Agyamban végigfutnak a többiekkel már átvett lehetőségek. Az első, hogy mindent letagadunk, és akkor Péter bá’ szava áll az ötünkével szemben. Ez lenne a legegyszerűbb, de tisztában vagyok vele, hogy nem volt időnk minden apró részletre kiterjedően megbeszélni, mit mondjunk, márpedig az ördög mindig a részletekben rejlik. Gyakorlott inkvizítor látszólag lényegtelen semmiségek alapján dönti el, mennyire szavahihetők a tanúk. Gondolom, Misi bá’ azért is hívatott ilyen gyorsan, hogy ne legyen módunk kidolgozni a magunk variációját. És ott van még Alex is, aki mindent látott: őt nem kérhetem meg rá, hogy hazudjon miattunk.

Úgy döntök, az igazat fogom mondani. Nem szépítem a történteket, de ragaszkodom a magam álláspontjához. Csak abban nem vagyok bizonyos, hogy Misi bá’ is úgy látja majd a dolgokat, ahogyan én.

– Igaz, hogy Natalia megtámadta Péter bá’t? – szegezi nekem az első kérdést Misi bá’.

– Védekezett – felelem.

Misi bá’ hosszasan figyel. Kiszárad a torkom. Most minden hangsúly, minden apró gesztus számít.

– Miért védekezett? – kérdezi végül Misi bá’.

– Mert Péter bá’ leütötte.

Misi bá’ arcáról semmit se lehet leolvasni. Gondolom, az enyém nyitott könyv. Mindenesetre igyekszem állni a pillantását.

– Hogy került erre sor?

– Összeszólalkoztak – válaszolom.

– A lovakon?

– Natalia másként bánik a lovakkal. Egyenrangú félnek tekinti az állatokat. Péter bá’ erőszakkal próbálja betörni őket.

Misi bá’ nem adja jelét, hogy megérezte volna az élt a hangomban. Ingoványos terepre tévedtem. Ha Péter bá’t bírálom, az Alapítványt kritizálom.

– És mi történt, miután összeszólalkoztak?

– Péter bá’ leütötte Nataliát. Amikor a lány földre került, tovább ordított vele. Úgy tűnt, folytatni akarja a verést. Natalia csak védekezett – nyomom meg a szót.

– Jól van – bólint Misi bá’. – De akkor is kezet emelt az oktatójára. Ez mindenképpen ellene szól. Ha a verés után panaszt emeltek, akkor az más. Az viszont megengedhetetlen, hogy bármelyik diák az oktatójára támadjon. Natalia kapott egy esélyt két hónapja. Most úgy gondolom, talán hiba volt megadni neki. Sajnálom, mert tudom, hogy ez egyben a ti esélyetek is. Ugyanakkor semmiképp sem teremthetek precedenst arra, hogy egy diák büntetlenül megúszhassa, hogy bántalmazza valamelyik tanárát. Ha megteszem, bármikor elszabadulhat a pokol. Ezt azért mondom, hogy tudd, mire számíthattok. Péter bá’ hivatalos panasszal élt, és holnap délelőtt megvitatjuk az esetet. Gondosan ki fogjuk vizsgálni, mi történt, de ne nagyon reménykedjetek.

Feláll, jelezve, hogy elmehetek. Zúg a fejem, elszorul a torkom. Szeretnék könnyednek látszani, de nem megy. Az ajtóból még visszafordulok.

– Misi bá’…– mondom. Jó lenne keménynek, határozottnak tűnni, ugyanakkor fájdalmasan tisztában vagyok vele, hogy sírósan reszelős a hangom.

– Igen?

– Szerintem…– megállok egy pillanatra, muszáj nyelnem, hogy folytatni tudjam. – Szerintem egy százkilós férfinak semmilyen körülmények közt sem szabad leütnie egy negyvenöt kilós kislányt.

– Holnap délelőtt tízkor várlak.

Kitámolygok a folyosóra. Misi bá’ még sose bánt velem ilyen kurtán. Egyszerre hidegnek, ellenségesnek tűnnek a falak. Bár testben még itt vagyok, valójában már idegenként mozgok az épületben. Nem tudom, hogyan lesz tovább. A veszteségérzet ebben a percben mindennél erősebb.

A lépcső alján Alexbe ütközöm.

– Na, mi van? – kérdezi.

Megrázom a fejem.

– Péter bá’ panaszt tett Natalia ellen. Ki akarja rúgatni. És ha őt kirúgják, akkor nekünk is mennünk kell.

– Tudom – bólint Alex. – Megpróbáltam lebeszélni, de hajthatatlan volt. Valószínűleg azt is nehezen viselné, ha néhány srác pakolta volna meg, azt azonban végképp képtelen megemészteni, hogy egy kislány bánt el vele. Ráadásul elég sokan látták.

– Ebből tutira nem jövünk ki jól – felelem sötéten. – Holnap délelőtt tízkor lesz valami vizsgálat, ahol mindannyiunkat kihallgatnak, hogy mi történt. Misi bá’ azt mondta, semmi jóra ne számítsak.

– Az baj – komorodik el Alex.

– Te is ott voltál – mondom hirtelen. – Láttad, hogy nem Natalia kezdte. Elmondhatnád Misi bá’nak, mi történt.

– Mármint, ha kíváncsi rá – válaszolja Alex szomorú mosollyal.

 (Folyt. köv.)