Számos jó mester van, és gyakorlatilag ugyanazokat a dolgokat tanítják. Ha az embernek van rálátása a dolgokra, akkor előbb-utóbb megtapasztalja, hogy nincsenek csodák. Az alapok – a testmechanika, a talajhoz való tapadás, a csípőmunka, a fókusz, a szándék, a távolság, a szögek, az időzítés minden rendszerben ugyanaz, még akkor is, ha erre különböző magyarázatokat is adnak az egyes stílusok. Amikor az ember mestert választ, valójában azt nézi meg, hogy kinek hiszi el azt, amit mindenki mond.

Ha elkezdünk harcművészettel foglalkozni, valójában azt kell tisztáznunk, hogy mit akarunk csinálni: mozgásművészetet, hatékony önvédelmet, versenyezni, az egónkat fényezni, a misztikus végső bölcsességet keressük, önmagunkat szeretnénk csiszolni, stb. Ha ez megvan, akkor célszerű olyan mestert keresni, aki ugyanabba az irányba halad, amerre mi is szeretnénk. Nem érdemes bedőlni a hangzatos jelmondatoknak: ha kíváncsiak vagyunk, hogy egy mester mit tanít, nézzük meg a tanítványait, és ennek alapján döntsük el, olyanok akarunk-e lenni, mint ők.

A harcművészeteket többféle indíttatással gyakorolhatjuk. Van, aki önmagát szeretné megismerni, van, aki egy stílust, sokan pedig mestert választanak. Lelkialkat kérdése, ki melyik út mellett dönt. A legkényelmesebb, ha a kezdetek kezdetén olyan mestert találunk magunknak, aki mellett egy életen át kitartunk. Tegyük hozzá, ez nagyon ritkán adatik meg – mesternek és tanítványnak egyaránt. Valójában sose a stílust, hanem mindig önmagunkat tanuljuk. Ebben a mester csak segítséget nyújt. A harcművészet az eszköz, aminek segítségével felfedezhetjük, kik vagyunk valójában. Először a testünket, azután a gondolatainkat, és végül az érzéseink mozgatórugóit értjük meg. Igaz, ehhez is szerencse kell.

Előfordul, hogy valaki úgy érzi, már mindent megtanult a mesterétől. Ez rendszerint nem a mester tárgyi tudására vonatkozik, hanem a kettejük közti diszharmóniát jelzi. A mester már nem képes kellőképpen motiválni a tanítványt. A legtöbben ilyenkor abbahagyják, vagy új mestert keresnek magunknak.

Akadnak, akik stílust váltanak. Hol ebbe, hol abba az irányzatban kapnak bele. Bár sokan esküsznek rá, hogy a különféle harcművészeti stílusok gyökeresen különböznek egymástól, ez csupán bizonyos szemszögből fedi a valóságot. A megközelítés, az edzésmódszer, és a technikai repertoár persze különbözhet – de a valóban hatékony technikákat valamennyi harcművészetben ugyanúgy megtaláljuk. A lényeg azonban – amire a bevezetőben is utaltam – valamennyi harcművészetben közös. Ha valaki képes ebből a szemszögből szemlélni a harcművészeteket, azt hosszú távon nem zavarja össze, hogy többféle forrásból merít.

A kiegészítő anyagot a Maflás Facebook oldalán találjátok.