A száz ellenfeles küzdelem a harcművészet legkeményebb vizsga- és sportteljesítménye. Sehol sincs olyan párharcra épülő verseny, ahol egyetlen napon kellene száz emberrel felvenni a küzdelmet – de a harcművészet mindig az emberi teljesítmény legvégső határait feszegeti. Az ötlet a Kyokushin karate alapítójától, Masutatsu Oyamától származik, aki három egymást követő nap teljesítette ezt a próbatételt – és ő az összes küzdelmet győzelemmel fejezte be. A Kyokushinkaiban rajta kívül eddig tizennyolcan állták végig a váltott ellenfelekkel folytatott száz összecsapást.
Bár vannak, akik szerint ezek a küzdelmek nem mennek vérre, azaz kicsit lazább, dojofight jellegűek, én úgy láttam, hogy a Kyokushin vizsgákon elég rendesen odateszik magukat az ellenfelek. Ez a száz ellenfeles összecsapásokon is így van, már csak azért is, mert a jelöltnek legalább a küzdelmek felét meg kell nyernie ahhoz, hogy eredményesnek mondhassa a sorozatot. A partnerek pedig nem azért mennek oda, hogy hozzásegítsék a sikerhez (03:37). Ebben a műfajban semmi értelme felhigítani a feltételeket. Nem az a lényeg, hogy valaki elmondhassa magáról, hogy megcsinálta, hanem az, hogy valóban képes-e megtenni. Akik végigmentek ezen a darálón, pont attól különlegesek, hogy kibírták a dolgot. A száz ellenfeles küzdelem a harcművészet Mount Everestje.
Persze senkinek se ajánlanám, hogy hírtelen ötlettől vezérelve nekiugorjon a dolognak. Ehhez azért hosszú évek kitartó edzésmunkája kell (00:03, 00:07, 00:10, 00:38, 00:40, 00:48, 04:06, 04:20, 04:40, 05:05), hiszen a dolog csak akkor lesz hiteles, ha megfelelő színtű ellenfelekkel vívja az ember a küzdelmeket.
A mai anyagból az is egyértelműen kiderül, hogy egy ilyen jellegű sorozatot nem lehet egy-két jól begyakorolt technikával megúszni, ide végtelenül széles elemrepertoár (01:50, 01:56, 01:58, 02:02, 02:07, 02:10, 02:32, 02:35, 02:47, 03:09, 03:13, 03:28, 03:30), és rendes versenyzői rutin kell (01:17, 01:19, 01:21, 01:23, 01:30, 01:41, 01:43, 01:48). A száz ellenfeles küzdelem logikája azt sugallja, hogy a lehető legtöbb összecsapást minél gyorsabban, azaz K.O.-val kell befejezni (01:50, 01:51, 01:52, 02:02, 02:05, 02:14, 02:28, 02:37, 02:43, 02:45, 02:55, 02:57, 03:00, 03:03, 03:05, 04:00), hiszen ilyenkor nem kopik tovább az ember.
Akárhonnan nézzük, ez a gyakorlat elsősorban az állóképességről és az akaraterőről szól, és azok, akik végigcsinálták, olyasmit tudnak, amit a legtöbb harcművész nem.
A kiegészítő anyagot a Maflás Facebook oldalán találjátok.
