bántanak engem itten? Már csak úgy legyint a kezével.

– Légy nyugodt, veled azért még elbánna.

– De iffiúr...

– Semmi, ez bokszolás.

– De iffiúr, hasba nem szabad.

– Ez már nem has.

 

0lpnzv_0pwjne6s00.jpg

 

Aki szeretné a teljes mérkőzést megnézni, kattintson a Maflás FB-oldalára.

2 komment

A SZAMURÁJOK ÁRNYÉKÁBAN

2019.08.07. 10:33 Napi Maflás

Ha a nindzsucu eredetét kutatja az ember, állandóan a szamurájokba ütközik. Ez nem véletlen, ugyanis a nindzsákról – a szamurájokkal ellentétben – nem maradtak fel korabeli feljegyzések. Csak Japán egyesítése után, a 17. században írják le először azt a szót, hogy nindzsa, ekkor születnek a nindzsákkal foglalkozó első könyvek – és ezekben sem esik szó, a halálos és titkos nindzsa harci technikákról. A szamurájok hőstetteivel azonban tele vannak a történelmi források.

 

kenshin.gif

 

A mai nindzsák több módon igyekeznek áthidalni ezt a problémát. Részint arra hivatkoznak, hogy a nindzsák társadalmon kívülinek számítottak, és emiatt nem maradtak ránk a régi nindzsaiskolák anyagai. A másik megoldás, hogy azt állítják, hogy a nindzsák valójában szamurájok voltak. A harmadik – és ez a legtisztességesebb – álláspontot vallók szembenéznek azzal, hogy

 

1. a nindzsucu valójában a szokatlan harci technikák gyűjteménye,

2. és mivel nem maradt ránk semmilyen korabeli forrás, ami a középkori nindzsa klánok létét igazolná,

3. legfeljebb olyan momentumokról vannak feljegyzések, amelyek a mai nindzsucu előzményeinek tekinthetők, de ezek mind a szamurájokhoz köthetők.

 

Nem véletlen, hogy a nindzsa irodalom előszeretettel nyúl vissza a legendás herceg, Jamato Takeru köré szőtt legendákhoz. Jamato herceg Keikó császár egyik fia volt, és a japán történelem mitikus hősei közé tartozik. Ugyanakkor a tettei nem mindenben felelnek meg a szamuráj-ideálnak – ezzel magyarázható, hogy a mai nindzsa irodalomban gyakran felbukkan az alakja.

 

takeru1.jpg

 

A sokfortélyú ember

Jamato herceg az ókori görög mitológia alakjaival rokon: Thészeusszal és Odüsszeusszal. Istenekkel és hősökkel csatázott, ugyanakkor nem riadt vissza a cselvetéstől és a lovagiasnak távolról sem mondható megoldásoktól. Amikor atyja megbízta azzal, hogy fegyelmezze meg bátyját, Jamato sajátos módon tett eleget a felszólításnak: elrejtőzött az árnyékszéken, és amikor testvére a dolgát végezte rárontott és agyonverte. Ez bizony messze van a harctereken a csatasor elé kilépő, dicső családfájukat felsoroló és az ellenfél legjobbjait nyíltsisakos párviadalra kihívó szamurájok eszményétől. Az árnyékszéken guggoló, kiszolgáltatott ellenfél lesből való lerohanása viszont a nindzsa legendárium kedvelt eleme.

Jamato herceg másik akciója még „nindzsásabb” – nem véletlen, hogy gyakran példálóznak vele. Miután megölte bátyját, Keikó császár, aki „megrettent vad és vakmerő fiától”, Kumaszóba küldte a herceget, ahol két fivér élt, akik nem hódoltak be a Nyolc Nagy Sziget urának. A császár azt a parancsot adta Jamatónak, hogy végezzen velük.

 

takeru8.jpg

 

Az első crossdresser

A herceg útra kelt, és pont akkor érkezett Kumaszóba, amikor elkészült a két testvér veremháza. Mivel a házat háromszoros katonai őrség védte, cselhez folyamodott: női ruhát öltött, leengedte haját – ekkor még nem töltötte be a 16. életévét, azaz olyan fiatal volt, akár egy Jókai-hős –, és így surrant be a házavató bulira.

 

verenhaz1.jpeg

 

Hogy lánynak nézték-e vagy annak, ami, nem tudjuk, mindenesetre a két fivér „felfigyelt szűzies szépségére”, és maguk közé ültették, felteszem azért, hogy Itt a piros, hol a pirost játsszanak vele. Amikor a hangulat a tetőfokára hágott, és a vendégekből kitört a partyállat, Jamato előrántotta a ruhájába rejtett tőrt, mellbe döfte az idősebb testvért, az öccsét meg némi kergetőzés után farba szúrta (eufémizmus?), majd „kettéhasította akár egy érett dinnyét.”

 

veremhaz4.jpg

 

Ebben a sztoriban már megtalálható a jóval később kirajzolódó, klasszikus nindzsa figurája: a szigorúan őrzött erődítménybe álruhában észrevétlenül belopódzó orgyilkos, ráadásul a herceg a 20. századi folklórban megjelenő, csábos női nindzsák, a kunoicsik előfutárának is tekinthető.

 

takeru_15.jpg

 

Mint a régi indián regényekben

Amikor Jamato Takeru Szagumóban járt, az ottani uralkodó csellel akarta elveszejteni, és azt mondta neki, hogy a síkság közepén lévő mocsárban „egy rettenetes, féktelen istenség él.” A herceg, aki a többi héroszhoz hasonlóan nem volt bonyolult lény, azonnal elindult, hogy megküzdjön vele, Szaguma ura pedig kihasználva a helyzetet, felgyújtatta mögötte a mezőt.

Jamato ugyanahhoz a fortélyhoz fordult, mint gyermekkorunk indián regényeinek hősei: kardjával levágta a füvet maga előtt és ellentüzet gyújtott – így sikerült ép bőrrel megúsznia a kalandot. Amikor visszatért Szagumóba, nem csak az uralkodót aprította föl, hanem az egész népét kardélre hányta, de ez már az ilyen jellegű mítoszok kötelező eleme.

 

takeru9.jpg

 

A legnindzsásabb húzás

Már említettem, hogy a herceg nem volt a lovagias becsület mintaképe. Amikor Izumóban összeakadt egy kiváló harcossal, elhatározta, hogy megöli. Első lépésként összebarátkozott a vitézzel, majd titokban tölgyfából faragott magának egy indákkal díszített kardot, ami pont úgy nézett ki, mintha igazi lenne.

Egyszer lementek a folyóhoz fürdeni, és Jamato, aki gondosan ügyelt rá, hogy elsőként jöjjön ki a vízből, felkapta az izumói harcos kardját:

– Cseréljünk fegyvert! – javasolta neki, ami akkor a barátság megpecsételésének számított.

A másik rábólintott, mire a herceg folytatta:

– Gyere, mérjük össze a vívótudásunkat!

 

takeru0.gif

 

Az izumói harcos persze nem tudta kirántani a fakard pengéjét, és Jamato egyetlen csapással végzett vele. A herceg, akiből az ősi krónikák tanúsága szerint meglepően gyakran kitört a muzikalitás, győzelmét követően így énekelt:

 

„Ahol a nyolcrétű felhők szállnak, a kard, mit az izumói vitéz visel,

Fekete indákkal átkötve, pengéje nincs, mily szomorú!”[i]

  

takeru16.png

 

Jamato Takeru számos népet, hőst és istent legyőzött – az egyiküket, aki szarvas képében közeledett felé, egy fokhagymával verte agyon –, de a vadkankaland, Héraklésszel ellentétben, már nem jött be neki.

 

hercules.gif

 

A herceg történetei egy olyan korszakból származnak, amikor a társadalom még nem nyújtott védelmet a harcosok rendjének, és a siker és a túlélés fontosabb volt, mint a becsület. A nindzsa alakja – a szamurájokkal ellentétben – ezt a felfogást örökíti tovább.

Ha érdekel a nindzsucu, itt találsz további információt.

A kiegészítő anyagokat a Maflás Facebook oldalán találod.

(Folyt. köv.)

[i] Hiroaki Sato: Szamurájlegendák, General Press Kiadó

Szólj hozzá!

DERÜLT ÉGBŐL

2019.07.27. 12:37 Napi Maflás

Akár bevalljuk, akár nem, vannak előítéleteink az iszlám országokkal szemben. Bár lehet tapsikolni a szebbnél szebb illiberális rezsimjeiknek, és lapogatni az éppen ügyeletes kedves vezető farizmait, a legtöbbünk nem szívesen lenne nő ezekben az államokban. A pasik azért, mert másutt sem, a nők többsége pedig azért, mert nő.

 

 

Az élet időnként rácáfol az előítéletekre. Amikor Mehmet T. és felesége, Nevin, tavaly, május 30-án kijöttek az Isztambuli Bíróságon lefolytatott válóperes tárgyalásukról, a férfi egy összetekert újsággal esett a feleségének. Azután is ütötte, hogy a nő a földre esett – azaz a jelenet mindenben megfelelt annak, amit a nők helyzetéről gondolunk.

A meglepetés ezután jött Emre Derebaşı, köztisztasági alkalmazott személyében, aki egy gyönyörű ugró fejeléssel padlóra küldte az asszonyverésbe belefeledkező Mehmetet.

Ahogy a felvételen látszik, pillanatok alatt hatalmas tömeg verődött össze, és a rendőrök megérkezéséig visszatartották a nekivadult férjet.

 

fejeles.jpg

 

„Elfogadhatatlan, hogy ilyen erőszakos cselekedetek történjenek a Ramadan alatt” – nyilatkozta később az egyik szemtanú a Daily Star-nak.

Szólj hozzá!

HA HATÉKONY ÖNVÉDELMET KERESEL, ÉS EZEKET HALLOD VAGY OLVASOD, MENEKÜLJ!

2018.09.10. 06:43 Napi Maflás

Ha azért akarsz harcművészetet vagy küzdősportot tanulni, hogy ha kell, meg tudd védeni magad, ezeket kerüld, hogy ne ess pofára:

 taichi_1.jpg

(https://fineartamerica.com/featured/woman-practicing-tai-chi-at-sunset-outdoors-awen-fine-art-prints.html)

 

1. A technikák végrehajtásához nem kell erő

Külön bája a dolognak, hogy ezt legtöbbször topra gyúrt oktatók sulykolják 40 kilós nőknek és tizenéves ropiknak. Minden technikára (ütésre, ízületi manipulációra, egyensúlyelvételre, sőt a szemkinyomásra is) igaz, hogy csak akkor hatékony, ha a támadás erősebb, mint a célpont. Persze az is egy opció, hogy kidumálod magad a helyzetből, de ez nem mindig jön be.

 

2. Ezek a technikák nagyobb támadó ellen is megbízhatóan működnek

Van egy rossz hírem: a legtöbb bunyót a fizikai erőfölény dönti el. Az az igazság, hogy jelentős méretkülönbség esetén csak egy megfelelő célszerszám, a nagyon jó időzítés és a még nagyobb adag mázli segít.

 

 

3. Lassan gyakorlunk, mert így lehet leghatékonyabban elsajátítani a technikákat: éles helyzetben majd úgyis gyorsan reagálunk

Kétségtelen tény, hogy egy technika megértésében segít, ha az elején lassan gyakoroljuk. De azt a technikát, amit a dojóban nem tudsz gyors, erős, folyamatos támadások ellen megcsinálni, az életben se fogod eladni.

 

4. Nincs szükség különösebb fizikai alapokra

Lásd az első két pontot.

 

5. A küzdelemben a világmindenséget átfogó erő (csi/ki) alkalmazása teszi hatékonnyá a technikáinkat

Kétségtelen, hogy bizonyos meditációs technikák hatékonyabbá tehetik az embert, de ha egy mester a 21. században még mindig az ókori keleti világmagyarázattal próbál kábítani, két eset lehetséges: 1. szélhámos, 2. fogalma sincs arról, hogy valójában hogyan működik a teste, mitől hatékonyak a technikái. Döntsd el, akarsz-e tanulni tőle.

 

dragon_ball.jpg(Forrás: https://www.wallpaperup.com/75187/Goku_Dragonball_Z_anime.html)

 

6. Kitűnő egészségmegőrző mozgás és önvédelemre is alkalmas.

A mozgásművészet sajnos nem alkalmas önvédelemre. Ha bedőlsz ennek a dumának, nagyon ráfaraghatsz.

 

7. Ha elvégzed a pár hónapos tanfolyamunkat, nem kell félned

Legyünk realisták: az életben legtöbbször nem egy magából kivetkőzött óvódás csoport, vagy egy rövidlátó programozó fog neked esni. A legtöbb támadó élvezi a konfliktusokat, ami azt jelenti, hogy keresi ezeket a helyzeteket és készül rájuk, tehát gyúr és lejár bunyózni valahova. Nagy valószínűséggel olyan közegben nőtt fel, ahol legtöbbször a fizikai erőfölény döntötte el a vitákat, ami azt jelenti, hogy 12 éves korára jóval több ilyen tapasztalata van, mint tanfolyam célközönségének valaha lesz. Szerinted mennyire egyenlíti ki mindezt egy pár hónapos, önvédelmi képzés?

 

woman.png

 (Forrás: https://www.fromthesquare.org/the-origins-of-the-womens-self-defense-movement/#.W5XwIlUzbIU)

 

8. Nem technikákat, hanem alapelveket tanítunk

Az alapelvek még senkit se húztak ki a csávából. Az az igazság, hogy az élesben eladható technikák köre viszonylag szűk. Az is igaz, hogy a több évtizede gyakorolt technikákból az emberben egy idő után lecsapódnak bizonyos alapelvek, de a küzdelmet a megfelelő erővel kivitelezett, rendesen beiskolázott ütések, rúgások, gáncsok, dobások, feszítések, és nem az alapelvek döntik el.

 

9. Ez egy 1000 éves, harctéri technikákból összerakott rendszer, ezért működik

Csak az mond ilyet, aki még nem gondolt bele, hogy mennyit változott 1000 év alatt a haditechnika – a páncélos birkózástól, a láncos buzogány forgatásán és az alabárdvíváson át az íjászatig vagy az elöltöltős lőfegyverekig. A 21. században élünk, viszonylag kicsi az esélye, hogy egy kétélű lándzsával támadjanak ránk. Arról nem is beszélve, hogy hiteles történelmi források csak a legritkább esetben támasztják alá az 1000 éves harcművészetek legendáját.

 samurai_2.jpg(Forrás: https://www.historiajaponesa.com/la-llegada-de-las-armas-de-fuego-a-japon/)

 

10. Egy régen élt császár vagy más egzotikus uralkodó elit testőrségének vagy egy harcos csoport ősi kiképzési anyaga

Lásd a fenti pont utolsó mondatát.

 

11. Katonai közelharcra épül

Van egy rossz hírem: a modern harcászat elsődlegesen a fegyverekre épít – a különleges alakulatok pusztakezes technikái pedig nem az átlagos civilek fizikumára lettek kifejlesztve. Nézz tükörbe, és döntsd el, Rambo-e vagy.

 

rambo.gif(Forrás: https://steamcommunity.com/sharedfiles/filedetails/?l=dutch&id=1307510230)

 

12. Az edzéseken nem használunk kesztyűt, mert az utcán se lesz rajtunk kesztyű

Aki képes leírni ezt a méretes baromságot, valószínűleg nem tudja, hogy a csupaszöklös meccsekre is kesztyűben készülnek a versenyzők. A kesztyű segít elkerülni a komolyabb sérüléseket, ugyanakkor lehetővé teszi, hogy komolyabb találatokat is beszedjen az ember. A titkos technikák mítoszának kora lejárt. Az a szomorú igazság, hogy kesztyűzés nélkül ma már szinte lehetetlen megfelelő küzdelmi rutinra szert tenni. Nem növeli az esélyeidet, ha éles helyzetben fognak először őszintén pofán verni.

 

lethwei_1.jpg(Forrás: http://fightland.vice.com/es_mx/blog/un-estadunidense-se-ha-convertido-en-una-gran-estrella-del-lethwei-en-myanmar)

 

13. Valamilyen nagy sajtóvisszhangot kapó esemény esetén – bántalmazás, nemi erőszak, gyilkosság, stb – tolja magát az arcodba az adott stílus reklámja, azt ígérve, hogy az ő tanfolyamukat elvégezve biztonságban leszel

Aki más nyomorúságát használja fel arra, hogy rájátsszon a félelmeidre és növelje a publicitását, a tanítványait is ugyanilyen gátlástalanul fogja kihasználni.   

 

14. Vedd meg az általunk kifejlesztett önvédelmi eszközöket

Túl azon, hogy a fegyvernek nem minősülő önvédelmi eszközök hatékonyságát az év jelentős részében blokkolja a felsőruházat, semmi szükséged spéci kütyükre. Rengeteg – a környezetedben lévő – hétköznapi tárgy használható önvédelemre.

 yawara.JPG(Forrás: http://minisempai.blogspot.com/2017/05/yawara-origen-del-moderno-kubotan.html)

 

7 komment

HA EGY LÁNCCAL POFÁN VÁGNAK…

2018.02.23. 06:58 Napi Maflás

Amióta szteroidok berobbantak a bunyóba, erősen megkopott a titkos harcművészeti technikák mítosza. A száz kiló fölötti, robbanékony izomtömeget nehéz testmechanikával semlegesíteni. A legtöbb ember előtt két út áll: vagy rácuppan a kémiai segédanyagokra, vagy nyit az eszközös küzdelem felé, hogy kiegyenlítse a tömegéből és izomerejéből fakadó hátrányokat.

 

 

Az én fiatal koromban a nuncsaku volt a ropik titkos fegyvere, ma inkább a kés és a vipera a menő. Mindkettő precíziós fegyver, aminek hatékonyságát rengeteg tényező ronthatja az ellenfél testén rengő hájtól, a téli ruházatig, és akkor még nem beszéltünk arról, hogy stresszhelyzetben mennyire képes valaki milliméterre pontosan végrehajtani egy adott technikát. Ahhoz, hogy pl. a viperával eredményesen támadható célpontokat – ujjak, csukló, könyék, térd, boka, halánték, szem, nyak – a ránk robbanó ellenfélen 100%-os biztonsággal eltaláljuk, rengeteget kell gyakorolni. (Nem, nem annyit, mint gondolod: annál sokkal többet.)

Értem én, hogy az embernek biztonságérzetet ad, ha kés vagy vipera van nála, de ha valaki eszközhöz nyúl, akkor minimum a testi épsége, de az is lehet, hogy az élete a tét – és nagyon fájdalmas tud lenni éles helyzetben, ha valaki nem uralja az eszközt, amit használ.

 

bruce-lee-ly-tieu-long-124006.jpg

 

A Dog Brothers kilépett az eszközös küzdőstílusok komfortzónájából. Ráadásul ezek a srácok megfelelő tömeggel rendelkező, jól képzett, full contact bunyósok, akik a meglévő pusztakezes alapjaikra építik rá a fegyvereket. Bár minimális védőfelszerelést használnak, látni lehet, hogy az eszközös találatoknak nincs feltétlenül stophatása – és persze a küzdelmek sem úgy néznek ki, ahogy azt az ember pl. egy kali/escrima edzés alapján képzelné.

Ezekben a bunyókban sok minden előkerül: egy bot (00:33), két bot (01:53), kés (00:35), nuncsaku (01:23), lánc (01:43, 01:48, 02:06), hosszú bot (01:58), machete (00:39). Van, hogy különböző fegyvereket mérnek össze (01:23, 01:24), és van, hogy több támadóval szemben kellene életben maradni. Az utóbbi késharcban nem sok eséllyel kecsegtet (01:17, 01:19). A késharcban rendszerint mindkét fél halálos sebeket kap (00:49, 00:50). Nagyon ritka a tiszta megoldás (00:41, 00:45, 01:26), és ezekben az esetekben a szerencse legalább annyira számít, mint a sokéves gyakorlás réven megszerzett szaktudás.

 

ezgif_com-video-to-gif_5.gif

 

Már írtam, hogy az eszközös találatok nem minden esetben állítják meg az ellenfelet (02:57, 03:13, 03:22, 03:25, 03:29). A fegyveres küzdelmek nemegyszer puszta kézzel folytatódnak (00:58, 01:01, 01:30, 03:01, 03:03, 03:11, 03:17), és viszonylag gyakran a földön dőlnek el (01:11, 01:39, 02:39, 02:44, 02:46, 02:48, 03:21, 03:27, 03:28). Persze ha több támadó van, egészen nem annyira jó ötlet gyurmázni.

Nem arról van szó, hogy ne lenne érdemes eszközös küzdelmet gyakorolni, de nem feltétlenül az működik elsődlegesen, amit sok helyen tanítanak. Tegyük hozzá: időnként bejönnek az edzőtermi skillek (01:15, 01:55, 02:03, 02:27, 02:31), viszont vannak meglepő tapasztalatok (01:01, 01:06, 02:34). Például az, hogy egy pasi csajon próbál eladni egy hererúgást (01:35).

 

ezgif_com-video-to-gif_1_2.gif

 

A sérülések persze elkerülhetetlenek ebben a műfajban (01:04, 03:37), de ahhoz képest, hogy csak a maradandó roncsolásokat kivédő védőfelszerelést használnak (sisak, kesztyű, gyakorlókés), egyáltalán nem olyan az eszközös küzdelem képe, mint ahogy azt az övükön késsel, viperával pompázó srácok elképzelik.

 

ezgif_com-video-to-gif_6.gif

 

Az erő és a tömeg itt is döntő, és ahhoz, hogy a fegyver nagy biztonsággal kiegyenlítse az ellenfél fizikai fölényéből fakadó hátrányokat, legalább annyi munkát kell beletenni, ami már egy pusztakezes rendszer elsajátítása esetén is komoly esélyt jelent az utcai bunyóban.

Szólj hozzá!

Címkék: vipera bot kés lánc full contact nuncsaku kali nunchaku escrima silat eszközös küzdelem

süti beállítások módosítása