Ma reggel örömmel tapasztaltam, hogy nem működik a blogmotor. Jeleztem a blog.hu felé, mire pár percen belül az alábbi választ kaptam:
Szia, remélem hamar felébred majd, aki megjavítja, köszi a jelzést!
Üdvözlettel: aláírás
A kellemetlenségért elnézést kérek, és akkor jöjjön a mai poszt.
Stefanovics József már szerepelt a blogon. Most nem őt látjuk, hanem egy tanítványát, Borut Kincl edzőtáborában. Borut az európai késharc kiemelkedő alakja, kitűnő pusztakezes harcos. Az ő srácai csaptak össze a magyarokkal. Késsel.
Borut Kinclre biztosan visszatérünk még, bár egyelőre nincs olyan anyag a neten, ami akár megközelítőleg is visszaadná, milyen érzés pár lépésről nézni, amikor tanít. Magas, kigyúrt (105 kilót vall be, de ránézésre több), szóval megvan a kellő tömege és fizikuma a harchoz. Emellett villámgyors (kb. háromszor gyorsabb a nagyon gyorsnak számító kisembereknél), elképesztő folyékonysággal vált egyik technikából a másikba, és amikor küzd, legtöbbször előkerül valahonnan egy kés, aztán kezdi a filézést.
Tapasztalt katona, megjárta a délszláv háborút. A harcművészetben csak az érdekli, ami működik: nem az esztétikumra, hanem a hatékonyságra hajt. Nyitott, rengeteg mesterrel edz, és a tanítványainak igyekszik a legjobbat átadni.
Borut Kincl többször járt Magyarországon, illetve ebbe az edzőtáborba a magyarok mentek ki. A mai videón késsel küzdenek egymással, fehérben a magyar, feketében a szlovén srác. Ismerve a két egyesület profilját, az ember elsődlegesen nem a hazai fiúra fogadna, de az élet sokadszor bizonyítja, hogy nem az eszköz vagy a harcmodor, hanem a harcos a lényeg.
A térfélcserénél (00:09) Borut megcsinálja azt a viccet, hogy akkor indítja a küzdelmet, amikor a szlovén srác még nem fordult meg (00:12). Apró edzői fogás, aminek hasznát lehet venni az életben. A szlovén villámgyorsan pördül meg (00:13), a magyar nem rohanja le. Kifejezetten mosolygósan kezdik. Aztán indításként elcsattan egy pörgős (00:14), amibe a szlovén belehajol. Ha élesben csinálják, ennek itt bizony vége (00:19).
A következő kezdésnél a magyar – gondolom, addig üsd a vasat amíg meleg alapon – elereszt egy combost (00:34). Ez ugyanolyan gyilkos, mint az előző pörgős (00:36). Másodszor mészárolja le a szlovén fiút, és még nem is használta a kését. Innentől már csak játszadoznak, kezd klasszikus késharc jelleget ölteni a dolog, bár egy-egy jelzésértékű rúgás még elcsattan emlékeztetőnek (00:57, 01:03,01:05). A szlovén srác végig menekül, amit megértek. Amikor vége, mosolyogva gratulál a győztesnek (01:17). Azt hiszem, örül, hogy vége (01:20).
A kiegészítő anyagot a Maflás Facebook oldalán találjátok.